Vlagyimir Putyin kínai útjának legnagyobb kérdése az volt, sikerül-e tető alá hozni a régóta halogatott gázszerződést Pekinggel. A történelminek mondott megállapodás létrejött, bár a legfontosabb részlet ismeretlen: továbbra sem tudni, mennyiért fog Kína orosz földgázt vásárolni, noha mindeddig, tíz éven keresztül épp amiatt futottak rendszeresen zátonyra a tárgyalások, mert óriási különbség volt a között, amennyiért Oroszország Európába tudja szállítani a gázt, és amennyit – nagyjából a felét – Kína adott volna érte.
Az viszont már tudható, hogy évente akár 38 milliárd köbméter gázt is vehet Kína – pontosabban a kínai állami olajvállalat, a CNPC –, ezzel Németország után máris a Gazprom legnagyobb vásárlójává lépne elő.
Oroszország még mindig függ az EU-tól – 200 milliárd köbméteres exportjának 90 százaléka ide áramlik – ám a tagországonként tárgyaló közösség idővel elveszítheti eddig élvezett – és megosztottsága miatt nem különösebben jól kihasznált – vásárlói dominanciáját. A tervek szerint a szállítás 2018 és 2020 között indulhat meg.
Ezzel megszűnhet az a kölcsönös függés, amely eddig a viszonyt jellemezte: az EU gázfogyasztásának 25-30 százalékát Oroszországból fedezte – Közép-Európában, így Magyarországon az arány 70-100 százalék között mozog –, ám Oroszország is rá volt szorulva arra, hogy az európai országok ezt a gázt meg is vegyék, hiszen nem volt más jelentős piaca, amely révén fenntartható lett volna az elmúlt 15 év gazdasági növekedése. (Igaz, az energiahordozók magas világpiaci ára ellenére az orosz gazdaság már stagnál, idén a visszaesésre is van esély.)
A Gazprom vezetője, Alekszej Miller bejelentése szerint a 30 évre kötött szerződés 400 milliárd dollárról szól, ennek alapján a sajtó 350 dollárra becsüli a földgáz egységárát. Miller kereskedelmi titokra hivatkozva nem nevezte meg a pontos összeget. Az EU 380-500 dollár közötti összegért veszi a gáz ezer köbméterét.
Szakértők szerint azonban még korai értékelni a megállapodást, bár mindenképpen áttörésnek tekinthető. A Gazpromra azonban kolosszális beruházások várnak: a gázvezeték kiépítését 20 milliárd, a kínai igényt biztosító Kovikta és Csajanda mezők kitermeléséhez 55 milliárd dolláros beruházásra lesz szükség (Más becslések a két tétel összegét 60 milliárd dollárra teszik, ám ez is kolosszális tétel, az éves magyar GDP közel fele.) A gázvezeték négyezer kilométeren fut, földrengésveszélyes zónában, ami tovább emeli a 61 milliárd köbméter kapacitásúra tervezett Szibéria Ereje néven készülő vezeték költségeit.
Ha Kína évente 38 milliárd köbméternél nem vásárol többet, akkor a Gazprom indokolatlanul nagy terhet vesz magára az infrastruktúra kiépítésével. Miller abban bízik, hogy Peking idővel 60 milliárd köbméterre növeli az orosz gázimportot.
Az ármegállapodás része lehetett, hogy Kína lemondott a 13 százalék importvámról, Moszkva pedig adómentessé tette a két kitermelendő mezőről feljövő földgázt, így téve a Gazprom számára fenntarthatóvá az üzletet. A költségvetés azonban emiatt nagy bevételektől esik el.
Márpedig az árban Kína később is diktálhat: egyrészt olcsón kitermelhető felszíni szénkészletei miatt nincs feltétlenül rászorulva a földgázra, másrészt az orosz földgáznak van alternatívája, hiszen más forrásokból, Közép-Ázsiából – Kazahsztánon át Türkmenisztánból és Üzbegisztánból – közvetlen vezetéken is hozzájuthat. A vezetékeket Kína építette ki, így még az a kockázat sincs meg, hogy valamelyik ország megmakacsolná magát, mint ahogyan az ukrán-orosz gázháborúkban tette Kijev, egy időre leállítva az orosz gáz EU-ba irányuló exportját.
Orosz szakértők szerint nullszaldós, a mennyiség növelése esetén szerény haszonnal kecsegtető megállapodás született. „Az európai piachoz mérhető nyereség teljes egészében kizárt” – idézte a Finam.ru Mihail Korcsemkint, az East European Gas Analysis vezetőjét. „A beruházás miatt kevésbé vonzó a megállapodás, ám a kínai piac bevonása mindenképp erősíti a Gazprom pozícióit” – mondta a Kommerszantnak a Renaissance Capital elemzője, Ildar Davletsin.
A megállapodás jelentősége ezért inkább egyelőre stratégiai, de a sok buktató miatt korántsem garantálja Moszkva győzelmét. Mindenképpen figyelmeztető jel lehet az EU-nak, amely – lengyel kezdeményezésre – az EU energetikai uniójának létrehozásán gondolkozik, hogy a tagországok ne egyenként, hanem az EU szintjén tárgyaljanak a gázszállításról.
Egyelőre arról sincs megállapodás, hogy honnan szerez a Gazprom pénzt a beruházásra, de könnyen lehet, hogy azt Kína fogja megelőlegezni, ahogyan tette a Transznyefty tulajdonában álló Kelet-Szibéria–Csendes-óceán (VSZTO) kőolajvezetékkel is, amely a Rosznyefty olaját szállítja Kínába. A beruházás 22 milliárd dollárba került.
Az orosz energetikai miniszter, Alekszandr Novak csütörtöki bejelentése szerint Kína 25 milliárd dollár előleget adhat a gázvásárlásra, ezzel biztosítva a beruházás megvalósításához szükséges összeg egy részét.