Mit köszönhetünk a dílereknek és az üzletszerű kéjelgőknek? Olaszország és Nagy-Britannia gazdasága is úgy lesz nagyobb, hogy szeptembertől beszámítják a prostitúciót és a kábítószer-kereskedelmet a GDP-be. Azt gondolja, jó lenne, ha Magyarország is meglépné ezt a trükköt? Nos, egy a baj: mi már nyolc éve hozzászámoljuk az illegális gazdaságot az ország teljesítményéhez. Most megmutatjuk, mit jelent ez, és hogy miért olyan megbízhatatlan, illékony szám a GDP.
Tetszik, nem tetszik, az állam nem mindenható: elég sokan élnek olyan dolgokból, amikről a hatóságok nem tudnak túl sokat. Vagy a résztvevők akarják a legkülönbözőbb okokból elrejteni előle, amit csinálnak, vagy az állam intézményei nem elég erősek ahhoz, hogy mindenhol jelen tudjanak lenni.
A balra látható grafikon egy kutató becslése alapján készült, de a téma annyira képlékeny, hogy egészen különböző becslésekkel lehet találkozni. A sötétben tapogatózó kutatók közvetett források alapján próbálnak becsülni, néha egészen bonyolult módszerekkel. Ilyen lehet a gazdaságban forgó készpénz mennyisége, az áram vagy tartós fogyasztási cikkek fogyasztása, a GDP termelési és kiadási oldalának eltérése, és különféle szakértői becslések. Az OECD itt foglalja össze a nem megfigyelt gazdaság mérésével kapcsolatos tippjeit, és ez a tanulmány is tömve van érdekes dolgokkal.
A téma kutatója szerint a teljes világgazdaság negyedére nem látnak rá a hatóságok, de nagyok az eltérések az országok között: Nigériában például közel 80 százalék, Németországban és az USA-ban viszont tíz százalék alatti a rejtett gazdaság aránya. A környező országokban így alakult a rejtett gazdaság az utóbbi években:
A trend jó, de nálunk sajnos elég magas. Csak hát ezek elég bizonytalan becsléseken alapulnak.
Most viszont akár van adat, akár nincs, szeptembertől a gazdaság ismeretlen szeleteit is bele kell tenni a GDP-be az európai statisztikusoknak. Az európai statisztikai hivatal kényszeríti őket erre, amely egységesíteni szeretné a GDP- számítás módszertanát. Ez az európai számlák rendszerének 2010-es felülvizsgálata, röviden ESA2010, ami mostanában teljes izgalomban tartja a statisztikusokat.
Az új módszer szerint akkor is bele kell számolni minden tranzakciót a GDP-be, ha az illegális, feltéve, hogy a felek egyetértése alapján történt. Így a gazdaságba a legtöbb illegális dolog belejátszik,
Mivel ott ugye nem értenek egyet egymással a felek. A lopott zsákmány továbbpasszolása viszont már nagyon is tranzakció, akárcsak a csempészet, a prostitúció és a kábítószer-kereskedelem.
Valamennyi gazdaságot fel kell pumpálni a rejtett gazdaságra vonatkozó becslésekkel. Ez majd megoldja azt a problémát is, hogy például Csehországban már sok ideje legális a prostitúció, Hollandiában pedig a kábítószer-fogyasztás. (Ezenkívül egy sor kevésbé érdekes, ám talán még fontosabb kérdésben is felülvizsgálják-átírják az európai GDP-ket, ezekről a cikk végén felében lesz szó.)
Nincsenek könnyű helyzetben a statisztikusok, amikor rejtett gazdaságról van szó. Azt nehéz is vitatni, hogy hiába nem látja az állam, attól még valódi munkahelyeken dolgoznak emberek a gazdaság rejtett zugaiban, és valódi pénzt keresnek (vagy tüntetnek el). Viszont van két nagy probléma a méréssel:
Ezért vannak, akik szerint ez az egész GDP számolását megbízhatatlanná teszi, ha beteszik ezeket a kiigazításokat. Az angolszász pénzügyi sajtón végig is futott a „szex, drog és GDP” tematika az utóbbi hónapokban, elég negatív felhangok mellett, miután a brit statisztikai hivatal részletesen bemutatta, milyen fura módszerekkel fogják mérni a prostitúciót, a drogfogyasztást és a zugkereskedelmet. A prostitúciónál például részben a hollandiai fogyasztást veszik alapul, és van, ahol annyit írnak a módszertanra, hogy „az internet alapján”.
Nehéz megmondani, hogy ki kezdte el az szürkegazdasággal felpumpálni a GDP-t, de az nagy feltűnést keltett, amikor Olaszország 1987-ben meglépte ezt. Egy pillanat alatt az ötödével nagyobb lett a gazdaság. Ezzel megelőzték Nagy-Britanniát, és a világ ötödik legnagyobb gazdaságává váltak. A nagy fordulatot el is nevezték Il Sorpasso-nak – talán Dino Risi Előzés című filmje után –, és az egész olasz közvélemény kitörő lelkesedéssel fogadta, pedig hát tényleg nem volt több egy statisztikai húzásnál (azóta egyébként a gazdaság mérete alapján visszacsúsztak a világban a kilencedik helyre). Most, hogy az illegális gazdaságot is hozzá kell számítani a gazdasághoz, még két százalékkal nagyobb lesz Olaszország.
Máshol sem ritka ez a trükk, Nigéria gazdasága például közel a kétszeresére nőtt idén áprilisban, Kenya pedig ötödével nagyobbra fúvódott. Sőt, nem is lehet trükknek nevezni, mivel a világ szinte összes országa beleszámol a GDP-jébe valami feltételezést a rejtett gazdaságáról. Persze nem árt vigyázni a nagy statisztikai felfújás közben: a szegényebb országok nem feltétlenül érdekeltek abban, hogy nagyobbnak tűnjön a gazdaságuk, hiszen akkor kevesebb nemzetközi segélyre lesznek jogosultak.
Ennél is nagyobb a tét az EU-ban, ahol a gazdag országok kevesebbet szeretnének befizetni, a szegényebbek pedig többet akarnak kapni a közös kasszából. Ez arra ösztönözné az országokat, hogy minél kisebb számot adjanak meg GDP-ként. A deficitre és az államadósságra vonatkozó szabályok és főleg a kötvénypiac ítélete miatt viszont nagyobb GDP-ban érdekeltek.
Utóbbi szempontjából érdekes lehet, hogy elméletileg extrém esetben
a kötvénypiacról, mivel a felületesebb befektetők csak annyit látnak, hogy javultak a makrogazdasági mutatók, nagyobb volt a „gazdasági növekedés", csökkent az országkockázat.
Trükközni viszont nem igazán lehet már, legalábbis Európában: a görög statisztikai botrányok óta – amikor is egyszer csak kiderült, hogy az éves hiány nem 3,7, hanem 13 százalék volt 2009-ben – elég szigorúan ellenőriznek az Eurostat ellenőrei. Magyarországon is jártak vagy háromszor azóta, és most már olyan rendszerben állítják elő a számokat, amiket gyakorlatilag rögtön ellenőrizni lehet a központból. Tehát a mozgástér nem túl nagy.
A magyar kormánynak az államadósság és a költségvetési hiány szempontjából egész sokat segítene, ha az olaszokhoz vagy a britekhez hasonlóan adhatnánk egy mesterséges lökést a gazdaság méretének.
A gazdaság akkor 1 százalékkal nagyobb lett, és az adatokat vissza is vezették 2000-ig.
A kábítószer-fogyasztás lassan kezd közelebb araszolni a prostitúcióhoz a statisztikusok szerint, és a kettő együtt nagyjából hasonló ütemben bővül, mint a gazdaság egésze – olvashatjuk ki nagy nehezen a KSH évente kiadott adataiból. A drog- és szexipar mérete együtt kissé meghaladja a GDP 1 százalékát:
Na de ez hogyan jön ki? Hiszen nincsenek pontos adatok, amiket a statisztikusok regisztrálhatnának, mint a gazdaság többi részénél. Így a KSH csak becsülni tud, a következők alapján:
A KSH-nál egyébként azt feltételezik, hogy a bűnös szokások nem igazán változnak, csak nagyon lassan. A legfrissebb nyilvános becslés a kábítószer-fogyasztásra és a prostitúcióra 2002-ből van – ezeket itt lehet elolvasni, a GDP elemeinek leltáraként szolgáló, kíméletlenül részletes dokumentumban.
De nem tűnnek túl erősnek az adatok. A néhány éve készült módszertani leírás (amit itt olvashatunk el a 317. oldaltól kezdve) inkább csak általánosságokat rögzít, és nem tűnik úgy, hogy tükröződnének benne azok a forradalmi változások, amik a drogpiacon történtek az utóbbi években, vagy ahogy a prostitúció átalakult az internet farvizén. Persze remélhetjük, hogy a legutóbbi nyilvános becslés óta eltelt 12 évben csendben sokat módosítottak a becsléseken.
A kábítószer-gazdaságban forgó pénzeket így becsülték a statisztikusok 2002-ben:
Az elsőre látszik belőle, hogy
a marihuánakereskedelmi mérlegünk 14 milliárdos pluszt hozott az országnak, a teljes kábítószeres iparág pedig 62 milliárd forintot tett hozzá a látható gazdasághoz. Igaz, a KSH szerint a drogkereskedelem főleg külföldi bűnözők kezében van, és ha a többi drogot is hozzászámítjuk a külkereskedelemhez, akkor inkább már kisebb mínuszunk van ebben az iparágban. A jövedelemből 22 milliárdot külföldre utaltak.
A lányfuttatáshoz kapcsolódó bevételeket viszont zömmel hazai bűnöző klánok zsebelik be a KSH szerint, miközben a fogyasztók nagyrészt külföldiek, azon belül is javarészt kamionosok. Bonyolítja a prostitúció mérését, hogy Magyarországon ugyan a prostitúció önmagában legális lenne, de egy sor hozzá kapcsolódó tevékenység már érthető módon nem az (például a lányok futtatása és az emberkereskedelem, a kerítés, a szobakiadás vagy a védelmi pénzek szedése).
Mindenesetre, ha összeszedjük a számokat, kiderül, hogy a bűnözés Magyarországon sem teljesen elhanyagolható gazdasági ágazat. A KSH ezekben a számokban foglalta össze az illegális gazdaság teljes hatását:
A KSH módszertani jegyzete segít az értelmezésben.
| Az illegális tevékenységek hatása, összesen, 2002 (milliárd forint) | |
| Kibocsátás | 246 |
| Folyó termelőfelhasználás | 54 |
| Import | 30 |
| Export | 15 |
| Bruttó hozzáadott érték | 161 |
| Munkavállalói jövedelem | 65 |
| Vegyes jövedelem | 96 |
| Külföldre fizetett munkavállalói jövedelem és vegyes jövedelem | 21 |
| Belföldi fogyasztás | 176 |
| Ebből: nem-rezidensek fogyasztása | 42 |
Ez nem kevés pénz, főleg annak fényében, hogy a GDP 2002-ben még csak 17 ezer milliárd volt – így az illegális gazdaság közel 250 milliárd forintos kibocsátása a teljes gazdaság majdnem másfél százalékát tette ki. (Ez nem ellentmondás: az illegális gazdaság nem csak a teljes gazdaságnak, hanem még a rejtett gazdaságnak is csak egy kisebb része; ez utóbbi, ahogy fentebb mutattuk, a szakértői becslés szerint a GDP ötödénél is nagyobb.)
A számítási módszeren egyébként nem is fognak változtatni az ESA2005 bevezetésével. Új dolog viszont, hogy hozzá kell adni a csempészetet, amitől a KSH eddig ódzkodott. Szerintük ezt sokkal nehezebb megbecsülni: itt nem viszonylag állandó kereslet és kínálat van, a csempészek folyamatosan és villámgyorsan alkalmazkodnak az új szabályozáshoz. A trafiktörvény például pillanatok alatt hatalmas lendületet adott a hazai cigicsempészetnek. Ez túlságosan változékony terep ahhoz, hogy akár statisztikai módszerekkel, akár mendemondák alapján becsülni tudott volna a KSH. Most viszont muszáj lesz.
Az illegális gazdaság méretére fent hivatkozott szakértői becslés és az, amit az eddigi statisztikák a GDP-be beleszámoltak, két eltérő szám. Nem is kicsi a különbség. A legfrissebb adat 2005-ből az alábbi:
| Mekkora a rejtett gazdaság a GDP-ben, és azon belül mekkorák a részek? (százalék a GDP arányában) | |||||
| Ennyivel igazítja ki a KSH a GDP-t a rejtett gazdaság becsült értéke miatt | Ezen belül: gazdasági szereplők torzított adatközlése (adócsalás) | Kistermelők | Illegális gazdaság (drog, prostitúció) | Egyéb hiba, beszerezhetetlen adat (borravaló, hálapénz stb.) | |
| 2002 | 15,3 százalék | 61,8 | 23,6 | 6,1 | 7,4 |
| 2005 | 14,9 százalék | 57,7 | 22,2 | 6,5 | 11,5 |
Itt az is látszik, hogy az illegális gazdaság 1-1,5 százalékos mérete mennyire eltörpül a szürkegazdaság egészéhez képest. Nagyjából akkora mértékben kell korrigálni a GDP-t a bűnözők termelése miatt, mint az egyéb statisztikai hibák miatt (ide tartozik a borravaló, a hálapénz vagy a természetbeni bérek, amire lehetetlen adatot beszerezni, továbbá a KSH vagy a többi hatóság adatfeldolgozási hibái).
A torzított adatközlés hatása viszont tízszer akkora, mint a bűnözésé. Ide tartozik az áfacsalás, a számla nélküli tranzakciók, a készpénzben fizetett bérek, a szolgáltatásként könyvelt jövedelmek – ami közös bennük, hogy a céljuk a csalás, azaz az adófizetési kötelezettség csökkentése.
De még azok a kistermelők (mezőgazdasági őstermelők, lakásfelújítók stb.), akik akár szabályosan, akár szabálytalanul dolgoznak a hatóság tudta nélkül, még ők is háromszor akkora értéket teremtenek a becslés szerint, mint a maffiózóink.
Tulajdonképpen igen. Főleg, ha úgy nézzük, hogy még a feltalálója, Simon Kuznets is óvott attól, hogy ebben mérjük egy ország jólétét. (A történeti hitelesség kedvéért: Kuznets igazából a GDP-vel majdnem megegyező bruttó nemzeti terméket, a GNP-t találta fel, és talán helyesebb lenne úgy fogalmazni, hogy „részt vett" a feltalálásában)
Igazából elég jól megvolt a világgazdaság sokáig GNP vagy GDP nélkül is, amit az Egyesült Államokban találtak ki a harmincas-negyvenes években (pedig korábban is voltak gazdasági adatok). Főként a világgazdasági válság elleni, majd a második világháborús és hidegháborús hadigazdaság fő eszközeként kezdte karrierjét ez a fogalom, a GDP a nyolcvanas évektől lett csak az az egyeduralkodó, mindent vivő szuperstatisztika, ami mostanra lett.
Az biztos, hogy a GDP tele van olyan feltevésekkel és bonyolultan felfejthető kettős könyvelésekkel, amiket nehéz alátámasztani. Elvileg ennek a mutatónak egy számban kellene összefoglalnia mindent, ami egy gazdaságban egy évben megtermelődik: minden áru és szolgáltatás értékét.
De, mint fentebb láttuk, iszonyú nehéz ebbe beszámolni a rejtett gazdaságot, vagy azokat a külső tényezőket, amiknek nehéz piaci árban kifejezhető hatást találni. Ilyen a környezetszennyezés, a házimunka és a többi nem piaci alapú tranzakció, a technológiai fejlődés, a vagyonok értéke és csomó más dolog. Benne vannak viszont olyan dolgok, amik ártanak a jólétnek (például a katasztrófák utáni ujjáépítés, a bűnözés és a bűnüldözés). És egyébként is, amikor a vagyon egyre egyenlőtlenebbül oszlik el, és a termelést egyre kevésbé emberek, hanem robotok végzik, akkor a GDP egyre kevesebbet mond a társadalom általános jóllétéről.
Szóval maga a GDP, mint egy darab szám, nem biztos, hogy sokat mond, eleve egy mesterséges fogalom, és nem is állomány, hanem változás. A GDP növekedése pedig a változás változása. De mégsem kell feltétlenül temetni. Például ha az alkotóelemeinek változását nézzük – például hogy hogyan változott a fogyasztás és a beruházás, vagy a feldolgozóipar és a mezőgazdaság egy adott időtávon –, igenis hasznos lehet.
Ha szeretne végigolvasni egy háromszáz oldalas tanulmányt, ami a GDP hibáival és továbbfejlesztésének lehetőségeivel foglalkozik, mindenképpen kattintson ide! Ez a könyv pedig áttekinti a GDP néhány évtizedes történetét. Ez a Financial Times-cikk pedig egész érthetően járja körül a témát.
Csakhogy a nagy európai statisztikai felülvizsgálat nem csak a rejtett gazdaságról szól. Sokkal fontosabb, ám sokkal kevésbé érdekes dolgokat is máshogy kell kezelni mostantól.
Az országok GDP-jére a legnagyobb hatással az lesz, hogy a kutatás-fejlesztés költségei az eddigi mínusz helyett beruházásnak minősülnek majd, ami a GDP szempontjából pluszt jelent. Mivel mi nagyon keveset költünk kutatás-fejlesztésre, így az egész átszámolósdiból nem fogunk olyan sokat profitálni. A skandinávok viszont igen:
| Ki mennyit nyer szeptembertől az új szabályokkal? | |
| + 0 - 1 százalék | Lengyelország, Románia, Magyarország, Lettország, Litvánia |
| + 1 - 2 százalék | Olaszország, Spanyolország, Írország, Csehország, Észtország, Szlovákia, Szlovénia |
| + 2 - 3 százalék | Belgium, Németország, Franciaország, Dánia |
| + 3 - 4 százalék | Ausztria, Hollandia, Nagy-Britannia |
| + 4 - 5 százalék | Finnország, Svédország |
A változások hatásaként azok a tudásgazdaságban sikeres országok, amelyek eleve gazdagabbak, most még nagyobb távolságba fognak kerülni tőlünk. Igaz, a KSH nem ért egyet az Eurostat becslésével, szerintük nem 0-1, hanem 1-2 százalékkal bővülhet majd a magyar GDP a felülvizsgálat után.
(Más kérdés, hogy maga a szabálymódosítás is vitatható, hiszen messze nem minden k+f kiadásnak lesz értelmes eredménye, aminek pedig igen, az eleve megjelenne később a többi, már most is számba vett mutatóban.)
Ezen túlmenően is lesz még 44 kisebb-nagyobb változás. A KSH szakértői szerint a k+f elszámolása mellett még két fontos dolog lesz: a katonai költés szeptembertől felhalmozás lesz, és hogy elhatárolják a kormány gazdálkodásától a kormányzati vállalatokat.
Magyarország szempontjából az lesz igazán érdekes, hogy a magán-nyugdíjpénztári pénzek lenyelésének elszámolását elhúzzák 25 évre. Ez azt jelenti, hogy nem minden pénz 2011-ben üti majd az államkincstár markát. A 3000 milliárd forint (ami akkor jelentős pluszba vitte a költségvetést) csak lassan fog a költségvetésbe csordogálni. Így a hiánymutató is változni fog, 2011-ben valószínűleg eltűnik majd a hatalmas plusz, a 2012-es és 2013-as hiányadatok pedig javulni fognak.