Nem világos értékelési rendszer alapján bírálták el a trafikkoncessziós pályázatok üzleti terveit. Találtunk egy indulót, aki gyakorlatilag szó szerint ugyanazzal az anyaggal indult el három városban. Három teljesen eltérő pontot kapott a bizottságtól, a legjobb és legrosszabb értékelés között négyszeres volt a különbség.
Péter három városba pályázott trafikra, Budapestre, Egerbe és Gyöngyösre. Három különböző pályázatában szóról szóra ugyanazt az üzleti tervet adta be, csak a városok nevét cserélte ki a szövegben – ez egyébként szabályos volt. Mégis három teljesen különböző pontszámot kapott a bírálóktól, és egyikkel sem nyert koncessziót.
A tavalyi trafikpályázaton összesen 120 pontot lehetett elérni, ebből 60 volt az objektív, és 60 az üzleti tervért kapható pontszám. A trafikbírálatok nyilvánosságra hozásával azonban kiderült, szinte kizárólag a pályázathoz beadott üzleti tervekre adott pontszámon múlt, hogy ki kapta a koncessziót, az objektíven megítélhető kritériumokban nem voltak nagy különbségek a pályázók között.
Az üzleti tervekre azonban úgy adtak pontot a bírálók, hogy ahhoz semmilyen magyarázatot, megjegyzést nem mellékeltek, a bírálati anyagból egyébként ki sem derül, hogy milyen részpontokból áll össze a tervek értékelése. Így aztán felmerült a gyanúja annak is, hogy egyáltalán nem szakmai alapon döntöttek az üzleti tervek értékelésekor.
Most találtunk egy pályázót, akinek az esete bizonyítja, hogy az üzleti tervek értékelése totálisan szubjektív volt, így egyértelműen kimondhatjuk, hogy a bírálóbizottság tetszés szerint osztogathatta a trafikkoncessziókat.
Péter gazdasági végzettséget szerzett, majd a kiskereskedelemben kezdett dolgozni vezetőként, saját vállalkozást is elindított. Több pályakezdőnek és tartósan munkanélküli embernek adott munkát, köztartozása nincs. Három városban szeretett volna trafikot nyitni, Budapesten, Egerben és Gyöngyösön, tervei szerint mindenhol a város egy forgalmas szakaszán.
Mindhárom pályázathoz szóról szóra ugyanazt az üzleti tervet csatolta, egyedül a települések nevét írta át. Írt benne a kamerarendszerről, az alkalmazottakról, a pénztárgépről, az akadálymentesített mellékhelyiségről. Arról, hogy hosszabb távon éjjel-nappali dohánybolttá alakulna át. Csatolt pénzügyi tervet, leírta az induló költségeket, a működtetési költségeket, részletes eredménytervet állított össze, közölte a tervezett forgalmat és az árrést.
Persze gondolhatnánk, hogy ugyanaz az üzleti terv eltérő mértékben működik Gyöngyösön, mint Budapesten, így eltérő pontokat is ér, de a helyzet az, hogy az anyagban teljesen elhanyagolható a település adottságaihoz kötött elem.
Pedig erre hivatkozik a minisztérium is. Szerintük "a mindenben megegyező tartalmú pályázatokkal teljesen természetes módon érhető el különböző pontérték az eltérő számú koncessziót kínáló és pályázót vonzó településeken. Így pl. a bármely hazai városnál nagyobb piacot jelentő Budapesten az élesebb verseny és népesebb mezőny miatt szükségképpen kisebb súllyal esik latba az egrivel azonos vállalás". Ez szerintük éppen az elbírálás megalapozottságát igazolja.
Csakhogy ez a logika már csak annyiban is sántít, hogy az Egernél - az érvelést követve - kisebb piacot jelentő, kevesebb koncesszióval rendelkező, feleakkora Gyöngyösön meg ugyanarra a pályázatra kevesebb pontot adtak. Ha áll az, amit a minisztérium mond, egy egri vállalásnak Gyöngyösön éppen többet kellett volna érnie. Kértük az NFM-et, hogy árulják el, milyen szempontrendszer alapján pontozták az üzleti terveket, milyen részpontszámokból állt össze a végső pont. Erre a kérdésünkre nem válaszoltak.
Mit bizonyít mindez? Annyit biztosan, hogy a pályázatok értékelésénél túlságosan szabad mozgásterük volt a bírálóknak, az üzleti terveket szigorú és ellenőrizhető szempontrendszer nélkül, gyakorlatilag kényükre kedvükre pontozhatták.
Ez pedig különösen problémás akkor, amikor egy-egy elnyert ponton komplett egzisztenciák múltak, régi trafikosoknak kellet új munka után nézniük, miközben új trafikosokat helyzetbe hoztak. És problémás akkor, amikor egyébként is tucatjával derültek ki, hogy az önkormányzatoknál dolgozók rokonai, barátai, szomszédai hogyan húztak hasznot a piac állami átalakításából. Akiknek ráadásul a pályázatai továbbra sem nyilvánosak.
Mint szerdán megírtuk, a nyertes pályázatokat továbbra is a minisztérium őrzi, mindössze a bírálati lapokat tették közzé, miután a DK pert nyert a minisztérium ellen. A vesztes pályázatokat pedig még tavaly visszaküldték a pályázóknak.
Ekkor jutott el egyébként ezekből több szerkesztőségünkbe is, a pórul járt trafikosok postázták el nekünk, így találtunk rá Péter három, szóról szóra megegyező pályázatára is. Esete egyébként aligha egyedi, több településen feltűnő, hogy ugyanazok a pályázók más bírálóknál mennyire eltérő pontszámokat kaptak, pedig feltehetőleg az üzleti terveikben nincsen nagy eltérés.
Valamennyi logika mégiscsak kirajzolódik az üzleti tervekre adott pontszámokból. Az általunk átnézett eseteknél úgy tűnik, hogy míg a nyertesek rendszerint 50 pontnál is többet kaptak az üzleti tervekre, a vesztes pályázók a 25 pontos határt sem igazán tudták átlépni, vagyis hatalmas volt a szakadék a nyertesek és vesztesek pontjai között.
És nem csak a pontozás furcsaságai teszik gyanússá az értékeléseket. Mint arról korábban már írtunk, a tizenkét fős bizottság minden egyes tagjának két hónap alatt, naponta több száz oldalt kellett értelmezve elolvasnia és lepontoznia. Vagy inkább csak kellett volna.
(A cikkben szereplő Pétert valójában nem így hívják.)