Ha más globális és uniós jegybankok teszik, miért ne tehetnénk mi is?
Ezt válaszolta Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke a jegybank ingatlan- és műtárgyvásárlásaival kapcsoltban a Vs.hu-nak adott parádés emailinterjújában. A jegybank elnöke azt is elmondta:
ha a jövőben az Értéktárprogramunktól azt kéri egy közintézmény vagy a civil társadalom, hogy nemzeti érdekből vásároljunk nemzeti kincset, akkor megtesszük.
A jegybank elnöke az interjúban beszél arról is, hogy miért kell kétszázmilliárdot elszórni az általa képviselt unortodox közgazdaságtan terjesztésére, hogy honnan van erre pénz, és hogy hogyan viszonyul a különös balatonakarattyai történethez (mint kiderült, felesége polgármester lehet abban a faluban, aminek a leválásért ő is lobbizott).
Az sokakat érdekel, hogy miből van ennyi pénze – kétszázmilliárd forintja – a jegybanknak az alapítványokra és az épületekre. Matolcsy szerint a válasz egyszerű: a jegybank nyereségéből, ami szerinte lényegében nem közpénz. A jegybank nyereségének a forrása a kamatcsökkentés (aminek köszönhetően 280 milliárd forintot takarított meg a jegybank Matolcsy szerint), valamint a devizatartalék átértékelődéséből (tehát a forint értékvesztéséből) adódik.
(Felmerülhet bennünk, hogy ha nem közpénz az MNB nyeresége, akkor mi, ha az MNB-t a magyar állam részének tartjuk – nem illene az MNB-nek inkább átutalni ezt a pénzt a költségvetésnek?)
Matolcsy újdonságokat is elmondott:
Ez utóbbi azért is érdekes, mert itt már felmerül a monetáris finanszírozás kérdése (tehát hogy az államot gyakorlatilag közvetlenül a jegybank finanszírozza), amit tilt a jegybanktörvény. Az viszont szerencsés, hogy az alapítványok pénzszórásának kereteit eléggé beszűkíti: ha abból indulunk ki, hogy a tízéves államkötvény hozama évi 4,5 százalék, akkor a nagyobb alapítványok 1,8 milliárd körüli pénzt költhetnek évente, egyenként.
És miért van szükség erre a példátlan pénzszórásra? Mert még mindig meghatározóak a „meghaladott neoliberális iskola tanai”, és ezért „új intézményekre, új szellemű oktatókra és új tananyagra van szükség”. Magyarország sikere pedig ezen múlik szerinte.
Matolcsy beszélt arról is, hogy miért kellett megvenni a piaci becslések szerint 12 milliárd forintot érő Eiffel Palace-t 18 milliárd forintért. Kapaszkodjanak meg:
Tehát bekerül az értékes irodaház a jegybank mérlegébe, és nettó öt százalékot hoz majd évente. Viszont:
Természetesen ez független a jegybank monetáris politikájától, és nem jelenti azt, hogy a jegybanknak eredmény célja lenne.
– tette hozzá Matolcsy, azt viszont nem árulta el, hogy a monetáris politikáért felelős intézmény vezetőjeként akkor mégis milyen célt követ az irodavásárlással, ha nem az eredmény javítását.
És ismét:
Ne mérjünk kettős mércével: ha a többi uniós jegybank vállalja ezeket a funkciókat, nekünk is szabad, nekünk is érdemes.
Matolcsy válaszolt a balatonakarattyai üggyel kapcsolatos kérdésre is (a HVG szerint felesége balatonakarattyai polgármesterségével összefügghet, Matolcsy a falu Balatonkeneséről való leválásáért lobbizott). Erre ezt válaszolta:
az akarattyaiak helyi népszavazással a függetlenség mellett döntöttek, ami nekünk is évtizedes álmunk volt, ezt kötelességünk volt támogatni. A helyben élők döntő többséggel erre voksoltak, még ha ellenezném is, kötelességem lenne támogatni, mert ez a demokrácia alapszabálya.
Az interjú zárógondolata is tanítani való:
Az MNB és a családom elleni támadásból az látszik, hogy a szabadságharcnak nincs még vége, de bizony mi a szabadságot szeretjük: mit tegyünk, ilyenek vagyunk, ahogy a magyarok többsége is.