Rengeteg olyan történetet hallani, ahol gyorsan eltűnő cégek adnak szabálytalanul hitelt, pénzügyileg jellemzően kevésbé képzett ügyfeleknek. Utána pedig vagy pofátlanul sokkal többet kell visszafizetni, vagy elúszik az óvatlan ügyfél minden tulajdona. Géza és István (ez nem a valódi nevük) története azonban még ezek közül is kiemelkedik: eleve más nevén vetették fel a hitelt, amiből egyébként soha nem kaptak egy forintot se, meghamisították a szerződésüket, mégis minden vagyonuk oda lehet – azokkal az iratokkal együtt, amikkel tisztázhatnák magukat.
A történet lényege röviden:
Szinte szokványos történetnek indult, István építési vállalkozóként 8-10 lakásos társasházakat épített, ezeket folyamatosan értékesítette. Jól is ment neki, a haszonból felépített egy 40 milliós házat a fővárostól nem messze.
Igen ám, de 2008 tavaszán kissé megszorult, az egyik építkezés befejezéséhez még szüksége lett volna nagyjából ötmillióra. Mivel a házán már volt egy tizenhatmilliós jelzáloghitele egy takaréknál, kapóra jött, hogy ügyvéd ismerőse ajánlott egy megbízható ügynököt, egy egyetemi tanárt. Ő a New Chance Zrt. pénzügyi szolgáltatót ajánlotta, akik direkt hasonló helyzetekre specializálódtak.
Amikor elment a New Chance-hez, nagyon készségesen fogadták, megértették a helyzetet, és elmondták, hogy „minden további nélkül” adnak neki hitelt, akár még többet is, ha kell. Két feltétel volt csak a gyors ügyintézéshez. Az egyik, hogy a takarék nem maradhat a hitelezők közt, ezért azt a hitelt ők ki akarják váltani.
A másikat már közvetlenül a szerződés aláírása előtt jelentették be, és abból állt, hogy hiába lesz a ház a fedezet, a banki ügyekben „bonyodalmakat szülhet”, ha nincs még egy szereplő a hitelfelvételben. Egészen pontosan hozzon valami ismerőst, aki névleg felveszi a hitelt, de nem kell csinálnia semmit. István marad a fedezetnyújtó, úgyis ő kapja meg a hitelt, neki kell visszafizetnie is. Felvesznek tőlük 21 milliót , 16-ot a hitelkiváltásra, 5-öt a szükséges építkezéshez, és a 40 milliós ház marad a szuperbiztos fedezet, az új ember csak a nevét adja.
István erre gyorsan megkereste nyugdíjas autóműszerész rokonát, Gézát, hogy sürgősen be kéne ugrania egy ilyen szerepbe, nem lehet semmi baj, hiszen ő lesz a valódi hitelfelvevő, az ő ingatlana is marad a fedezet, nincs kockázat. Géza pedig tudta, hogy ha nem segít, akkor sokat bukik István, ezért belement.
Hamar vissza is mentek, Géza pedig egy kölcsönszerződésen megadta a személyi adatait. Észrevette, hogy nem is a New Chance-szel köt szerződést, hanem egy Zee Capital nevű céggel, de megnyugtatták, hogy az a tulajdonosuk, így mindenkinek egyszerűbb lesz az adminisztráció egy 20 évre szóló frankhitelnél.
Az külön furcsa volt, hogy megkérték, hogy nyugdíjasként nehogy kitöltse a munkáltató rubrikáját, azt ilyenkor üresen kell hagyni. Végül pedig 21 millió forint helyett 24-ről szólt a szerződés, mert a New Chance szakemberei szerint az csak a 3 milliós a kezelési költség és a „kaució” egyben. A fedezet István 40 milliós ingatlana volt.
Gézának szokatlannak tűnt ez a megoldás, de mivel már nagyon szorított az idő, neki nem lehetett ebből semmi baja, és egyébként sem értett a finanszírozási kérdésekhez, ezért aláírta. Még elmondták, hogy István csináltasson egy új bankszámlát, ahová majd érkezik a pénz, és kész is voltak, közjegyzőhöz nem kellett menni. Gézáék hazafelé még tanakodtak, hogy miért nem a hitelt szerződés szerint felvevő Géza számlájára utalják majd a pénzt, de ez végül is nekik mindegy volt, ha gyorsan küldik.
Ezek után hiába vártak egy hónapig, csak nem jött se ötmillió, se nyolc, se semennyi. Kiváltották István hitelét a takaréknál, de csak ennyi történt. Először még azzal nyugtatgatták őket, hogy „havonta csak kétszer tud utalni bankjuk", legyenek türelemmel. Amikor másfél hónap múlva újra elérték a New Chance-t, elég nyers modorban azt a választ kapták, hogy sajnos másfél hónap alatt nagyon megváltozott a világ, „olyan rosszul váltották át a svájci frankot, elment az egész”, elvitte mind az ötmilliót, alig tudták a hitelt kiváltani. Ez már csak azért is furcsa volt, mert 2008 májusáról júliusára 10 százalékot erősödött a forint a frankhoz képest.
Arról nem is beszélve, hogy ez az érvelés nehezen értelmezhető, amikor arra kötöttek szerződést, hogy adott pillanatban adjanak nekik 8 millió forintot a hitelük kiváltásával együtt, és annyi svájci frankot fognak később visszaadni forintban.
Mindenesetre a New Chance/Zee Capitaltól erélyesen felszólították Istvánt, hogy kezdje el fizetni a 250 ezres részleteket. István viszont erre azt mondta, hogy a New Chance nevetséges indokkal szerződést szegett, és ő nem fizet egy vasat sem. Ebben maradtak, Géza még meg is sajnálta a rokonát, amiért ilyen felesleges kalamajkába keveredett.
Két hónapra rá viszont Géza kapott egy levelet a New Chance-től, hogy ő szegte meg a szerződést, és 8 napon belül van még lehetősége kifizetnie a 24 milliót. Erre István fogta magát, és elment PSZÁF-hoz panaszt tenni. Ott megtudta, hogy száznál is több hasonló bejelentés érkezett már, közérdekű pert fognak indítani a New Chance és a Zee Capital ellen, és meg is fogják nyerni, mivel nagyon úgy tűnik, hogy ezek a cégek becsapják az embereket. Ő is megtette a bejelentését, és azt hitte, hogy ezzel vége is lesz a balul sikerült hitelkérelemnek.
A PSZÁF nyertes pere alapján a New Chance szerződési feltételei teli voltak durva aránytalanságokkal a fogyasztók kárára. Jellemzően az adóst előzetesen lemondatták valamely, jogszabály által biztosított jogáról, miközben a társaságok számára indokolatlanul és egyoldalúan kötöttek ki elállási és felmondási jogot. Emellett változatos jogcímeken próbáltak aránytalanul magas díjakat beszedni a szerződéseik után.
Például, ha az ügyfél egyszer is egy forinttal késett, akkor azonnal felmondhatták a szerződést, és elkezdhették birtokba venni a zálogul szolgáló ingatlant, ha az ügyfél nem tudott azonnal egy összegben mindent kifizetni. De már akkor is ez lépett életbe, ha bárhol elírt egy számot a szerződésen. Vagy például lemondatták az ügyfeleket azon jogukról, hogy vitathassák, ha úgy érzik, hogy a New Chance áron alul adja el az ingatlanukat.
Igen ám, de a New Chance és a Zee Capital is érezhette a vesztét, ugyanis a követeléseik jelentős részét továbbadták, mielőtt 2010-ben elkezdte volna felszámolni őket a NAV. Maga a felszámolás sem lehet egyszerű, hiszen még most is tart.
Ami viszont a történet szempontjából legalább olyan érdekes, hogy 2012 őszén, István egyik este fennakadt a saját kertkapuján. Egészen pontosan hiába próbálgatta a kulcsát, nem fordult el, és amikor jobban megnézte, látta, hogy az egész zárat kicserélték. Az utcáról pedig megjelent két öltönyös figura – az egyikük az volt, akivel még a szerződést kötötték –, és elmagyarázták neki, hogy birtokba vették a házát, már egy másik cég nevében. A zárakat pedig ne erőltesse, mert gyorsan lecserélték.
Amikor a felháborodott István elkezdte magyarázni, hogy fogkeféjét, a családi fényképalbumát, az orvosi leleteit, a könyvtárát vagy a papucsát semmilyen jogon nem sajátíthatják ki, azonnal megfenyegették: hogy dehogynem, és abban a pillanatban fogják szétperelni, amikor megpróbál erőszakosan betörni a volt házába.
István ettől eléggé megijedt, soha nem foglalták még le a házát, nem tudta, hogy ez teljesen szabálytalan eljárásnak számít. A személyes holmijainak és a házban lévő vagyonának elvesztése mellett legalább akkora baj volt, hogy az üggyel kapcsolatos összes irata is a lefoglalt házban maradt.
A nyugdíjas Gézát pedig közben feljelentették a rendőrségen 21 milliós csalás miatt. Ez pedig Gézát rémisztette meg, noha némileg komolytalanná tette a keresetet, hogy egyébként a hitelnek volt ingatlanfedezete, és egyébként is más kölcsönösszeggel jelentették fel, mint amire szerződtek.
De ezzel kapcsolatban Géza legalább a rendőrségen meg tudta nézni a kapcsolt anyagokat. Ebben látta, hogy az üresen hagyott munkáltatói rubrikát látványosan más kézírással kitöltötték helyette. Eszerint ő nyugdíjas helyett havi 150 ezer forintos nettó bérért építésvezető egy kft.-nél (lásd az első képet)
A hamisítás indoka érthető, irreális lett volna 24 milliós szabad felhasználású hitelt adni egy 90 ezres nyugdíjból élő, 70 éves korához közelítő embernek. A szerződést egyébként B. E. közjegyző helyettese ellenjegyezte, aki az iratok tanúsága szerint régebbről személyesen is ismerte a New Chance vezetőit.
Géza is megtette a feljelentését, de a rendőrség hamar visszadobta azzal, hogy a 2008-as ügynél épp eltelt a 3 év elévülési idő, őket nem hatja meg, ha csak most jutott a károsult tudomására a bűncselekmény. Egy megértőbb rendőr még nem hivatalosan azt tanácsolta nekik, hogy még aznap törjenek be a lefoglalt házba visszaszerezni az iratokat, mert azok nélkül elég kevés esélyük marad.
Közben megjelent Gézánál is végrehajtó, akitől megtudta, hogy a nyugdíja harmadát innentől el fogják venni. Illetve hogy a soroksári házán is jelzálog van. Nem a New Chance-é, mert a hitelét az azóta NAV végrehajtás és felszámolás alatt álló New Chance továbbadta a szintén NAV végrehajtás alatt álló Refinance Kft.-nek. Ez hamar továbbpasszolta az azóta a NAV által adótartozás miatt törölt adószámú GGT Nyírinvest Kft.-nek, akiktől a szintén a NAV által zaklatott Magyar Intergrátor Kft. vette át, de innét is továbbpasszolták a Morgan Hitel és Faktor Zrt.-nek. A velük szerződést kötő New Chance-es ember minden felsorolt cégben érintett, az utolsót kivéve.
Megkérdeztük a Morgan Hitel Zrt.-t a cégjegyzékben és a honlapjukon megadott elérhetőségükön, hogy mit gondolnak erről az okirat-hamisítással létrejött, sokadik cégtől átvett bizonytalan hitelükről. Vagy hogy pontosan milyen kapcsolatban voltak a New Chance-szel, Zee Capitallal és azok vezetőivel, de nem válaszoltak.
Géza azóta új perbe kezdett, de az eltűnő cégek miatt messze nem látszik még a vége, harmincezrenként már több százezret törlesztett a nem létező adósságából. Emellett most csak a moratórium mentette meg, hogy ne dobják ki a lakásából, mivel most ő is devizahitelesnek számít. Összesen a komoly büntetőkamattal és jutalékokkal együtt már nagyjából 35 milliót követelnek tőle.
Istvánnak tönkrement a családja és a cége is, ma alkalmazottként dolgozik, de azóta se látta viszont a személyes holmijait, mert nem engedték belépni se a házába. Amin egyébként azóta ötszázmilliós jelzálogjog van. Pontosabban összecsomagolták húsz másik ingatlannal szerte az országból, és egyetemleges jelzálogjogot tett rá 115 millióért a Morgan Hitel, 407 millióért pedig egy Alkanas Tanácsadó Kft. nevű cég, ami szintén új szereplőként érkezett a képbe.
István azóta megpróbált megállapodni a volt New Chance-esekkel, 15 milliót fizetett volna részletekben az ügy megnyugtató lezárásáért. Pontosabban, ha véget ér az egész tortúra és egy tiszta szerződéssel jó pár év után visszakaphatja a házát a holmijaival. Szóban meg is állapodtak, majd közvetlenül a szerződés aláírása előtt a másik fél meggondolta magát, és inkább a pereskedést választotta.
Most Gézáék pertársakat keresnek, de az se lesz egyszerű, mert úgy tűnik, hogy többféle problémával találkozhattak a New Chance ügyfelei. Mindenesetre eléggé szorítja őket az idő, hamar az utcára tehetik Gézát is, amint lejárt moratórium.
Az egész történetből az mindenképp tanulság, hogy a hitelszerződés nem tréfadolog, csak olyat szabad aláírni, aminek minden részletét tökéletesen értjük, és teljesen megbízunk a partner jóhiszeműségében is. Különösen mivel úgy tűnik, hogy nem egy cég áll rá arra, hogy a rendszerváltás előtti világban szocializálódott, a mai pénzügyi megoldásokban kevésbé járatos fogyasztókat rázza át.
A felügyelet alapesetben is némi késéssel tud reagálni, addig pedig a csalók simán továbbjátszhatják a követeléseket jogilag feddhetetlen cégeknek. Utána pedig, még ha a végrehajtókat sikerül is feltartóztatni, nem mindenkinek lesz pénze és ereje az évekig tartó pereskedésre.