December óta nem lehet halászni a Balatonnál, ami miatt a horgászok örülnek, hiszen több hal marad nekik, viszont az éttermesek ki vannak akadva, mert nem tudnak legálisan balatoni halhoz jutni. A tóban ráadásul túl sok a busa, és ez mindenkinek rossz, mert eleszi a táplálékot az őshonos balatoni halak elől. Szakértő szerint először fel kell mérni a halállományt, hogy a halászok hatékonyan tudják ritkítani a busát, az éttermek viszont minél előbb halhoz akarnak jutni, így egyelőre a horgászok állnak nyerésre. Júliustól viszont új miniszteri biztos felel a területért, akitől sokan azt várják, hogy tető alá hozza azt a konzultációt, ami a halászat felfüggesztése előtt elmaradt.
December elején Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter hirtelen, konzultáció nélkül leállíttatta a balatoni halászatot. Füstös Gábor, a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. (BHNp Zrt.) vezérigazgatója egy nappal később lemondott, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság vezetője idén májusban Szári Zsoltot nevezte ki a halgazdálkodási cég új vezérigazgatójának.
Azt nem indokolták meg egyértelműen, hogy miért függesztették fel a halászatot, viszont Fazekas Sándor korábban arról beszélt, hogy sokan panaszkodtak arra, hogy a halgazdálkodó vállalat rosszul végzi a munkáját, illetve halgazdálkodás szempontjából követendő példaként említette a Tisza-tavi modellt, amely a horgászoknak kedvez.
A helyzet egyáltalán nem egyszerű, számos érdekcsoport áll egymással szemben, a most kialakított szabályozás leginkább a horgászoknak kedvez, ugyanakkor a történet meghatározó szereplői a partmenti éttermek is, illetve a BHNp Zrt., valamint a Földművelésügyi Minisztérium, amely a halgazdálkodással kapcsolatos szabályozást alakítja ki.
Nagy vonalakban ez most a helyzet:
Arra a kérdésre, hogy kinek a hatására függeszthették fel a halászatot még tavaly, forrásaink többsége nem tudott egyértelmű választ adni. A Földművelésügyi Minisztérium (FM) szerint egyenesen a "magyar emberek" érdekében nem lehet most halászni a Balatonon, válaszukban megemlítették, hogy tágabb értelemben véve még mindig lehet halászni a tóban, hiszen halászatnak minősül a Sió-zsilipben elhelyezett angolnacsapda működtetése is. Azt is elismerték ugyanakkor, hogy
Ezt Balogh Tibor, a Balatoni Horgászegyesületek Szövetségének elnöke is megerősítette a kérdésünkre. "Én általában a keleti medencében horgászom, ott a halászat nem volt annyira jellemző mint például a nyugati medencében és Tihany környékén. Úgy gondolom, hogy a halászat betiltásának hátterében feltétlenül az említett horgászok panaszai állnak, és még azt is elképzelhetőnek tartom, hogy ezek a panaszok Áder János elnök Úr fülébe jutottak, aki köztudottan szívesen hódol a horgászat szenvedélyének, és ezért is állíttatta le Fazekas Sándor a halászatot december közepén".
Füstös Gáborral kapcsolatban Balogh azt mondta, hogy Füstös alatt a halászok és a horgászok viszonya sokat javult, partnerként kezelte a horgászegyesületeket és érdekképviseleteket, például őket bevonva koordinálták a haltelepítéseket és ha lehetett, rugalmasan kezelte a tilalmi időszakokat is.
Összességében sok pozitív és előremutató dolog történt amíg Füstös volt a BHNp Zrt. igazgatója
– mondta Balogh. A nem őshonos halak mellett viszont más halak is a hálóba keveredhettek, és Balogh szerint ez okozta a halászat vesztét.
Füstös egyébként a halászat felől érkezve került a BHNp Zrt. élére, nevét nem vállaló forrásunk szerint viszont sokat mondhat el a kormányzat szándékairól, hogy a céget vezető Szári Zsolt "vérbeli horgász" hírében áll. Forrásunk szerint ez összhangban áll azzal a szándékkal, hogy a Balatont horgásztóvá alakítsák, viszont a Tisza-tóhoz azért nem érdemes hasonlítani a Balatont, mert ott eleve horgászturizmusra találták ki a tavat.
Ahogy az gasztronómia, a horgászat is jó üzlet a Balatonnak. "Ha egy süllőt horoggal fognak ki, akkor az tíz-tizenötszörösen megtérül, hiszen a horgász eljön ide, engedélyt vált, ide utazik, szállásra, étteremre költ" - mondta Szári Zsolt.
Az FM tájékoztatása szerint jelenleg legális forrásból kereskedelmi forgalomba kerülő „balatoni” halhoz jutni a BHNp Zrt. halgazdálkodási jogosultságában lévő Kis-Balaton I. ütem déli részének halászzsákmányából, valamint a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. által üzemeltetett Balaton-melléki tógazdaságokból lehet hozzájutni. Az éttermek viszont ezzel nem elégedettek, és azt szeretnék, ha közvetlenül a tóból is lehetne halat venni.
A gond viszont az, hogy ahhoz, hogy a Balatonban megfelelő mennyiségű és fajtájú hal legyen, halgazdálkodásra van szükség, amelynek költségei vannak. Szári Zsolt, a BHNp Zrt. vezérigazgatója nekünk azt mondta, hogy jelenleg a Balaton halgazdálkodásra fordítható forrásainak 80-85 százalékát a horgászok befizetései fedezik. Ez 500-520 millió forint, amit a cég kezel. "Ebből a pénzből bonyolítjuk a halőrzést, a haltelepítést, az utánnépesítést, a dögösszegyűjtést pontyot és süllőt veszünk.
Szári azt mondta, állami támogatást nem kapnak, és ha ebből a pénzből halásznák ki azt a halat, ami a horgászok pénzéből kerül a tóba, az a horgászok számára olyan jogsérelem lenne, amit nem ért, hogy miért nem értenek az ellenzők. Szerinte ez a hatvanezer hektár nem termelhető a két módszerrel egyszerre.
Vagy a halászat, vagy a horgászat. Ha a kasszába hajlandó lenne a gasztronómia még fél milliárdot bedobni, akkor lehetne még annyi halat telepíteni pluszban, ami nekik elég lenne. Ennek viszont költségei vannak.
Gál Lajos, gyenesdiási polgármestere is elismerte, hogy a balatoni borokkal együtt intenzív kereslet van balatoni halra a vendéglátás részéről. Gál szerint viszont a legjobb megoldás talán nem is az lenne, ha az éttermek teremtenék elő a halgazdálkodás költségeit. "A többletköltségeket szerintem továbbra is inkább az államnak kellene fedeznie. Ha az állam egy kicsit jobban bekapcsolódik ebbe, akkor a halászokkal és a horgászokkal együtt ki lehetne alakítani egy olyan rendszert, amiben minden szereplőnek racionálisan fedeznék a költségeit."
Gál szerint az éttermekre inkább marketing szintjén lehetne számítani, hogy a balatoni hal legyen a fő áru. A jó példa, ahogy külföldön is több helyütt látjuk, hogy a tavak mentén a tavi hal a fő termék, aminek ezáltal megfelelő arculata is van. Gál szerint hosszú távon ki lehet alakítani egy olyan rendszert amiben megférnek egymással a halászok és a horgászok.
Szári szerint viszont nem fér meg a horgászat a halászattal, és ezzel Balogh Tibor is egyetértett: "Én is mindenképpen annak vagyok a híve, hogy a Balaton mellett ne argentin hekket, vagy kazah keszeget, hanem balatoni halat egyenek a vendégek, de erre úgy kell megoldást találni, hogy a halászat ne jöjjön vissza a Balatonra".
Balogh szerint ugyan a horgászetikával összeegyeztethetetlen az, hogy a horgászok eladják a zsákmányt, de ez nehezen kontrollálható, és sajnos biztos abban, hogy már korábban is került horgászoktól hal a partmenti vendéglők asztalára. "Ez persze elítélendő, de akár egyik reális megoldás lehetne az is, hogy egyes horgászoknak drágább horgászengedély megvétele ellenében jól kontrollálható módon, természetesen számla ellenében lehessen halat árulni."
Balogh viszont azt is elmondta, hogy ez valószínűleg nem fogja kielégíteni az éttermek igényét: "egyelőre nem találtunk olyan megoldást ami horgásznak is, halásznak is, és balatoni étteremnek is megfelelő lenne."
Szári arról is beszélt, hogy a balatoni vendéglátósok valahogy eddig is árultak balatoni halat, de azt nem az ő cégüktől vették, pedig hivatalosan csak a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt.-től lehet kapni. "Csak a süllőből tavaly 2,5 tonnát fogott a cég, ebből 1 tonnát adtunk el a Balaton környékén. Becslések szerint viszont nagyjából 40-60 tonna süllő fogyott el a partmenti helyeken, amiből számunkra az derül ki, hogy ez egy mondvacsinált gond, hiszen mostantól is be fogják tudni szerezni a halat onnan, ahonnan eddig szerezték be". Azok közül akivel beszéltünk, szinte mindenki megemlítette, hogy az orvhalászatot nagyon nagy problémának tartják.
A civil szerveződés a Badacsonyi Körből kinőve idén tavasszal alakult, tagjai vendéglátósok és borászok a tó mindkét partjáról. Céljuk, hogy a helyi termékekre építő régióközpontú gasztronómiát népszerűsítsék.
Kardos Gábor, a Balatoni Kör elnöke szerint az orvhalászatot a halászat több mint két évtizede késlekedő privatizációjával lehetne felszámolni. Így egy turisztikailag is értékteremtő arculatú, látványhalászatként is működő szövetkezeti rendszer jöhetne létre. Kardos szerint az, hogy a horgászok lássák el hallal az éttermeket, csak szükségmegoldás lehet, mert így nehéz elképzelni a piac igényeihez igazodó elosztási rendszert. Ráadásul eddig százas nagyságrendű gazdasági szereplőt nem sikerült ellenőriznie a hatóságoknak, ezért aligha valószínű, hogy egy százezres nagyságrendű horgásztársadalom esetében ez jobban sikerülhet.
Ha eddig a horgászokkal fizettették ki a haltelepítések nagy részét és ez a finanszírozási modell rossznak bizonyul, abból logikusan nem az következne, hogy a rossz modell logikája mentén a horgászoknak kell átadni a balatoni halgazdálkodás kezelését, hanem alapjaiban máshogy kellene felépíteni az egész rendszert.
"Eddig egy maroknyi halőr nyilván nem tudta megtisztítani a Balatont, de ha több tucatnyi halász családjának megélhetése függne tőle (akiknek egy része volt orvhalászként mindent tudna ezek praktikáiról), nyilván még korábbi haverjaikat se engednék saját területük közelébe. Ha például halászati zónákra osztják a tavat, ahogy régen, az adott zónában sokkal jobban ellenőrizhetnék, hogy ne legyen orvhalászat és sokkal motiváltabbak is lennének erre."
A halászoknak viszont el kellene tudniuk számolni mindennel, így ellenőrzésük összehasonlíthatatlanul könnyebb és hatékonyabb lenne az orvhalászok ellenőrzésénél.
Kardos arról is beszélt, hogy a finanszírozás csak az egyik része a halgazdálkodás újraértelmezésének, mert valójában egy egész üzleti modellt kéne kialakítani, amellyel turisztikai attrakcióvá is kéne tenni a halászatot és az oktatás részévé is kéne tenni, hogy a Balaton-parti gyerekek valós ismeretekkel rendelkezzenek a tó élővilágáról.
"A fő probléma a balatoni hallal az, hogy a hekkel versenyez árban, és a piacon csak az jelenik meg, hogy mennyiért szerezték be a halat, minőségi verseny nincs, mert nincs arculatépítés, nincs külön termékpálya és nincs hatékony eredetvédelem a balatoni halnak, ahogyan más helyi termékeknek sem. Azt kéne elérni, hogy a friss balatoni hal legitim módon, drágábban kerüljön az asztalra, de akkor az tényleg balatoni hal legyen. Ennek kulcsa egy Balatoni Termék védjegy bevezetése lehet.”
A pénzügyi kérdések mellett azonban az is bonyolítja a helyzetet, hogy a tó ökológiai egyensúlya sem elhanyagolható szempont a horgászoknak és az éttermeseknek. A halászat útjában áll az is, hogy a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. és az MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézete, illetve részben a Szent István Egyetem Halgazdálkodási Tanszéke a halállomány felmérését végzi.
Jelenleg az egyik legfontosabb feladat a tájidegen busaállomány felmérése, mivel erről keringenek különböző adatok, de tudományos igényű felmérést még senki nem végzett.
"Számot még nem mernék mondani, de az biztosnak látszik, hogy a mindenevők aránya kimagasló az egész busaállományon belül. Ez viszont azt jelenti, hogy az összes Balatonban élő - horgászok által kedvelt - halfajta elől eleheti a táplálékot. Jó példa erre, hogy könnyen lehet olyan keszeget fogni a Balatonból, amelyen az ember majdhogynem átlát, ami részben a táplálékhiányból fakad: ez valószínűleg a busa hatása is" - mondta Dr. Urbányi Béla, a Szent István Egyetem Halgazdálkodási Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára.
Az éttermek azért is hiányolják a halászokat, mert mivel a busát a horgászok nem tudják hatékonyan horgászni, jobb híján a halászok voltak azok, akik a busát kifogták a tóból. Az FM szerint viszont nem nevezhetjük megnyugtatóan hatékonynak a halászokat, "hiszen ha így lenne, akkor a hosszú évek óta „lehalászásra” ítélt busa fajtól már rég megszabadult volna a Balaton."
A kérdésre, hogy tényleg hatékonyabbak-e a halászok a horgászoknál a busaállomány csökkentésében, Urbányi azt mondta, hogy hatékonynak jelen pillanatban nem nevezné a meglévő halászati módszereket. "Nem arról van szó, hogy a technológia lenne elavult, csak még nem vagyunk olyan információk birtokában, ami lehetővé tenné, hogy hatékonyan lehessen busát halászni".
Több dolgot is meg kell tudni a busáról ugyanis ahhoz, hogy hatékonyan lehessen halászni, például:
"Én el tudom fogadni, hogy a kereskedelmi halászat leállítása nagyon nagy arculcsapása a balatoni vendéglátásnak, de azzal is tisztában kell lenni, hogy eddig nem volt szabályozva, hogy ezek a helyek milyen halat vesznek meg."
Urbányi szerint ameddig a törvény ezt nem szabályozza, és az éttermek asztalára kerülő hal jelentős hányada nem igazolt, addig nincs létjogosultsága a halászat visszahozásának. Egyelőre viszont azt látom, hogy amíg nem tudjuk, hogy mi volt a törvény hatása, addig nincs értelme a kereskedelmi, csak az ökológia jellegű halászatnak.
A horgászokat képviselő Balogh arról számolt be, hogy még egy éve sincsen, hogy nem lehet halászni a Balatonban, és már látszik a horgászok eredményein, hogy több hal maradt nekik. "Ha ez így marad, akkor talán hosszú évek múlva visszajöhet az a halgazdagság, ami a hetvenes-nyolcvanas években jellemezte a Balatont" - mondta, és az FM szerint is "lényegesen több pozitív hatás jelentkezett eddig, mint amennyi negatív."
Ezt azonban nem így látják az éttermek, akiknek a jelenlegi rendszer nem kedvez. A Balatoni Kör most indítványozta a Balatoni Fejlesztési Tanácsnál, hogy szervezzenek egy olyan konferenciát, ahol a Balatont érintő témákat vitatnák meg, és ezek között ott lenne a halászat kérdése is.
Kardos szerint különös érvelés, hogy ma nem lehet jól működtetni a balatoni halászatot, mikor évszázadok óta mindig működött és az egyik legősibb mesterség a régióban, aminek hagyományait kötelességünk lenne tovább vinni. Ha másért nem, legalább azért, mert a halászat a leghitelesebb arculati eleme egy vízpartnak és a Balaton számára konkurens Adriánál vagy a Garda tónál ott van.
Kardos azt is elmondta, hogy a Kör nagyon örül annak, hogy a júliustól halgazdálkodás fejlesztéséért felelős miniszteri biztosnak kinevezett Fazekas Szabolcs személyében van felelőse a témának, és remélik, hogy hamarosan az érintettek részvételével lesz olyan egyeztetés, ahol konszenzusra juthatnak a balatoni halgazdálkodás fenntartható szabályozásával kapcsolatban.