Kalandot, bulit és sok pénzt ígér az a cég, ami magyar fiatalokat közvetít ki külföldi fesztiválokra takarítani. Az Indexnek több résztvevő arról panaszkodott, hogy az ígértnél többet dolgoztak, kevesebb pénzért, gyakran megalázó körülmények között. A közvetítők azt mondják, amit tudnak, megtesznek a kiutazó magyarokért, de a felelősség a külföldi foglalkoztatóké.
Sikerült a jelentkezés? Készülj életed legnagyobb kalandjára!
– csábít külföldi munkára magyar fiatalokat az a cég, ami turnusonként körülbelül 50 diákot visz nyaranta angliai rendezvényekre dolgozni, jellemzően takarítani. Több fesztivált, eseményt magukba foglaló turnusokat azért szervez a CEUR, hogy az utazási és egyéb fix költséget is meg lehessen keresni. Fő vonzerejük, hogy külföldi munkatapasztalattal egybekötött bulizást ígérnek. Több résztvevő viszont arról mesélt az Indexnek, hogy sokszor embertelen körülmények között élnek és dolgoznak, és van, aki a beígért pénz töredékét kapja meg egy-egy turnus után.
Rengeteget dolgoztunk, semmit nem kerestünk, koncertet nyilván nem láttunk egy darabot sem.
– mesélte az Indexnek egy tavalyi résztvevő. Barátnője, aki idén ment el az egyik turnusra, szintén csalódott: „Annyira sem méltattak, hogy egy külön zuhanyzót kapjunk, vagy hogy reggel ne úgy ébresszenek, mint egy rabszolgát.” Timi azt állítja: az ígért 75-80 ezer forint helyett összesen 34 ezret kapott (az előre elutalt jutalék levonása után 14 ezret), olyan kollégája is van, aki mínuszba jött ki a jutalék miatt, miközben jóval többet dolgoztak az ígért napi 8 óránál.
Hogy érezte magát? Megkapta, amit ígértek, vagy azóta is fut a pénze után? Összességében megérte? Akár a CEUR, akár másik cég segítségével ment ki, írja meg tapasztalatait a tema+kulfold@mail.index.hu címre. Ha a CEUR-ral dolgozott külföldön, mindenképpen írja meg azt is, hogy melyik évben, milyen turnusban utazott ki.
Úgy bántak az emberrel, mint egy állattal. Értelmes, normális magyar diákok voltunk, az angol cég úgy beszélt velünk, mint a rabszolgákkal, emberszámba nem vettek.
– mondta egy résztvevő. A beígért buliból sem lett sok. „A CEUR honlapján azt olvashatod, hogy talán elkaphatsz egy-két pillanatot a bulikból. A CJB (vagyis a külföldi munkáltatód) pedig ezt úgy dekódolja, hogy dolgozz, míg úgy el nem fáradsz, hogy nem marad energiád este másra, mint az alvásra. Az egyik kedvencem az volt, mikor a 12-13 órás műszak után a Download fesztről összeszedtük a cókmókunkat, átbuszoztunk Ascotra, hogy aztán hajnalban újra felállíthassuk a sátrunkat, természetesen mindenféle világítás, segítség nélkül, majd hajnalban pár óra után újra állhattunk munkába, ezúttal már a következő helyszínen. Sebaj, vigasztalja magát a csóró magyar, hiszen meg leszünk fizetve. Hát nem” – írta Timi a Facebookon.
„A supervisoroktól akármit próbáltunk kérdezni a munkával kapcsolatban, általában annyit mondtak, hogy "Téged ki kérdezett?". Reggel kezdtünk, tűző napon 5 órán keresztül egy ötperces szünet sem volt, hogy igyunk egy kis vizet. Három kétliteres ásványvizet kaptunk húszan pohár vagy akármi nélkül, hogy ne úgy kelljen innunk, hogy előttünk többen körbenyalják az üveget. Az angol főnök az én telefonomról hívta többször is a magyar supervisorunkat, hogy hozzák oda nekünk az ebédet. Természetesen térítést ezért nem is várok, nekem ingyen van a külföldön telefonálgatás” – panaszolta Andrea, aki a harmadik turnust is bevállalta idén úgy, hogy még az elsőért járó pénzt sem kapta meg, azóta még egy hónap eltelt, de még mindig nem kapta meg az összes pénzt.
„Úgy volt, hogy munka után összepakoljuk a cuccainkat, és este fél hétre jön értünk egy busz, ami átvisz minket a következő helyszínre. Ez a busz meg is érkezett este fél 11-re, még jóformán be sem állt a parkolóba, a supervisoraink leléptek az autójukkal minden tájékoztatás nélkül, otthagytak minket. És a vacsoránkat is csak a buszon kaphattuk meg, úgy, hogy délután 2-kor ebédeltünk, és teljes ellátást vonnak fizetésünkből. Átértünk hajnali 2 felé a következő fesztiválra, hajnalban sátorállítás, majd én aznap délután 5-től dolgoztam hajnali 3-ig. Mindezt délután 4-kor tudtam meg, többszöri érdeklődés után” – ecsetelte. Mások is panaszkodtak arra, hogy előfordult, a fesztivál végén elzárták a vizet, mielőtt lezuhanyozhattak volna, és otthagyták őket a lebontott helyszínen, csak hosszas telefonálgatás után küldtek értük buszt.
Az igazi mégis az lenne, ha még azért is kaphatnánk támogatást, hogy egyáltalán elmenjünk az interjúra, és a kiköltözést is fizetnék. A vicc az, hogy van, ahol ez máris így van, itt írtunk az Első EURES-állásod programról, ahol anyagi támogatást lehet igényelni, ha valaki még nem múlt el 30 és egy másik EU-országba menne dolgozni. Cikkünk nyomán azonnal tizenötszörösére ugrott a hazai érdeklődés, érdemes próbálkozni!
„Ha mindössze annyit nem tud elintézni a cég vagy a csapatvezető, hogy szerezzen egy tusolót a munkásainak, akkor szerintetek ezek után milyen képviselést várhatunk, ha komolyabb probléma merül fel?” – tette fel Timi a költői kérdést. Azt állítja, amikor panaszt tettek, a CEUR a külföldi munkáltatóra hárította a felelősséget a problémákért, mivel ők csak közvetítők (a cég az Indexnek azt mondta, a vécék és a víz biztosítása a kinti munkaadó felelőssége, de ők amint megtudták, hogy probléma van, intézkedtek).
A pénzzel kapcsolatban a felhívásban óvatosan fogalmaznak, „becsült” összegeket adnak meg a kereseti lehetőségnél, tavaly még 240-300 ezres összeget:
Becsült min. nettó kereseti lehetőség: 240.000 Ft
Becsült max. nettó kereseti lehetőség: 300.000 Ft
Semmilyen szinten nem jöttünk ki anyagilag, egy hónapig 10-12 órán át szedtük a szemetet, hajolgatva, mintha gyapotot szednénk, az egész sztori végén még örült, aki megkapta a fizetését, mindenfélét felszámoltak.
– mondta egy tavalyi résztvevő, akinek azzal volt a legtöbb baja, hogy a napi 12 óra munka mellett még 3 órát utaztak a szállás és a fesztivál között mindennap, és az ígért koncertekre sem mehettek be, volt, hogy a parkolóból hallgathatták a beszűrődő zenét munka után. Azért mentek ki napokkal korábban, mert azt ígérték nekik, akkor is lesz munka, ehhez képest a szállást ki kellett fizetniük, dolgozni viszont nem tudtak a plusznapokon. Volt, aki idő előtt hazament, annyira megalázónak érezte a helyzetet.
A legtöbb ember a jobb megélhetés reményében megy külföldre, de vajon a pincérek vagy a pénzügyesek járnak jobban? Hova éri meg menni, és mi köti haza azokat, akik maradnak? Külföldön dolgozó magyarok pénztárcájában turkáló anyagunkat itt olvashatja.
A CEUR ügyvezetője, Kovács Péter az Indexnek elmondta: a megkereshető pénzről idén már pesszimistább becsléseket adtak meg a honlapon (például itt). A céget két éve alapították egyetemisták, saját korábbi tapasztalataikra alapoztak, angliai referenciáik alapján idén már magyar fesztiválok takarítását is szervezték.
Kovács szerint az alapvető különbség az, hogy Angliában munkaerő-közvetítőként működnek: egy munkaerő-kölcsönzőnek közvetítenek magyar fiatalokat, akik takarítócégeknek kölcsönzik ki a munkaerőt egy-egy turnus erejéig.
Az Indexnek Kovács azt mondta, ennek ellenére megpróbálnak minden felmerült problémában segíteni: megszervezni az utazást és a közös szállást is, megoldani a helyszínen felmerülő problémákat. Ezzel szemben Magyarországon, ahol áttételek nélkül a fesztiválok alvállalkozóiként működnek, az ő kompetenciájuk minden, és állítják: ilyenkor problémamentesen folyik a munka.
Szerinte a legtöbb esetben a külföldi turnusok is problémamentesek, de mivel „bestia iparág a fesztivál″, az eladott jegyek, az időjárás, a kinti cégek közötti kapcsolat mind befolyásolja a ledolgozható órák számát, a munkavégzés helyét és idejét, így nem tudják garantálni a nem az ő kompetenciájukba tartozó tényezőket. Úgy érzi: az emberek nem érzik a tényleges munkát a megszervezett turnusok mögött, és nem tudják, mennyit küzdenek az elmaradt kifizetésekért.
Timi az idei első turnusban volt, amiről a CEUR is belátja, hogy problémás volt: a vb-vel való egybeesés miatt hamarabb végeztek a Download fesztiválon, a csapatot átszervezték a Royal Ascot lóversenyre, amiről Timi is külön panaszkodott. Az utazás és az új szállás megdobta a költségeket, ezért cikkünk készülése közben a két ügyvezető úgy döntött, a turnus minden résztvevőjének 30 ezer forintot átutal addig, amíg a helyzetük nem rendeződik. Timi barátnője, aki tavaly került hasonló helyzetbe, elmondta: ő nem kapott sem akkor, sem most ilyen kárpótlást.
Kovács azt mondta, egy másik idei turnusban is volt hasonló eset, ott is segítettek, mert „nem sajnálják a saját forrásaikat″ a problémák megoldására. Azt tervezik, hogy a szerintük kevés esetben fellépő, de általuk kontrollálhatatlan nehézségek miatt jövőre a magyar piacra fognak jobban koncentrálni.
Kovács állítja: társával elérhetők, mindenkire próbálnak odafigyelni, de több résztvevő ezt máshogy élte meg, volt, aki arrogánsnak érezte a fellépésüket, és úri allűrökről beszélt. „Teljesen oké, használják ki a szabadidejüket, de telefonon legyenek elérhetőek. Írtam egyiküknek egy sms-t, hogy mik a felmondás feltételei, annyi választ kaptam órákkal később, hogy Ne szórakozz, már csak pár nap, bírd ki" – mondta egy tavalyi turnus résztvevője. Tavaly egyébként Soha többet néven Facebook-csoport is indult negatív CEUR-tapasztalatokról, de nem született rajta érdemi bejegyzés. Timi is a Facebookon kezdett idén szervezkedni, elmondta: mióta megkapta az áthidaló 30 ezer forintot, elégedettebb, de mindent, amit elmondott, továbbra is vállal. Kovács pedig azt mondja: mínuszba senki nem jöhetett ki, bármilyen problémák álltak is elő.
Az Index olyan résztvevőkkel is beszélt, akik összességében elégedettek a tapasztalataikkal, és akiknek nem volt hasonló problémájuk. „Többen fel voltak háborodva utólag, hogy nem kerestek meg X pénzt, mint amit hirdettek. Szerintem, aki kicsit is gondolkodik, az azért az óradíjból és a költségekből ki tudja számolni, hogy mennyit kéne dolgozni ahhoz, hogy azt megkereshesse. Több embert is tudok, akinek sikerült azt a pénzt megkeresnie, csak az azért nem napi 4 óra munka 2 héten át″ – írta egy résztvevő, aki szerint a kinti takarítócég próbálta lehúzni a magyarokat, „ami érthető is, mivel rajtunk kívül csak tanulatlan afrikaiak és ázsiaiak voltak, akiknek már az is jó volt, hogy Angliában vannak és nem halnak éhen. De hát azért nekünk ennél kicsit magasabb volt az elvárásunk.″ Neki egyébként személyesen Kovács Péter segített több helyben felmerült probléma megoldásában.
A szervezők a honlapon is pozitív tapasztalatokat gyűjtöttek össze kedvcsinálóként: „Olyan helyekre is eljutottam, ahova csak nagyon kevés ember. Ajánlom mindenkinek!″ „Rengeteg tapasztalattal és élménnyel gazdagodtam a kihívásokkal teli hónapok alatt″ – írják volt résztvevők. A munkát szervező, Pécsen 500 ezres tőkével alapított CEUR-STAFF Kft.-nek tavaly 10,4 millió forint volt az árbevétele, mérleg szerinti eredménye pedig 2,5 millió forint.