Hiába javítottunk versenyképességünkön világszinten, az uniós rangsorban nem tudtunk előrelépni, miközben korábbi versenytársaink is elhúztak – derül ki a a Világgazdasági Fórum valamint a Kopint-Tárki közreműködésével készült legfrissebb Globális Versenyképességi Index felmérésből. 

A Világgazdasági Fórum versenyképességi indexe az egyes országok gazdasági teljesítményéről elég sokat eláruló mutató. Magyarország mögött egyébként Szlovénia (70.), Szlovákia (75.), Horvátország (77.) és Görögország (81.) helyezkedik el. A visegrádi országok közül Csehország visszavette a vezetést, és idén a 37. helyezést érte el, míg Lengyelország a 43.

Az élen nincs változás, Svájcot követően Szingapúr a világ két legversenyképesebb országa, míg Finnország két helyet rontva csak a negyedik.

A harmadik helyen az Amerikai Egyesült Államok áll. Finnország után Németország (5.), Hollandia (8.) és az Egyesült Királyság (9.) számítanak az EU legversenyképesebb tagállamainak. A legtöbb helyet egyébként Algéria után (100.-ról 79.-re) Románia javította, mintegy 17 helyet, és ezzel hazánkat megelőzve 59. a ranglistán.

Dicséretes még Portugália előrelépése is az 51. helyről a 36. helyre. Legrosszabbul a világon Líbia teljesített  (a 108. helyről a 126.-ra esett vissza), míg az EU-ban Szlovénia rontott a legtöbbet (8 helyezést).

Az Európai Unió átlagos versenyképesség pontszáma idén is 4,7 pont. Nem sikerült tehát előre lépni, míg az Egyesült Államok, ha kicsit is, de javított a tavalyi 5,48 pontról 5,54 pontra, hasonlóan Japánhoz, amelynek versenyképességi mutatója minimálisan – 5,4 pontról 5,47 pontra – javult. A tavalyi szintekhez képest az eltérések marginálisak, de jól jelzik az EU lassú leszakadását a világ más gazdasági nagyhatalmaitól.

Japán a makroökonómiai környezetet kivéve (Japánban az államadósság szintje tavaly a GDP 234 százaléka volt, míg az államháztartási hiány a GDP 8,4%-ára rúgott) minden tekintetben megelőzi az Európai Uniót, és az Egyesült Államoknak is csak a makrotényezőkben és az egészségügyben van lemaradása. Intő jel a térség számára, hogy a BRIC országok (Brazília, Oroszország, India és Kína) csupán technológia fejlettségben vannak elmaradva az uniótól.

Az EU-ban az új tagállamok csak a makroökonómiai mutatók terén nyújtanak jobb teljesítményt az EU15-höz képest, minden más tényezőben erős a lemaradás, leginkább infrastrukturális és innovációs faktorok terén, de intézményi minőségben is tapasztalható némi hátrány. Az új tagállamok egyébként egészségügyi mutatókban erősek igazán, és üzleti környezetben, innovációban a leggyengébbek.

A visegrádi országok egyre inkább széttartanak, már nincs meg az a fejlettségbeli kohézió, amely 5-10 éve még jellemezte ezt a régiót. Egyértelműen Csehország és Lengyelország számít a régió két legversenyképesebb államának, míg sem Szlovákiában, sem Magyarországon nem találunk olyan tényezőt, amelyben bármely tagállamnak is előnye lenne a másik hárommal szemben.

A visegrádi négyek már nem csak egymás versenytársai, adottságait tekintve Románia is egyre inkább integrálódik a térségbe, különösen technológiai fejlettségének (Románia az elmúlt években igen sokat fordított az IKT fejlettség javítására, így ma már a legjobb, leggyorsabb eszközök állnak a befektetők rendelkezésére) és piacméretének köszönhetően.

Magyarországnak tehát ma már sokkal inkább Horvátország, Szlovákia és Bulgária a legnagyobb versenytársa, mintsem Lengyelország vagy Csehország. Hazánk leginkább technológiai felkészültségben tud kevesebbet nyújtani, mint az EU többi országa, pedig néhány évvel ezelőtt Magyarország IKT-fejlettsége igen jó volt, ám a legújabb szélessávú (mobil)kommunikációs technológiák elterjedése elmarad a többi tagállamtól.

Szintén gyenge az üzleti környezet komplexitása, az ország versenyképességi előnyének nagy része az élőmunkából fakad, a beszállítói hálózatok is csupán néhány szinten vannak jelen, a szakszervezetek pedig kevésbé hatékonyak, mint máshol. Európai viszonylatban szintén gyenge Magyarország intézményi háttere (jelentős a korrupció, gyenge a közpénzek elosztásának transzparenciája, túl nagy a bürokratikus teher stb.).

Igen jó ugyanakkor – az új tagállamokhoz képest – a magyar infrastrukturális fejlettség, az innováció terén is van némi előnye az országnak, és az exportpiacokhoz való hozzáférés is jobb, mint számos más régiós országban.

Hosszú távon igen rossz jel, hogy Magyarországon az új EU-tagállamokhoz képest jóval alacsonyabb a legalább alapfokú végzettséggel rendelkező lakosok aránya (91,3%, ezzel szemben Lengyelországban 96,6%, Csehországban 96%, igaz, Romániában csak 85,8%, míg Horvátországban 89,3%).

Összességében elmondható, hogy Magyarország versenyképessége csak enyhén növekedett, ugyanakkor több közép-európai országban is jelentős előrelépés volt az elmúlt években, így hazánk relatív pozíciója a régióban igazából nem javult.

Különösen intő jel, hogy a régióban, a 12 versenyképességi pillér közül Magyarország egyetlen egyben sem lett legjobb, ám négyben a legrosszabbul teljesített. A makroökonómiai környezet terén a magas GDP-arányos államadósság, a pénzpiaci pillérben a vállalatok hitelhez való hozzájutásának elégtelensége, a technológia tényezőkben a már említett lemaradás az IKT-ban, míg az üzleti környezetben a világpiacon való csekély jelenlét és a termelési láncok csupán néhány szintjének ittléte rontja hazánk versenyképességét.