400-500 milliárd forintnyi mozgásteret kell teremteni a költségvetésben Paks II. miatt, ha be akarjuk tartani az adósságszabályokat, állapította meg elemzésében a  Költségvetési Felelősségi Intézet a portfolio.hu összefoglalója szerint.

A Romhányi Balázs által vezetett intézet szerint a paksi beruházás befektetői szemléletben nem térül meg a jelenlegi áramárak mellett. Ugyanakkor minden hatás figyelembevételével a jelenlegi közép-európai árszintnél magasabb áramár mellett a projekt képes kitermelni a hosszú lejáratú 4 százalékos átlagos elvárt reálhozamot.

"Ha a most 80 százalék körüli adósságrátát 2024-ig eleve 70 százalék környékére kellene csökkenteni, akkor a GDP 10 százalékát elérő paksi beruházás annyira megnehezíti a feladatot, mintha e beruházás nélkül az adósságrátát ugyanennyi idő alatt 60 százalékra akarnánk csökkenteni. Ez csak privatizációval, vagy lényegesen jobb költségvetési egyenleggel érhető el" - írták.

A projekt megvalósulása nyomán keletkező GDP- többletnek az állam által el nem vont része a növekedési áldozat, amely amiatt következik be, hogy a hazai és uniós államadósság-csökkentési szabályok betartása érdekében a beruházás időszakában megfelelő kiigazító intézkedésekkel meg kell teremteni a 3000 milliárd forint nagyságrendű költségvetési mozgásteret.

Ez utóbbi nagyságrendileg azt jelenti a Költségvetési Felelősségi Intézet számításai szerint, hogy a beruházás megkezdésekor be kell vezetni egy nagyjából 450 milliárd forint egyenlegjavító hatással járó intézkedés-csomagot, és azt gyakorlatilag a beruházás végéig fenn kell tartani.

Ennek megfelelően egy 2018-ban bevezetett egyszeri intézkedéssel a probléma nem megoldható. Egyáltalán nem mindegy azonban, hogy ezt a mozgásteret milyen intézkedésekkel valósítja meg a kormány. A KFIB szakértői megvizsgálták, hogy különféle intézkedési lehetőségek mellett milyen mértékű kiigazításra van szükség az alappályához képest.

Ha például a kormány fogyasztási adók emelésével kívánja megteremteni az atomerőmű-beruházáshoz szükséges költségvetési mozgásteret, akkor a növekedési áldozat 2014-es értéken 450 milliárd forint körül várható, ami úgy jön ki, hogy a beruházási időszakban a veszteség 900 milliárd forint, amit részben ellentételez a projekt miatti többlet GDP el nem vont része, a 450 milliárd forint. A pénzbeli juttatások lefaragása esetén az áldozat már háromszor nagyobb, 1350 milliárd forint.  Alternatív megoldás lehetne a privatizáció, de pl. a teljes állami MOL-pakett leadása sem lenne elég még egyetlen év ellentételezésére sem.

Szerintük a kormánynak legkésőbb a 2015. tavaszi - 2018-ig előretekintő - konvergencia programban színt kell vallania, ha nem tervezi a kormány a projekt csúsztatását.