Az előző cikkünkben arról írtunk, hogy a hebehurgyán megalkotott kettős állampolgárság, hivatalos nevén az egyszerűsített honosítás hogyan hozta törvényszerűen magával azt, hogy oroszok, ukránok tömegével kaphattak magyar állampolgárságot. Erre kiterjedt maffiahálózatok jöttek létre Ukrajnában, Oroszországban és nálunk is. 

A kettős állampolgársághoz nem kellett más, csak hamisítani egy papírt egy jó régi magyar ősről, utána pedig megvesztegetni valamelyik falusi vagy kisvárosi polgármestert, hogy igazolja, hogy a kérelmező tud magyarul. Egy-egy állampolgárság-bizniszben utazó ukrán banda alatt évente tízezrével mentek át a hamis papirosok, miközben a kérelmezőnként forintban többmilliós profitból ők egyre több ügyintézőt tudtak megvenni és egyre jobban beépültek a magyar államigazgatásba. De itt jött némi csavar történetbe, amitől feljebb szöktek az árak.

A nagy szigorítás

A kormány és az ilyen ügyekben illetékes Alkotmányvédelmi Hivatal láthatta, hogy ez így katasztrofális, ezért kétéves késéssel szigorítottak valamelyest.

A módosítás érdemi része az volt, hogy létrehozták a kormányablakokat és a járási hivatalokat, és 2013. március 1. után csakis ott lehetett állampolgársági kérelmeket beadni. Több ezer helyett már csak nagyjából 300 helyen lehetett leadni az okmányokat és bizonyítani a magyartudást. Ezzel kilőtték a korrupt falusi, kisvárosi polgármestereket, és áttolták a problémát a vidéki, járási hivatalokra.

A simlizés lehetősége tényleg csökkent, tehát az árak egyre szöktek felfelé, bőven 30 ezer euró körüli lett egy magyar állampolgárság megszerzése. Ennyi pénzből ugyanis ebből a szűkebb körből is ugyanúgy lehetett tucatjával találni megvehető hivatalnokokat. Igaz, ők képzettebbek és óvatosabbak: 10 hamis papírból jellemzően csak 2-3-at engedtek át, hogy ne tűnjön fel. Ezeket is ügyesebb papírmunkával intézték, úgyhogy hamis papírokkal a bejutási ráta mostanra lecsökkent 30 százalék körülire. Amelyik hivatalnok ennél mohóbb, az előbb-utóbb lebukik, mint az esküvőjéről elhurcolt szekszárdi hivatalnoknő, aki elég ismertnek számított a szakmában.

Az egyik nagyobb budapesti bevándorlási hivatalban állítólag most is dolgozik olyan ismertebb tisztviselő, akinél drágább, 40 ezer euró a tarifa, de akkor legalább kimondottan jó esélyekkel meg lehet kapni a magyar papírokat. Nem elképzelhetetlen, hogy ez nem mind az övé, hanem ebből más, még óvatosabb kollégák is részesednek. És ez ugye a teljes szolgáltatás díja, csak az üzletfelek tudhatják, hogy ebből mennyit kapnak a megvehető bürokraták.

Persze minden csoportnál igyekeznek eltitkolni, hogy kikkel dolgoznak, csak ritkán találkoznak velük, mondjuk véletlenül a fodrászatban vagy távoli ismerősük lakásán. 

Hasonló összegbe kerül az elmondások alapján egy másik kormánytisztviselőnél ügyesen elintézni a magyar nyugdíjat is. A csalók hamar rájöttek ugyanis, hogy ez egy extra szolgáltatás lehet a magyar állampolgárságra utazóknak. Ahogy könnyű ukrajnai ősöket hamisítani ugyanolyan egyszerű jövedelemigazolást is, és korrekt nyugdíjat lehet kapni a magyar államtól. Persze a nyugdíj már kissé más téma, nem tartozik szorosan az állampolgárság-bizniszhez.

Durva a helyzet

Budapesten egy ideje már a két legdurvább, hol rivalizáló, hol összefogó banda Igor K. és Szása (Sándor) M. csapata. Ők is magyar állampolgárok, bár teljesen ukránok, és egyben veszélyes bűnözők. Már a megjelenésük is elég félelmet keltő, és nem mennek a szomszédba egy kis erőszakért,

Például ha ön szekszárdi, és látott az elmúlt időszakban három olyan BMW X6-ost leparkolni a járási hivatalnál, amikből egy sereg kopasz özönlött ki ügyet intézni, akkor azok Szásáék voltak, az az ő területük. A lebukott hivatalnoknő esete óta persze főleg egy másik járási hivatalba viszik a papírokat.  

De magyar ügyvédi irodák is rárepültek a lehetőségre. Ha valaki elmegy a Budafoki úti, egyébként elég nyomasztó hangulatú bevándorlási hivatalba, és oroszul szerencsétlenkedik egy keveset, vagy csak kimegy cigizni pár türkménnel vagy afgánnal, akkor

Ennyiért ugyanis még csak le sem adják a kérelmet, viszont a pénz jól jön azoknak az irodáknak, amelyek be tudnak gyűjteni ilyen balekokból havonta pár százat itthon és külföldön. Az igény pedig minden korábbinál nagyobb, az ukránok rettegnek, hogy besorozzák őket. Egyszerűen ugyanis el kell menekülni onnét, az ukrán katonaság magasról tesz arra is, ha valaki tényleg magyar állampolgárrá lett közben, hiszen el sem ismerik, és visznek mindenkit, akit megtalálnak.

Az oroszok pedig újabban a kiszélesedő háború és a szankciók elől menekülnének, különösen, akik úgy érzik, hogy nagyobbat csattanhat rajtuk az ostor. Forrásaink egyhangúlag állították, hogy a mostani kérelmezők 90 százaléka ilyen, minden korábbinál nagyobb a kereslet a megbízható hamis papírokra és az ügyintézésre.

Ennek az a következménye, hogy olyan magyarok, akik tényleg külföldre szakadtak, viszont sokszor jóval nehezebben kapják meg az állampolgárságot. Rengeteg hivatalnok ismeri a visszaéléseket, és ha valaki nyelvjárásban és nem elég szabatosan beszél magyarul, akkor a csalóktól túlságosan tartók élből visszadobják, hogy tanuljon meg rendesen, tévébemondószerű budapesti akcentusban beszélni. Még nagyobb baj, hogy vannak hivatalnokok, akik úgy csökkentenék a beözönlő oroszokat, hogy mindenkit igyekeznek visszadobni, hátráltatni, ahol lehet.

Nem csak Ukrajna és az oroszok

Szerbiában is hasonló a helyzet. A szerbek mostanában kerültek elő Budapesten is, annyi mindenképp látszott, hogy a Budafoki útra nem egyszer buszokkal hordták Belgrádból az érintetteket, akik egy mukkot se tudtak magyarul.

A hírek szerint ők eddig a déli határvidéken űzték az ipart, jellemzően sokkal olcsóbban. Szabadkán arra lettek figyelmesek a fényképészek, hogy egyszerre szerbek tömege utazik hozzájuk igazolványképért. Délen a határon innen és túl is egyre többet cikkeztek arról, hogy hogyan adják el pár száz euróért a magyar állampolgárságot az unióba vágyó szerbeknek. Az iparágszerű visszaélések tényét a már távozott szabadkai főkonzulunk is elismerte, bár szerinte a főkonzulátus ebben nem vett részt.

Romániában arról írtak, hogy hiába uniós tagok ők is, a románok közül rengetegen Angliába, Amerikába vagy Kanadába akarnak utazni, ahová magyar állampolgároknak nincs szükségük vízumra. Többek közt korrupcióval gyanúsított román miniszter vagy megyei román pártvezető is kérte a honosítását.

Magyarosított nevű őst ott ugyanis bárki bármikor talál. Itt szerencsére legalább komoly maffia kevésbé alakulhatott ki a magyar állampolgárságra. Hiszen a papírok jók, a szabályok alapján nem tudjuk megkülönböztetni az igazi magyarokétól, az eskü szövegét pedig itt is betanulja bármelyik román.

Itt megnézheti, hogy hányan nem kaptak állampolgárságot nyár végéig az egyes országokból (a Miniszterelnökség adatai alapján). A Miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkárságát is megkérdeztük, és kiderült, hogy a teljes államigazgatásnak fogalma sincs arról, melyik kérelmet melyik hivatalban adták be, vagy hogy pontosan mikor.

Itt pedig megnézheti, hogy hányan adtak be sikeresen kérelmet nyár végéig az egyes országokból (a Miniszterelnökség adatai alapján). Előbbiek miatt itt se tudjuk, hogy melyik mikori vagy honnan jöhetett.  

Cikkünket a Facebookon kommentelheti.