Korábbi cikkünkben arra jutottunk, hogy az 1700 milliárdos megszorítás valójában nem fog megtörténni, az állami kiadások GDP-arányos csökkentése szigorú állami költséggazdálkodás mellett, 2-3 százalékos gazdasági növekedési pályán haladva 2017–18-ig nagyjából automatikusan elérhető.

Kérdés viszont, hogy az említett szigorú gazdálkodás milyen területeket érint majd?

A választ a legutóbbi konvergenciaprogramból lehet kihámozni, amit pár hónapja készített a kormány Brüsszelnek. Bár az intézkedések pontos részletei mindenre kiterjedően ugyan ebből sem derülnek ki, az látszik, hogy milyen területeket érinthet a költségvetési szigor.

Mit is jelent ez? Egyrészt, hogy 2016-ban és 2017-ben az uniótól jóval kevesebb pénz jön majd, mint mondjuk idén vagy jövőre. Most az unióból érkező bevétel a GDP 3 százaléka, ez két év múlva 1,2 százalékra csökken. Emiatt a magyar költségvetésből is kevesebb kiegészítést kell társfinanszírozásként kifizetni. Ez tehát tovább csökkenti a GDP-arányos állami kiadásokat. 

De van itt más is. Ezeket vállalta a kormány 2017-ig:  

• a közoktatást leszámítva nem lesz általános béremelés  
• nem lesz több közfoglalkoztatott
• változatlan áron befagyasztják az önkormányzatok áru- és szolgáltatásvásárlásait
• állami beruházás csak akkor lesz, ha azt valamilyen állami vagyon értékesítéséből ki lehet fizetni
• vége az infláció fölötti (2013-ban 5,1 és 2014-ben 2,4 százalékos) nyugdíjemeléseknek
• nem nőnek a családi és szociális kiadások 
• az inflációtól elmarad a gyógyszerárak, segédeszközök ártámogatása
• a jegyár- és bérlettámogatásokat pedig az idei szinten befagyasztják