A Los Angeles-i kerületi bíróság befogadta Balla Attila neve által fémjelzett Vinum Tokaj International  keresetét, azt állítják, hogy pancsolt borokat adott el nekik amerikai értékesítésre nagy tételben a Tokaj Kereskedőház, így a céget emiatt kár érte. Az ügy előzménye, hogy a cég 2010-ben kizárólagos forgalmazói jogot kapott a kerháztól, hogy bort adjon el az Egyesült Államokba, Kanadába és Mexikóba, 252 ezer palack 2001-es, háromputtonyos aszút meg is vásárolt durván 1,5-2 millió dolláros értékben.

Eladni azonban nem tudták, a cég állítása szerint azért, mert a kiskereskedelmi láncok, amelyek a borokat értékesítették volna, megneszelték, hogy gondok vannak a bor eredetével. Balláékkal, bár korábban további szállítmányokról is megállapodtak a kerházzal, végül szerződést bontottak. A cég azonban a rajta maradt borok árát és az azokkal kapcsolatos költségeit szeretné behajtani a Tokaj Kereskedőházon.

Most, hogy a kerház új vezetése tulajdonképpen maga állt a nyilvánosság elé azzal, hogy beismerte, korábban valóban pancsolták a borokat, majd átvizsgálták a teljes készletet és leértékelték annak egy jelentős részét, alighanem könnyebb dolguk lesz a bíróságon.

Frissítés: Balla cikkünk megjelenése után írt, hogy hangsúlyozza, a Vinum Tokaj International nem szándékozott az ügyet jogi útra terelni, végig a tárgyalásos megegyezés lehetőségét kereste, de attól a kerház elzárkózott. Most is csak az elévülési határidő miatt döntöttek a jogi út mellett.

Korábban Kiss István, a kerház egykori vezére az Indexnek tagadta, hogy a borral bármilyen probléma lett volna. Szerinte a Vinum Tokaj nemcsak hogy jó, de egyenesen kiváló bort kapott, Illés Géza, a kerház jelenlegi jogi képviselője ugyanakkor elismerte, saját készletükben, a cég nyilvántartási rendszerében számos visszásságra akadtak.

Az elmúlt évtizedekben ugyanis általánossá vált a Tokajnál, hogy mindenből van bármennyi, amit a vevő akar, és hogy a minőségi elvek nagyrészt kivesztek a hétköznapokból. Emellett az állami pincészet vállalatirányítási rendszeréből kiderült, sokszor ide-oda öntögettek – a valóságban vagy papíron – 90-150 literes tételeket is, néha alapvető házasítási szabályokat megszegve, csak hogy éppen megfeleljen a készletnyilvántartási vagy éppen analitikai paramétereknek.