Hiába tett feljelentést minden idők egyik legnagyobb magyar pilótajátéka miatt a jegybank még a nyáron, a legalább hétmilliárd forint kárt okozó ügyben egyelőre még gyanúsított sincs. Az érintett álbrókercég, a Fortress vezetőjéről időközben kiderítettük, hogy csalás miatt ült már börtönben, és amióta a botrány kitört, ingatlanjait a gyerekeinek ajándékozta. Azt is megtudtuk, hol van az a pince, ahová a cég szerződéseit, nyilvántartásait vihették, miután az irodát felszámolták.
„Zsolt mindenáron be akart kerülni a felső tízezerbe, ez motiválta” – mesélte Szabó-Forrai Zsoltról az Indexnek az egyik ismerőse. A Fortress nevű cég és annak vezetője után azután kezdtünk el érdeklődni, hogy augusztus végén a Magyar Nemzeti Bank bejelentette: a Szabó-Forrai vezette álbrókercég nagyjából kétezer ember megtakarítását nyelte be, többmilliárdos kárt okozva ezzel.
A pénzügyi felügyeletet tavaly óta egymagában gyakorló jegybank egy hónapja részletesen bemutatta az újságíróknak az egyébként pofonegyszerű átverést, megnevezte a felelőst, jelezte, hogy számlákat is zároltak. A jegybank feljelentést is tett, de amikor néhány napja a rendőrségnél rákérdeztünk, kiderült, hogy egyelőre csak ismeretlen tettes ellen nyomoznak, tehát még gyanúsítottja sincs az ügynek. Károsultja viszont annál több.
Egyik károsult forrásunk szerint nem egy esetben kellően agresszív ügyvédek bírták rá a reklamáló ügyfeleket arra, hogy ne verjék az asztalt, ha viszont akarják látni a pénzeiket. Persze akadt olyan ügyfél is, akit a beígért, nevetségesen magas – átlagosan havi (!) 9 százalékos – hozamokkal valóban kifizettek.
Az, hogy ki járt jól, elsősorban az erőn és az agresszivitáson múlt: Szabó-Forrai és üzlettársai ügyeltek arra, hogy az erőszakosabb klienseikkel ne húzzanak ujjat. Olyan esetről is hallottunk, hogy néhány rászedett bűnöző a többi károsultat fenyegette: semmiképpen se tegyenek rendőrségi feljelentést, hiszen akkor borulna az egész piramisjáték, és mindenki bukná a pénzt is. Tudunk olyan, az alvilágban sem járatlan károsultról, akit a családtagjai nevén lévő befektetésein keresztül 80 millió forintot bízott a Fortressre.
A Fortress vezérének múltja árulkodó. Az első csalást még családon belül követte el 1993-ban, igaz, akkor nem Szabó-Forrai Zsoltnak, hanem Szabó Zsoltnak hívták: szülei házára vett fel jelzáloghitelt, úgy, hogy erről a szülei nem tudtak. Az így szerzett pénzből Pécs környékén szervezett pilótajátékot. A módszer ugyanaz volt kicsiben, mint később nagyban: mesés hozamokat ígért az embereknek, akiktől beszedte a pénzt, majd felszívódott.
Úgy hallottuk egy, az ügyeire rálátó forrástól, hogy a módszerei már ebben az időszakban sem voltak túl szofisztikáltak. Néha állítólag maga sem tudta, kinek mennyivel tartozik. Nem volt normálisan vezetett könyvelése, sokszor egyszerű papírfecnikre írta rá, kitől mennyi pénzt szedett be. Szülei mindenesetre beperelték a házuk eljelzálogosítása miatt, a bíróság ezért 1996-ben csalás és hitelsértés miatt egy év három hónap börtönre ítélte, de nem kellett leülnie, mert a büntetést három évre felfüggesztették.
A csalásokat ennek ellenére nem hagyta abba: 1998-ban három és fél év börtönt kapott több rendbeli csalásért és okirat-hamisításért. Az ítélet 2004-ben jogerős lett, ezért a 2003 és 2006 közötti időszakot már visszaeső csalóként töltötte a börtönben. De ez se ment olyan egyszerűen: úgy tudjuk, egyszer átmenetileg kijutott a börtönből, majd azon nyomban hozzálátott az illegális betétgyűjtéshez. A börtönbe nem akart visszamenni, végül a horvát határon kapták el.
Amikor kijött a börtönből, nem állt rosszul anyagilag. Rögtön a szabadulása után már egy luxuslakóparkban, a Marina-part feletti Prestige Towersben várta egy lakás, amit azóta is a pesti bázisaként használt. A korábbi csalásainak jogkövetkezményei alól csak 2011-ben mentesült, ekkor már ismert ember volt, a körmendi kosárlabdacsapat körül tűnt fel. A sporttámogatásokkal később sem tudott leállni, az ország legkülönbözőbb pontjain tűnt fel helyi kosár- és focicsapatok mögött.
Szabó-Forrai sokat adott a külsőségekre. Már korábban is jellemző volt rá az őt ismerők szerint, hogy anyagi helyzetétől függetlenül a lehető legjobb minőségű ruhákban, jó autókkal járt, így könnyebben keltett bizalmat az emberekben. De nem csak erről van szó: ismerősei szerint tényleg mindenáron be akart kerülni a "felső tízezerbe", ezért lélektani szempontból is fontos volt neki, hogy a környezetének úgy tűnjön, ő valóban egy pénzes, nagy hatalmú üzletember, és nem holmi ügyeskedő csaló.
Az egy dolog, hogy a Kulcsár-ügy óta nem volt ekkora értékű álbrókeres átverés Magyarországon, de a Fortress ügyét különlegessé teszi, hogy milyen primitív hazugságokkal operáltak a szervezői. A cég, mint minden pilótajáték, irreálisan magas hozamokat ígért rászedhető ügyfeleknek agresszív ügynökhálózatán keresztül, teljes tőkegarancia mellett. Valójában nem fektették semmibe a felszívott pénzt: egyszerűen az új befizetésekből fizették a hozamokat, már amíg elég gyorsan tudtak új pénzt behozni.
A félmilliós alaptőkével indított Fortress Befektetési és Pénzügyi Kft. neve 2007 és 2009 között Körmendi Kosárlabda Marketing Kft. volt, Szabó-Forrai Zsolt viszont képzeletében egy tőkeerős amerikai vállalatot tett mögé. A kitalált történetet és a cég logóját két létező, egyébként igen tekintélyes amerikai pénzügyi vállalattól ollózta össze; a Fortress Investment Groupban és a Fortress Insurance Agency-ben közös, hogy lakossági betétgyűjtéssel nem foglalkoznak. Erre persze a magyarországi ál-Fortressnek sem volt engedélye, a cégiratok szerint a főtevékenységük a biztosítási alkuszi mellett a reklámügynökségi. A befizetéseket Szabó-Forrai magánszámlájára utalták, vagy készpénzben közvetlenül neki adták a formai hibáktól is hemzsegő szerződéseket aláíró befektetők. Több, az üggyel kapcsolatos tavalyi dokumentumot és figyelemfelhívást megtalálhat ezen a blogon.
Amikor augusztus végén a jegybank robbantotta a Fortress-botrányt, Szabó-Forrai a nyilvánosság előtt ellentámadást indított: többek között a Hír24 riportjában és egy igen fura saját Youtube-videón próbálta védeni az igazát. De forrásaink szerint a Fortress vezetése ekkor már tisztában volt azzal, hogy egyre forróbb a helyzet. (Egy másik büntetőügyben tavasszal Szabó-Forrait gyanúsítottként hallgatták ki a rendőrök – korábban azt gondoltuk, hogy a márciusi kihallgatás nyilván a Fortress-üggyel volt kapcsolatos, de időközben kiderült, hogy nem.)
Az biztos, hogy a Fortress első emberének van félnivalója. Amióta megindult a hatósági eljárás, lakását és házát, valamint az autóit is gyereke nevére íratta át. A II. kerület Hegyi utcában épülő, egyelőre félkész luxusvillát – amit, mint ebből a riportból kiderül, egy olyan vállalkozóval építtetett, aki maga is károsulttá vált – és a XIII. kerületi Meder utcai Prestige Towersben lévő lakását, továbbá egy balatonfüredi ingatlanát is gyerekeinek ajándékozta az utóbbi hónapokban. A Prestige Towers-beli lakásánál továbbra is ott parkol néha az általa használt Subaru Tribeca, és még a motorcsónakja is ott horgonyoz.
Közben a cégek is „kármentésbe” kezdtek. A Fortress és a Flow Money egyaránt feladták korábbi irodáikat a Váci úton és a Népfürdő utcában. A cég egyik munkatársától megtudtuk, hogy a papírokat – a szerződéseket és a nyilvántartásokat – egy budapesti pincébe vitték, információnk szerint a VII. kerületi Csengery utca 1.-be:
Kivétel nélkül hazudnak azok az ügynökök, akik a egyszerre ajánlják ezt a két dolgot:
Becsületes befektetői szolgáltató ezt a két dolgot nem ajánlhatja egyszerre. Egy befektetés lehet kockázatos, de akkor tudnia kell az ügyfélnek, hogy a kiugró hozam lehetőségéért cserébe elvesztheti akár az egész vagyonát is. Ez a helyzet például az abszolút hozamú befektetési alapoknál, ahol a korábbi teljesítmény nem ad iránymutatást a jövőbeli teljesítményre nézve.
Vagy kisebb a kockázat, de akkor az ügyfélnek meg kell elégednie alacsonyabb hozammal. Ez így működik a legális befektetői szolgáltatók világában. Ahol a fenti két dolgot együtt ajánlják, ott erős a gyanú, hogy piramisjátékról van szó, de legalábbis valami nagy gond van a háttérben.
Ezen az egyszerű szabályon túl érdemes megnézni az MNB honlapján, hogy a cég, akivel szerződünk, rendelkezik-e a megfelelő engedélyekkel, és hogy rajta van-e a gyanús cégek listáján. Egyébként azt a szabályt is érdemes lehet követni, hogy ha mi keressük fel a befektetési szolgáltatókat, akkor általában jobb ajánlatokat kapunk, mint ha ők találnak meg minket, ügynökök útján.
Szabó-Forraiék malmára hajtja a vizet, hogy a rendőrség egyelőre ismeretlen tettes ellen nyomoz. A Fortress szervezői ugyanis – miután tavaly decemberben megindult a hatósági eljárás – igen rafinált jogi megoldást választottak, Máltára vitték cégüket és szerződést is módosítottak az ügyfeleikkel.
A szerződést úgy írattatták alá az ügyfelek jelentős részével, hogy közben az értésükre adták: ha nagyon követelőznek, akkor egy fillért sem kapnak vissza a korábbi befizetésekből, vagy a sor végére kerülnek. A módosított szerződésben az ügyfelek elfogadták azt is, hogy csak a La Valetta-i és a New York-i bíróság illetékes az ügyükben, polgári jogi eljárásban. Hogy még egy csavar legyen a történetben, az ügyfelek a szerződésnek ezt a részét nem is kapták meg, a Fortress viszont mindenkiét megőrizte.
Ennek a trükknek köszönhetően ha Szabó-Forrai nem válik hivatalosan, a büntetőügyben is gyanúsítottá, akkor nem járhat el magyar bíróság polgári perben a károsultak ügyében. A külföldi bíróság előtt viszont csak elképesztő lassúsággal léphetnek fel kárigényükkel, amihez oda is kellene utazniuk. Több forrásból is úgy értesültünk, hogy Szabó-Forraiék még augusztusban is vittek ki pénzt az országból, és az ügyletekkel sem álltak le.
Úgy tudjuk, az ügyfelek egy másik részét arra bírták rá, írják alá, hogy átvették a pénzüket. Valójában viszont az esetek túlnyomozó többségében nem kaptak vissza semmit. Ez nyilván megnehezíti majd a károsultak és a hatóságok dolgát.
Az ügyfeleknek az ügynökhálózataikon keresztül ajánlották fel, hogy a Fortressből átvihetik a pénzüket egy új, hasonlóan kitaláltnak tűnő formáció, a „Magenta Advisors” nevű befektetési céghez. Ez megint egy legális, a távol-keleti piacon ismert szingapúri cég neve, a valódi cégben leginkább kötvényalapok kezelésével foglalkoznak, és egészen bizonyos, hogy nem kezdtek magyarországi terjeszkedésbe. (A szingapúri cég cikkünk megjelenéséig nem reagált kérdéseinkre.)
Ráadásul Lengyelországban tovább ténykednek: Szabó-Forraiék helyi strómanokon keresztül irányított lengyel cége például zavartalanul működik. Egyik forrásunk szerint a cégvezetés abban bízik, hogy a lengyelektől beszedett összegből elégítik ki azokat a magyarországi ügyfeleket, akik rájuk nézve esetleg veszélyesek lehetnek.
Egyébként úgy értesültünk, hogy a tízmilliárd forintos kár valójában nem tízmilliárd forintot jelent: az MNB számait kissé felfelé torzítják a virtuális hozamok. Nagyjából hét és fél milliárd forintot vettek fel Szabó-Forraiék a kétezerre becsült befektető-károsulttól. Ez azt jelenti, hogy egy-egy befektetőtől átlagosan néhány millió forintot szereztek.
Forrásaink szerint Szabó-Forrai volt ugyan a főszervező a Fortress mögött, de voltak üzlettársai is. A Fortresshez ügyfeleket közvetítő, az ügynökhálózatot szervező Flow Money Kft. társtulajdonosai Lugosi Zsolt, Bíró István, Csenki Viktor és Sárai Károly.
A lengyelül is beszélő Lugosi részt vett a Fortress lengyelországi terjeszkedésében is, míg a 2013 tavaszán alapított brit Flow Money-t Bíró, Csenki és Sárai tulajdonolja. Hogy hány ügynök és „pénzügyi tanácsadó” dolgozott nekik, arról megoszlanak a becslések, mi 70-300 körüli létszámról hallottunk. Valószínűleg közvetlenül a Flow Money-nak a csúcson száznál valamivel kevesebben dolgoztak, viszont rajtuk kívül voltak olyan pénzügyi tanácsadók is, akik mások mellett a Fortressnek is közvetítettek ügyfeleket – nyilván a kiugróan magas jutalékok miatt.
Ellentétben a többiekkel, Lugosi Zsolt reagált kérdéseinkre. Közölte, hogy amikor idén februárban megindult az MNB piacfelügyeleti eljárása, akkor a Flow Money Kft. már nem is állt kapcsolatban a Fortress-szel, az akkoriban alapított brit Flow Money nem jogutódja a magyar kft.-nek, ő pedig a brit cégnek már nem társtulajdonosa. A lengyelországi Fortressről nincs tudomása. Nem tud arról sem, hogy a Fortress bármi törvénybe ütközőt tett volna, vagy hogy Szabó-Forrai Zsolt korábban börtönben ült volna – és egyébként abban az időben még nem is ismerte őt.
Szabó-Forrai Zsoltot is többször kerestük, de cikkünk megjelenéséig nem válaszolt kérdéseinkre. Azt viszont megírta, hogy október 17-én egy sajtótájékoztatón áll majd a nyilvánosság elé.
Az, hogy a Fortressről kérdezősködtünk, nem mindenkinek tetszett. Miután Szabó-Forrainak és üzlettársainak elküldtük kérdéseinket, felhívott egy magát a Fortress-vezér barátjának és befektetőjének kiadó férfi, aki azt mondta, „személyes támadásnak venné”, ha a cikkünk megjelenne, ezért „nagyon nem tanácsos” megjelentetnünk azt. Arra is hivatkozott, amit fentebb is írtunk, hogy szerinte a cikk megjelenése önmagában veszélyeztetné több száz károsult pénzének a kifizetését.
A jó barát elmondta, tisztában van azzal, hogy Szabó-Forrai hibázott – ezt a mögötte álló jogászok sanda szándékával és a vele versenyző pénzügyi körök aknamunkájával magyarázta –, és az ügy miatt „emberek lettek öngyilkosok”. De szerinte járna Szabó-Forrainak is egy kis idő, hogy megpróbáljon talpra állni, egyébként pedig ő úgy tudja, hogy a Fortress vezetője „mindegy, hogy hogyan”, de 5,9 milliárd forintot visszafizetett az ügyfeleinek. És már csak azért sem lehetett szerinte piramisjáték a Fortress, mert 4-5 éve épül, márpedig „a piramisjátékokról köztudott, hogy fél-egy év alatt kipukkadnak”.
Kétségtelen, hogy a Fortress ügyleteiről az MNB már több mint egy éve értesülhetett, és viszonylag hamar figyelmeztetést is tett, büntetőjogilag mégsem haladt sokat az ügy. A tempóval
A jegybank cikkünk megjelenése után jelezte, hogy az MNB az ügyet kifejezett gyorsasággal, s a befektetők érdekeinek védelmére fokozott figyelmet fordítva folytatta le. Idén nyáron a cikkben is hivatkozott sajtótájékoztatóval csak az eljárás lezárásáról, az ügyben akkor hozott, eljárást lezáró jogerős megállapításról adott az MNB tájékoztatást, a befektetők védelme szempontjából legfontosabb döntések, intézkedések (pl. büntetőfeljelentés megtétele, közvélemény tájékoztatása, figyelem felhívása, jogosulatlan tevékenységtől való eltiltás, stb. ) már hónapokkal korábban megtörtént.
valószínűleg a felügyeleti szerv is elégedetlen lehet, nem csoda, hogy a Btk. szigorítását is felvetették a hasonló ügyek megszaporodása miatt.
Ez viszont nem biztos, hogy elég lesz. Ez már a sokadik egészen hasonló ügy, ahol a felügyeleti hatóságok csak nagyon lassan léptek fel. Van más hasonló ügy is, ahol a károsultak panaszkodtak a felügyelő hatóságok lassúságára.
Úgy tűnik, hogy az alacsony alapkamat és az általános pénzügyi műveletlenség miatt Magyarországon még mindig egészen könnyen fel lehet futtatni egy pilótajátékot. Sőt, a visszaélések még meg is érhetik a bűnözőknek, akik a legrosszabb esetben néhány évet a hűvösön töltenek, de szabadulásuk után szinte biztos, hogy marad pénzük a korábban eltüntetett vagyonokból.
Számtalan hasonló esetben találkozhattunk azzal, hogy a szervezők azzal tartják sakkban a felháborodott károsultakat, hogy ha beszélnek a sajtónak, akkor azzal maguk ellen dolgoznak: ezzel lehetetlenítik az üzletet, és akkor ők maguk sem látják viszont a pénzüket.
Ez az érvelés azonban totális hülyeség, mivel a hasonló ügyleteket csak a nyilvánosság erejével lehetne megakadályozni és visszaszorítani. Ha minden rendben lenne az ilyen szerkezetű üzletekkel, akkor a hasonló információk nyilvánossága semmilyen kárt nem okozna az ügyfélnek. Éppen ez az egyik legfontosabb különbség a törvényesen működő befektetési cégek és a szélhámosok között.