Kezdenek előjönni az alig több mint egy év alatt nagyjából hétmilliárd forintot felszívó és eltüntető Fortress károsultjai. Hihetetlen dolgokat hallunk tőlük. A legkülönbözőbb karakterek kapcsolódtak be a lehúzásba, korábbi bv.-főtiszt asszonyról és nagymenő bankos hitelügynökről is tudunk, akik saját vagyonukat is betették, de új embereket is behoztak. Még szeptemberben is jött új befizetés a piramisjátékba, de a nagy pénz – sok milliárd forint – egyszerűen eltűnt. A tulajdonost őrizetbe vették.
Jánosnak volt néhány millió forintja a jogszerűen működő vállalkozásából, amit tavaly decemberben hirtelen nem tudott hova tenni. A bankba nem szívesen rakta volna; meg kellett volna elégednie évi 2-4 százalékos hozammal, ami különösen azért hangzott rosszul, mert nem olyan rég (az MNB-s kamatcsökkentések előtt) még két számjegyű hozamok voltak. Amikor egy családi ismerőse szólt neki, hogy van egy remek befektetési tippje (három hónapos lekötés, harmincszázalékos, garantált hozam!), először kinevette. De aztán meglátta a kifizetési bizonylatot, és nem akart hinni a szemének. Gyorsan meggyőzte magát.
Gondoltam, megpörgetem a pénzt egyszer-kétszer, és már itt sem vagyok!
– mondta János, amikor telefonon beszéltünk néhány napja.
De az okos befektetésből rövidesen rémálom lett. A hozamot még komoly kapcsolatok megmozgatása árán megkapta a Fortresstől, azt a néhány milliót viszont, amit tőkeként befizetett, azóta sem kapta vissza. Hazugságot, fenyegetéseket és lelki terrort viszont annál többet hallott a piramisjáték szervezőitől. Amióta pedig megtudta, hogy mivel vádolja az Magyar Nemzeti Bank az álamerikai, majd Magyarországról Máltára menekített, onnan pedig álszingapúrivá alakított céget, tudta, hogy nincs sok esély arra, hogy visszakapja a pénzét. Nem tehetett mást, feljelentést tett csalás gyanúja miatt.
A tulajdonost, Szabó-Forrai Zsoltot értesülésünk szerint őrizetbe vették, a rendőrség ezt kedden meg is erősítette. Egyelőre azt sem tudjuk, hogy a cikkünk nyomán indult házkutatás eredményes volt-e, vagy más okból vették őrizetbe a férfit.
Az viszont rejtély volt eddig, hogy miért nem állnak elő a károsultak az utóbbi évek – sőt talán a valaha volt – legnagyobb magyar piramisjátéka, a Fortress ügyében. Pedig nincsenek kevesen, a konzervatív becslések szerint is nagyjából kétezren keresik most reménytelenül a pénzüket. Nemcsak mi értetlenkedtünk eddig, hogy miért nem jönnek az olvasói levelek, hanem a felügyeleti hatóságok is. Azt sem értettük, hogy miért megy ilyen lassan a rendőrségi eljárás.
A Fortress néven indult csalást már 2010 környékén elkezdték szervezni, de a pénzek nagy részét 2013 során szívták fel. A Magyar Nemzeti Bank tavaly novemberben kezdett fellépni az első ránézésre is csalásgyanús ügyben. Novemberben Máltára költöztették a céget, idén márciustól kezdve pedig egy kitalált szingapúri cég, a Magenta nevében kezdtek szerződéseket kötni.
A felügyeleti engedély nélkül betétet gyűjtő Fortress négy dologgal gyorsan kétes hírnévre tett szert a befektetésekkel foglalkozók körében: a kamu logóval és kitalált cégtörténettel, a matematikailag is piramisjátéknak tűnő befektetésekkel, a nevetséges honlappal és a formai hibáktól hemzsegő szerződésekkel, és azzal, hogy a pénzt az alapító-tulajdonos Szabó-Forrai Zsolt magánszámlájára utaltatták a befektetőkkel. Ezek az ordító jelek mégsem bizonyultak elégnek ahhoz, hogy legalább kétezer ember ne dőljön be az átverésnek.
Korábbi cikkeink a témában:
Most már kezd kirajzolódni, hogy milyen okok állnak amögött, hogy ennyire rejtőzködnek az áldozatok.
A károsultak és bennfentesek beszámolóiból kiderült: a Fortress nem az a fajta pilótajáték, ahol mindenki a központtal üzletel, és az ügynökök csak közvetítik az ügyfeleket, némi jutalékért cserébe. Valójában maguk az ügynökök is kemény pénzekkel voltak benne a piramisban. A szervezők a büntetett előéletű Szabó-Forrai Zsolt vezetésével egészen ügyes trükkökkel érték el, hogy az emberek minél kevesebb lehetőségük legyen arra, hogy visszakapják a pénzüket.
Próbáltunk minél több károsulttal, ügynökkel és az ügyre rálátó egyéb forrással beszélni, hogy jobban megértsük, hogyan működött igazából a Fortress. Azt eddig is lehetett tudni, hogy az ügynökök piramisszerű szerkezetben kapcsolódtak össze, ez az MNB augusztus végén bemutatott ábráján is látszik. Néhány, az egész rendszer működése szempontjából kulcsfontosságú információval egészítettük ki az ábrát.
Az itt látható piramisszerű struktúrában a különböző szinteken lévők elnevezéseit úgy hagytuk, ahogyan azt a Fortress vezetői kitalálták. A rendszert indulástól kezdve fentről irányították, a pénzmozgás túlnyomó többségéről a vezetők rendelkeztek. Az ötszintes piramis a legelejétől kezdve így működött, és bár a létszám közben változott, az alapvető feltételek végig ugyanúgy működtek.
A pénz, amit befizettek a piramisba beszervezettek – a tőke –, tehát felfelé áramlott, lefelé pedig a masszív, évi 40-70 százalékos hozamok, meg a jutalékok mentek vissza. Mindenki abban volt érdekelt – még a legalul lévők is –, hogy az egész minél gyorsabban terjedjen, minél több pénzt vonjanak be, hiszen csak így volt esély arra, visszakapják a pénzüket, vagy akár keressenek is rajta valamit. A pénzt ugyanis a beszervezők lózungjaival ellentétben nem fektették valójában semmibe, egyszerűen a bejövő tőkéből fizették a hozamokat. Ez, mint minden piramisjátéknál, addig tartott, amíg elég gyorsan tudtak új pénzt behozni.
A tulajdonosok, a csoportvezetők és a munkatársak szintjén lévők – akik minden héten találkoztak a Flow Money irodájában a Duna Towers tizenötödik szintjén – a csúcsidőszakban ötvennél is többen lehettek. Időben azonban változott a létszám: amikor 2013 novemberében a jegybank megkezdte a fellépését az engedély nélkül működő betétkezelő ellen, a Fortress szervezői válságmódba váltottak át. Úgy gondolták, hogy vannak „téglák” a rendszerben, ezért egyeseket kidobtak. A tisztogatás után valamivel karcsúbb lett a csapat, de a maradók annál agresszívebben próbálták felszívni a pénzt.
Elég változatos társaságot vonzott magához az rövid idő alatt felépülő piramis. Több károsult is emlegetett kisvárosi közegükben ismert, valójában igen képzetlen „pénzügyi tanácsadókat”, „brókereket” és korábban mlm-mel foglalkozó ügynököket. Közéjük tartozik például egy korábban olimpiát is megjárt élsportoló, aki később a büntetés-végrehajtásban futott be komoly karriert. A korábbi bv.-főtiszt asszony a kétezres években még főosztályvezető is volt az igazságügyi minisztériumban, de mellékesen különféle mlm-szeánszokat is tartott a Szent István park feletti lakásán.
Ő egészen a munkatársi szintre jutott a Fortressben, sőt, mivel több mint 70 millió forintot hozott be, már ahhoz is közel volt, hogy saját jogon csoportvezetővé váljon. Amikor felhívtuk telefonon, annyit mondott csak, hogy nem foglalkozik ezzel – mármint a Fortress-szel kapcsolatos dolgokkal –, és nem is kíván semmit mondani róla. A birtokunkba került dokumentumokból mindenesetre egyértelműen kiolvasható az aláírása egy kifizetési igazoláson.
Az olimpikon ex-bv.-tiszt felett a piramisban egy korábban az egészségügyben dolgozó kiskőrösi hölgy volt, ő volt a csoportvezető. Neki elég dörzsölt üzleti ötletei voltak, például kifejezetten ráment ősszel az alföldi mezőgazdasági vállalkozókra: nekik ugyanis az aratás-betakarítás után nem volt szükségük az összes tőkére, ezért hajlottak arra, hogy tavaszig megforgassa nekik valaki a fölösleges pénzt – pláne, ha ekkora haszont ígértek be rá. Más kérdés, hogy idén tavasszal már ott tartott a dolog a Fortress-szel, hogy ezeknek a rászedett gazdáknak semmi esélyük nem volt arra, hogy visszakapják a pénzüket.
Voltak viszont olyanok is, akik direkt a korábbi cikkünkben is emlegetett "felső tízezerre" nyomultak. Hallottunk például egy olyan ügynök-menedzserről, aki az ország egyik legnagyobb bankjától ment át az akkor épp felfutóban lévő piramisjátékhoz. Egy birtokunkba került hangfelvételen ez a korábbi nagymenő ügynöknő nagyjából tavaly nyár vége felé győzköd egy vagyonosabb üzletembert, hogy ők is fektessenek be a Fortressnél.
„[Szabó-Forraiék] megkérdezték, mennyit keresek egy év alatt a banknál. Aztán leszámolták előttem az egészet kápéban, csak az aláírásomért” – mesélte a hitelügynök az elképedt befektetőnek. Elmondta neki azt is, hogy kifejezetten olyan ügyfelekre hajt, akiket zavar, ha a pénzügyi felügyeletnél vagy az adóhatóságnál rálátnak arra, hogy mit csinálnak a pénzükkel, tehát nem zavarja őket, ha minden készpénzben megy. „Csak rá kell érezni, én imádom” – mondta a készpénzalapú üzletelésről, és arról, hogy mennyivel több pénzt keres a Fortressnél, mint korábban a nagybanknál.
A készpénzalapú üzletelés ha nem is példátlan, de azért elég szokatlan a legális befektetői szolgáltatóknál. A Fortressnél viszont ez volt a norma, ami az MNB számla-zárolásai után kizárólagos lett. A céggel szembeni eljáráshoz közeli forrásból úgy tudjuk, hogy a pénznek gyakorlatilag nyoma veszett, nem találják a bankrendszerben. Amiből arra lehet következtetni, hogy a Fortress beszedett 7-8 milliárd forintjából az, amit nem zároltak a bankszámlákon, és amit nem fizettek vissza hozamként, valahol készpénzben (vagy más, elrejthető eszközben) van.
És mi lett a nagybankból a piramisjátékhoz szegődött hitelügynöknővel? Őt magát nem értük el, ám a nyilvános Facebookján kinn volt, hogy egy feltörekvő és egyébként legális hitelközvetítő csapatnál kezdett el dolgozni idén áprilisban. Rákérdeztünk a cégnél: tudták-e, hogy a munkatársuk korábban a Fortressnek dolgozott? Először egyértelmű tagadó választ kaptunk, majd azt, hogy ők sok alvállalkozóval dolgoznak, azért nem biztos, hogy tudják, hogy igazából dolgozott-e nekik épp ez az ügynök. Az azért gyanús, hogy a hitelügynöknő Facebook-profiljáról ezt követően elég gyorsan lekerült az áprilisi új munkahelyről szóló poszt.
A Fortress szervezői és beszervezői folyamatosan a legváltozatosabb dolgokat hazudták azoknak, akiktől pénzt vettek fel. Néha egyenesen egy alternatív valóságot festettek le a pénzügyi világ működéséről. A kamuzás már azzal kezdődött, ahogy arról beszéltek, hogy a cégük mit csinál, amivel ilyen nagy hozamot tud adni a befektetőknek.
„Ezek a fortressesek mindennel kereskednek, simán megcsinálnak évi 300 százalék hozamot is” – hangzott el az egyik ügynök szájából. Amikor arról volt szó, hogy mégis mi mindennel kereskednek, vagy hogy mi garantálja biztosan ezeket a hozamokat, általában többé-kevésbé összefüggéstelen dolgokat válaszoltak az ügynökök vagy maguk Szabó-Forraiék. Mintha véletlenszerűen összeraktak volna olyan kifejezéseket, mint hogy „határidős és azonnali ügyletek”, „részvénypakettek, felvásárlások”, „ötszörös aranyfedezet” és hasonlók. Mondani sem kell, hogy valójában a globális pénzvilág legünnepeltebb sztárbefektetői sem képesek arra, hogy garantáltan évi száz százalékot akár csak megközelítő hozamokat hozzanak.
Több forrás elmondása alapján úgy tűnik, erősen rájátszottak a bankellenes hangulatra is: azzal is érveltek, hogy igazából a bankok is megcsinálják ezeket a túlvilági hozamokat a befektetéseikkel, de ennek nagy részét kapzsin megtartják maguknak, ezért olyan alacsonyak a betéti kamatok. Bezzeg a Fortress többet visszaad a mezei kisember befektetőknek – hallottuk az egyik, beszervezésről készült hangfelvételen.
Más kérdés, hogy a Fortress ügyfeleit a jelek szerint nem a befektetési politikával kapcsolatban előadott bullshit-fesztivál, hanem az ismerősöknek megmutatott kifizetési bizonylatok győzték meg arról, hogy érdemes odaadni nekik a pénzt.
Aztán persze a rászedett ügyfelek elkezdték érzékelni, hogy nemhogy a tőkét, de a beígért hozamokat sem kapják meg. Ennek persze volt egy elég egyértelmű oka: a piramisjáték az MNB közbelépése miatt nem tudott olyan könnyen tovább terebélyesedni, mint korábban. Idén tavasszal már egészen gátlástalan módon próbáltak új pénzt behozni a Fortressnél: bevezették a „rapidokat”, amivel egy hét alatt lehetett 7 százalékos kamatra szert tenni. Ezt persze egy idő után nem fizették ki, csak behúztak vele egy csomó készpénzt. Idén március után egyébként a pénz befizetése úgy ment, hogy fel kellett hívni egy telefonszámot, és ott megbeszélt helyszínen átadni a készpénzt.
Ekkor kezdődött az igazi hazugságspirál. A befektetőknek, de még a piramis magasabb szintjein lévőknek is egészen nevetséges érvekkel próbálták eladni, hogy miért nem juthatnak hozzá a pénzükhöz. Csak típuspélda az álságos magyarázkodásból:
Szabó-Forrai és üzlettársai néha egészen messzire mentek a kamuzással. Olyat is hallottunk, hogy valakinek azt mondták: már csak azért is érdemes benne maradni a befektetésben, mert az MNB részesedést fog vásárolni a Fortressben. Olyan pletykákat is terjesztettek, hogy Szabó-Forrai egy neves külföldi vagyonkezelőt fog irányítani, vagy hogy EU-s főképviselő lesz a piramisjáték szervezője.
De ez még mindig nem minden. Beszéltünk egy károsulttal, aki személyesen volt bent a Fortress Váci úti irodájában, alig két hete. Újra megkapta a fent részletezett hazugságok egy verzióját, de arról is beszámolt, hogy a saját szemével látta, ahogy valaki épp bevitt pénzt a piramisjáték szervezőinek. Ott volt egy egészen friss befizetési bizonylat, ugyanolyan, mint amit ő maga is kapott befizetett pénze után kevesebb, mint egy évvel korábban.
Az talán már az eddigiekből is látszik, hogy a Fortress-csalás mögött állók még mindig nem álltak le, egészen idáig szabadlábon voltak, és továbbra is szednek be pénzt. Pedig hát azt, hogy ez egy csalás, önmagában a „befektetői tájékoztatóból”, némi matematikával bizonyítani lehet. De akkor miért nem kapcsolja le a piramisjáték szervezőit a rendőrség?
Két remek jogi megoldást már az előző cikkben bemutattunk: egyrészt a szerződések része volt, hogy polgári peres eljárásokban a máltai bíróság illetékes, másrészt kisebb hozam kifizetések fejében papírokat írattattak alá a befektetőkkel arról, hogy nincs további fennálló tartozás. A cikkünk elején elmesélt példából ismerős János fejéhez ezen felül többször is hozzávágták a Fortress-főnökök, hogy „mit ugrál, hiszen ő már kapott pénzt”. De azóta egy még fontosabb trükkről is tudomást szereztünk.
A legügyesebb húzása Szabó-Forraiéknak az együttműködés látszata. Úgy tudjuk az ügyre rálátó forrásoktól, hogy az álbróker ügyvédei tanácsára minden alkalmat megragadott eddig, hogy jelezze a rendőrség felé, kész együttműködésre. Ezeket a beszámolóit folyamatosan jegyzőkönyvezték, ami miatt nagyon nehéz megállapítani, hogy szándékosan csalna. Más kérdés, hogy csaláson kívül más okokból – köz- és magánokirat hamisítás, piramisjáték-szervezés – is hatékonyan vádat lehetne emelni a Fortress mögött álló szervezőkkel szemben.
A Magyar Nemzeti Bank elküldött nekünk egy részletes kimutatást, hogy időrendi sorrendben milyen lépéseket tettek a Fortress ellen. A honlapon a figyelmeztetések közé ugyan csak tavaly december 13-án került fel a Fortress, aminek ürügyén egy sajtóközleményt is kiadott az MNB, de már ez előtt, november 14-én megindult a piacfelügyeleti eljárás. A felügyelet ügyeire rálátó forrástól úgy tudjuk, hogy a Fortress és a Flow Money vezetőinek számláin megforduló gigantikus pénzek keltették fel a felügyelet figyelmét, nem csak a lakossági bejelentések.
Néhány nappal később, november 18-án pedig már számlát is zároltak, erre később összesen hatszor került sor (köztük egy-egy máltai és osztrák számlát is fagyasztottak be a befektetők védelme érdekében). Tavaly december 3-án pedig már a rendőrségen is feljelentést tettek. Az események innen felgyorsultak a Fortress körül, a zárolt számlák miatt ők is pénzzavarba kerültek, és híre ment annak, hogy a cég gyanús, ami egyeseket távol tarthatott, másokat pedig a tőkéjük kikérésére késztethetett (más kérdés, hogy hiába). Így a jegybank lépéseivel bizonyára sikerült elérni, hogy az exponenciálisan növekvő csaló hálózat gyorsabban beboruljon, és így megakadályozni, hogy még több ember megtakarításával lépjenek le. Csak a javarészt korábban belépő, közel kétezer ember ütheti bottal a pénzt.
Sőt, hallottunk egy egészen elképesztő történetet. Egy károsult a jegybanki bírság augusztus végi bejelentése után elment a rendőrségre, feljelentést tenni. Itt viszont, úgy érezte, egyáltalán nem segítettek neki, nem vették komolyan a problémáit. A rendőrségi vizsgálója próbálta megnyugtatni, hogy valószínűleg vissza fogja kapni a pénzét, mert Szabó-Forrai együttműködik a nyomozással, és csak azért nem fizet, mert az MNB zárolta a bankszámláit. Teljesen elbizonytalanodva hívott fel minket, mivel korábbi cikkünkből ráismert azokra az agresszív technikákra, amiket vele szemben is alkalmaztak, de miután a rendőrség megnyugtatta, nem tudta, kinek higgyen.
A károsultakat sok esetben az is visszatartja, hogy a vélekedések szerint voltak, akik gyakorlatilag pénzmosásra használhatták a piramisjátékot. Készpénzben milliókat befizető ügyészfeleségekről, államigazgatási tisztviselőkről terjednek pletykák. Ha valaki nem tudja igazolni az adóhatóság előtt a pénz eredetét, akkor bajban lehet, ha viszont felmutatja, hogy a Fortress remek hozamaiból van, akkor már sokkal jobban állhat. A hatóságoknak már csak ezért sincs könnyű dolguk: nem lesz könnyű munka a károsultak között különválasztani azokat, akik el tudnak számolni a pénzükkel azoktól, akik nem.