Mi az a Déli Áramlat?

Egy orosz gázvezeték, amely Ukrajnát megkerülve jönne Európába. A Déli Áramlat pontos útvonala a kezdeti tervekhez képest már többször változott, a mostani állás szerint Oroszország déli részéről, az Anapa nevű városból indul, 2000 méter mélyen, a víz fenekén 925 kilométer hosszan keresztülvezetik a Fekete-tengeren Törökország irányába, Bulgáriában ér a szárazföldre, ahonnan Szerbián át jön Magyarországra, végpontja pedig Ausztriában lesz.

És jó ez nekünk, ha megépül?

Mi alapvetően minden épülő vezetéknek csak örülhetünk. Rengeteg földgázt használunk, pedig túlnyomó részben importra szorulunk, amit Oroszország irányából egyetlen, Ukrajnán keresztül futó, elég rossz állapotú vezetéken keresztül hozunk be. A függőségünk csökken, ha több vezetéken keresztül érkezik hozzánk gáz.

De hát ezen is csak orosz gáz jön majd, miért csökkenne a függőségünk?

Valóban, a függőségnek több dimenziója van, és ezzel csak a fizikai függőségünk csökkenne. Az üzleti már kevésbé, a politikai pedig inkább csak erősödik. De már az is valami, ha fizikailag több vezetéken érkezik hozzánk az orosz gáz.

Nincs senki, aki az oroszokon kívül gázt hozna ide? Miért ők építik a vezetéket?

Ez egy kölcsönösen kiszolgáltatott helyzet, nekik szükségük van Európára mint piacra, Európának meg az orosz gázra. Voltak persze ötletek más megoldásokra is, sőt, egy ideig az EU által is pártolt Nabucco vezetékterv is egészen komoly versenyben volt a Déli Áramlattal, de a Nabucco elbukott, maradnak az oroszok.

Oké, nekünk jó, ha több a vezeték. De miért olyan fontos ez az oroszoknak?

Ők egyrészt a gázigények növekedésében bíznak, másrészt nem elhanyagolható motiváció, hogy a Déli Áramlat elkerüli Ukrajnát. Még a tengeri szakasz is úgy görbül, hogy kikerülje az ukrán vizeket. A két ország között régóta konfliktusok vannak, és ha megépül Ukrajna közbeiktatása nélkül a vezeték, azzal jelentősen csökkentik az alkuerejét, nem lesz többé megkerülhetetlen.

Jó, eddig értem. De ezt akkor most mi építjük, vagy az oroszok? Vagy együtt?

Az építésre minden érintett országban létrehoztak egy részben a Gazprom, részben az állam tulajdonában álló projekttársaságot, a tengeri szakaszt pedig az orosz cég mellett olyan nagy európai energiacégek finanszírozzák majd, mint az olasz Eni, a francia EDF vagy a német Wintershall. A költségek pedig egyre nőnek, ahogyan a tervek és a környezet is változik.

És mennyibe fog ez kerülni?

A Gazprom 2010-ben még 15,5 milliárd euróval számolt, később 16 milliárd euróra korrigált. Most – részben a bevezetett szankciók hatásai miatt – úgy számolnak, hogy a teljes költség 23,5 milliárd euróra emelkedhet. Korábban az volt a terv, hogy a magyarországi rész megépítése 600 millió euróba kerül majd, ennek nagyjából a felét fizetnénk mi. Azóta azonban teljesen újrarajzolták a magyar szakaszt, kitalálták, hogy a vezetéknek legyen Ausztria a végpontja, és megvették a Nabucco nyomvonaltervét is.

Vagyis a magyar szakasz is drágább lesz, mint eredetileg tervezték?

Igen, nagyon úgy tűnik. Hogy az osztrák, baumgarteni végpont az eredetileg tervezett olasz helyére lépett, vagy a gázvezeték Magyarországon kétfelé megy tovább, arról egyelőre eltérőek az elképzelések, a hivatalos térképen mindenesetre mindkét ág szerepel. Ez pedig azt jelenti, hogy a korábban tervezett összegnek végül bőven a dupláját is fizethetjük, durván 2 milliárd eurót.

Azért ez annak a cégnek is jó biznisz lesz majd, aki megépíti, nem?

De.

Na de mi köze van ehhez az egészhez az Európai Uniónak? Ő is ad rá pénzt, vagy mi?

A vezeték uniós tagországokon halad majd át, miközben a terv jelenlegi formájában nincs összhangban az uniós versenyjoggal. Az energiaügyekért felelős Günther Oettinger sajtóosztályán azt mondták, önmagában a vezetéképítésekbe nem szól bele az unió, az viszont elvárás, hogy a fejlesztés összhangban legyen az uniós joggal. A vita arról szól, hogy a vezeték üzemeltetésénél a projekt résztvevői meg tudnak-e felelni az úgynevezett harmadik energiacsomagnak.

Hogy minek?

A harmadik energiacsomagnak, ami azt szabályozza, hogyan kell szétválasztani a vezeték üzemeltetését és a rajta folytatott kereskedelmet. A szétválasztási szabályok értelmében nem adhat el gázt ugyanaz a cég, amelyik a hálózatot is kezeli, és nem lehetne megtiltani a gázvezetékhez való hozzáférést a független szállítók számára.

És olyan nehéz erről megállapodni?

Igen. Az orosz fél érthető módon hallani sem akar arról, hogy méregdrágán felépítsen valamit azért, hogy aztán másoknak csináljon üzletet. Ezt az unió is belátja, így szokott hasonló ügyekben engedményeket tenni.

Akkor most miért nem tesz engedményeket az unió? Neki sem lenne rossz, ha megépülne a vezeték, nem?

Jelenleg is szankciók vannak életben Oroszország ellen Putyinék agresszív ukrajnai nyomulása miatt, az EU nem fogja kedvezményekkel segíteni birodalomépítő terveiket. Az Európai Bizottság már tavaly arra kérte a vezeték építésében érintett tagországokat, hogy mindaddig függesszék fel a projektet, amíg a jogi kérdéseket nem sikerül rendezni, az orosz–ukrán konfliktus felerősödésével pedig teljesen jegelték a témát.

És ez érdekli az oroszokat?

Úgy tűnik, annyira nem. Szerintük a projekt a tervek szerint halad, és sorra járják az érintett tagországokat is, hogy erről meggyőzzék őket. Orbán Viktorral szeptember végén találkozott a Gazprom vezére, azóta pedig több, az oroszok pozícióit erősítő döntés és javaslat született, a gazdasági bizottság egy módosító javaslattal ágyazott meg az építkezésnek, Baji Csaba, az MVM vezére pedig bejelentette, a Déli Áramlat építése fél éven belül megkezdődik, és 2017-re elkészül.

Mit tud csinálni az EU?

Túl sok mindent nem. Indíthat kötelezettségszegési eljárást, Bulgária például fel is függesztette az építkezést, amikor rászóltak, és Szerbia is megtorpant a brüsszeli intelemre. Szerbia Oroszország mellett a projektben az egyetlen olyan ország, amely nem tagja az EU-nak, viszont a csatlakozási tárgyalások már megkezdődtek. Tagjelöltként pedig sokat kockáztat, ha most szembemegy az EU-val. De ha közös és nagy akarat van a vezeték megépítésére, magát az építkezést az unió nehezen tudja meggátolni, a jogi aggályok meg úgyis az üzemeltetésre vonatkoznak.

Ellenünk is indítanak majd eljárást, nyomást gyakorolnak majd Magyarországra?

Nehéz előre látni, hogy éppen miből lesz diplomáciai botrány, és valószínűleg nem mi leszünk az egyetlen renitensek, ha a tiltás ellenére is belevágunk az építkezésbe. Az Európai Bizottság illetékesei az Indexnek azt mondták, Baji Csaba bejelentését hivatalosan nem fogják kommentálni, az események fényében ugyanakkor az érintett országoknál mérlegelik majd, hogy indítanak-e eljárást. De még az is lehet, hogy fél éven belül sikerül Brüsszellel tisztázni az ellentéteket, és zöld utat ad a vezetéknek. Legfeljebb kevésbé valószínű.