Alayne Fleischmann jogvédőből lett befektetési banki jogász, testközelből látta, hogy lett az amerikai lakáshitellufiból gazdasági világválság. A nő azt állítja, főnökei tisztában voltak vele, hogy ócska hiteleket sóznak rá ügyfeleikre, de hiába szólt nekik, senki nem hallgatott rá. Volt, hogy kiabáltak vele, ha le akart írni valamit, de máig nem érti, hogy miért úszta meg a JPMorgan Chase egy 9 milliárd dolláros peren kívüli megállapodással – amin még kerestek is a részvényesek, miután nagyot dobott a részvények árfolyamán. Az amerikai igazságügyi miniszter arról beszélt, a visszaélések néha az intézményi kultúrából származnak, nem emberi döntésekből, Fleischmann állítja: mindent elmondana, ha hagynák.
Tönkre perelhetnek, elvehetik az ügyvédi engedélyemet, mindent elveszíthetek. De ha nem áll ki senki, hogy beszéljen, a világ legnagyobb pénzügyi eltussolásához asszisztálunk.
Alayne Fleischmann nyolc éve őrizgeti a titkát. „Olyan érzés, mintha azt nézném, hogy rabolnak ki egy idős nénit az utcán, nem bírom tovább magamban tartani” – mondta a Rolling Stone-nak. A harmincas éveiben járó értékpapírügyi jogásznő azt állítja: az egyik valaha volt legnagyobb pénzügyi sumákolásnak volt a tanúja – a JPMorgan Chase pedig 9 milliárd dollárt fizetett többek között azért, hogy a titkai ne kerülhessenek nyilvánosságra. A pénzt nem a nő kapta meg, egy peren kívüli megállapodásban fizette ki a bank.
Fleischmann „hatalmas csalásokat” látott a jelzálog-üzletágban a banknál – ehhez képest úgy érzi, amikor csak megpróbált kiállni, elhallgattatták. Jelenleg egy titoktartási megállapodás miatt elvileg egy szót sem szólhatna. Közben a hasonló ügyekben az igazságügyi minisztérium sorra állapodott meg a legnagyobb bankokkal – jellemzően titokban.
Fleishmann nem tipikus banki jogász: Kanadában nőtt fel, életét az emberi jogok védelmének akarta szentelni, a Wall Streetre azután vetődött, hogy szembesült, mennyi adósságot halmozott fel jogi tanulmányaival.
Az ingatlanpiac fellendülése idején, a 2008-as hitelválság előtt a Wall Street nagy bankházai gyakran éltek azzal a technikával, hogy a kockázatos subprime jelzálog-kötvényeket más értékpapírokkal kombinálva forgalmazták. Ezek a „mérgezett termékek″ túl jó minősítést kaptak a hitelminősítőktől, a beruházók részben emiatt voltak vevők ezekre a papírokra.
A Standard&Poor, a Moody's és a Fitch hitelminősítő jelzéseit a befektetők arra használják, hogy felmérjék, mennyire kockázatos az adott befektetés. Amikor az ingatlanpiac összeomlott, a hitelfelvevők nem tudták időben törleszteni a részleteket, az ingatlanokra alapozott jelzálogpapírok értéke zuhanni kezdett.
Sokan ezeket a pénzügyi termékeket tartják felelősnek azért, hogy a hitelválság súlyos méretűvé válhatott, és mind a befektetőknek, mind a bankoknak sok milliárd dolláros veszteséget okozott. A hitelminősítő intézeteket pedig azért bírálják, mert magasan értékeltek olyan pénzügyi termékeket, amelyek aztán elvesztették értéküket.
A Chase-hez 2006-ban került, a jelzálogpiac válság előtti fénykorában, amikor a bankok tömegesen vásároltak lakáshiteleket, hogy jelzálogalapú értékpapírként újracsomagolva eladják őket. Ügyletmenedzserként Fleischmann feladata volt, hogy ne engedje, hogy a bank rossz lakáshiteleket vegyen meg. (A hiteleket befektetési bankok befektetőknek adják el, akik a haszon reményében vállalják a bedőlő hitelek kockázatát. Nyilván ez a kockázat olyan ügyfeleknél, akik már az első hónapokban nem fizetnek, nagyobb az átlagnál, így ilyen lakáshiteleket jó minőségű hitelként eladni átverés.)
Közben egy 900 millió dolláros (220 milliárd forintos) értékpapírcsomag is gyanús lett neki: az általánosan jónak tartott 3-4 helyett 7-8 hónaposak voltak a hitelek, mintha valaki már visszadobta volna őket, például korai nemfizetés miatt. (A befektetési bankok a jogász szerint általában az aláírás utáni 3-4 hónapban szeretik átvenni a hiteleket, ami később kerül hozzájuk, eleve gyanús, hogy problémás lehet.) A Chase ennek ellenére megvette és továbbértékesítette a hiteleket a Rolling Stone szerint, mégpedig Alt-A kategóriában, „mintha néhány roncstelepi ócskavasat újrafestve árulna új autót az ember”.
Fleischmannék a hitelek szokatlanul nagy részében találtak feltupírozott jövedelmeket, de az erről szóló jelentéseket felső nyomásra elkenték, egy példa: a 29 millió forintos éves jövedelmet bevalló manikűrös is átment, és hitelt kapott, Fleischmann hiába tiltakozott. „Hiába mondtam az egyik igazgatónak, hogy nem adhatjuk el alacsony kockázatúként ezeket a mérgező hiteleket” – mondta tanúvallomásában. A Chase jogászai a Harry Potter nyomán csak Rivallónak hívták a levelet, amit Fleischmann egy másik igazgatónak írt, és amitől azt várta, hogy megállíthatja a folyamatot – hiába. Ehelyett 2008-ban csendben kirúgták.
A jelzálogpiacon egyszerűen tévedtünk, nem jöttünk rá, hogy a lakásárak nem emelkednek a végtelenségig.
– magyarázta a bizonyítványát Jamie Dimon, a Chase vezérigazgatója a pénzügyi válság utáni vizsgálóbizottság előtt a kongresszusban 2010-ben.
Már visszatért Kanadába, amikor 2012-ben váratlanul megkereste az amerikai Értékpapír- és Tőzsdefelügyelet (SEC), mely többek közt az FBI-jal és Eric Schneiderman New York-i főügyésszel összefogva elkezdte vizsgálni az ügyeket. Ekkorra persze a legtöbb elképzelhető bűncselekmény elévült, van, aki ebben is összeesküvés-elméletet lát, hiszen a kormány úgy tesz, mintha vizsgálódna, de csak miután már biztonságban tudhatja magát minden fejes.
Hogyhogy elad a bank egy hitelt egy befektetőnek? A válasz: collateralized debt obligation, vagyis adósságfedezetű kötelezettség. Az ilyen típusú terméknél különböző hitelformákat, kötvényeket és egyéb eszközöket gyűjtenek össze és csomagolnak újra egyetlen alapba. Ezeket az értékpapírosított hiteleket a válság tette ismertté: sokan, elsősorban az USA-ban ugyanis hitelekből vásároltak ilyeneket a törlesztés költségeinél nagyobb hozam reményében. Az itt említett CDO-kötvényekbe négy-ötszáz különböző papír volt becsomagolva.
Kamatswap, CDO-kötvények, Lehman-kötvények – legtöbbjük bonyolult, nehezen átlátható termék, kedvező körülmények között nagyot kaszálhat velük a befektető, de tőzsdei lejtmenet, váratlan nagyobb árfolyammozgások idején akár a teljes befektetést elveszítheti, itt írtunk bővebben róluk.
A tőzsdefelügyelet az egyik ügyben 297 millió dolláros (74 milliárd forintos) bírságot szabott ki a Chase-re, de mint kiderült, egyetlen tranzakció érdekelte őket, hiába ajánlotta fel Fleischmann, hogy minden másról is kitálal.
Olyan, mintha csak egy ügy miatt vennék elő a sorozatgyilkosokat, és végül próbaidőt kapnának
– mondta Dennis Kelleher, a Better Markets reformista csoport képviselője: szerinte tipikus, hogy egyetlen ügyben kiszabott, látszólag magas bírsággal akarják lerendezni a hatóságok a bankok szövevényes ügyeit.
Később még egyszer felcsillant a remény, hogy komolyabb számonkérés jöhet, de Fleischmann akkor is csalódott, amikor kaliforniai ügyészek keresték meg, akiknek részletes információkat adott át a visszaélésekről. 2013-ban egy sajtótájékoztatón hozták volna nyilvánosságra az elmondottakat, amit az utolsó pillanatban lemondtak – a hírek szerint a Chase vezérigazgatója személyesen hívta fel az igazságügyi minisztérium harmadik emberét, hogy tárgyaljanak a peren kívüli megállapodás lehetőségéről. Ezt persze egy hétköznapi ember aligha tudná elérni egy polgárjogi ügyben, Dimonnak mégis sikerült.
Közben Fleischmann a Wall Street Journalt böngészve szembesült azzal, hogy a története név nélkül ugyan, de nyilvánosságra került: a cikk részletesen beszámolt arról, hogy az ügyészség koronatanúja egy volt női alkalmazott, aki hajlandó tanúskodni. Fleischmann megdöbbent: fogalma sem volt, hogy tanúvallomását felhasználják, és senki nem kérdezte tőle, hogy kiadhatnak-e bármilyen információt róla a lapoknak. „Egyre stresszesebb lett, miután láttam a híreket, féltem, hogy megjelenik a nevem, ami tönkretette volna a karrierkilátásaimat” – nyilatkozta.
Aztán, mint kiderült, az ügyészség nem a tanúvallomására volt kíváncsi, inkább alkualapnak kellett: háromról kilencmilliárd dollárra (740 milliárdról 2200 milliárd forintra) tornázták fel a bank peren kívüli ajánlatát. Hivatalosan 13 milliárdról számoltak be, de ebből 4 milliárd „kárenyhítésre” ment el, mely a Rolling Stone szerint csak hosszas könyvelési hókuszpókusz után tűnik valódi büntetésnek (érvelésük szerint nem a bank, hanem a bank ügyfelei fizetik meg, akik maguk is a trükközések áldozatai). A lap szerint a Chase-megállapodás, melyet sok lap a „kormány nagy győzelmeként” aposztrofált, valójában fiaskó volt.
A pénz egy részét (mivel trükkösen nem is büntetésnek hívták a megállapodásban) leírhatták az adójukból, és a bank vezetői büszkén moshatták kezeiket, hiszen megúsztak minden büntetőjogi felelősségrevonást. A 2013 végén megszületett megállapodás hírére hat százalékot emelkedtek a részvények, ezzel az a furcsa helyzet állt elő, hogy kerestek a részvényesek a büntetésen. Közben több ezer embert bocsátottak el a büntetésre hivatkozva. A vezérigazgató maradt, sőt, 74 százalékos fizetésemeléssel jött ki a történetből, és az is emlékezetes, hogy a bank maga is részesült a válság alatti állami támogatásokból.
A polgári megállapodás ellenére büntetőjogi per még várhatott volna a Chase-re, de Fleischmann hamar rájött, hogy nem lesz belőle semmi: egyszerűen az első találkozó után nem is keresték az ügyben a hatóságtól. Sokan azt feltételezik, hogy a megállapodás hallgatólagos záradékában a büntetőjogi felelősségre vonás alól is mentesítette az igazságügyi minisztérium a bankot – hasonló fordulat történt már a Goldman Sachs esetében is korábban, és valószínűleg gyakran alkalmazzák hasonló esetekben: nyilvánosságra hozni nagy presztízsveszteség lenne ugyanis egy ilyen engedményt.
Kétségbeesett befektetők több perben is próbálták Fleischmann tanúvallomását felhasználni, de a bank érvét, mely szerint a nő nem fért hozzá releváns információkhoz, elfogadták a bíróságok. Egy bíró állt ellen, de mire a Chase időhúzása kifutott volna az időből, itt is peren kívüli megegyezés született – Fleischmann azóta várja, hogy felhasználják mindazt, amit elmondott.
A felelősség nagyon sokfelé oszlik meg, a felsővezetők pedig nagyon el vannak szigetelve. A visszaélések származhatnak az intézmény kultúrájából is, nemcsak egyénektől.
– mondta Eric Holder igazságügyi miniszter egy beszédében. Fleischmann nem hitt a fülének: ő épp azt próbálja megértetni a nyilvánossággal, hogy kiemelőfilccel alá tudja húzni, hol követtek el konkrét bűncselekményeket.
Slusszpoén, hogy közben a bank egyre érinthetetlenebb: a tőzsdefelügyelet vezetői pozícióit azóta Mary Jo White és Andrew Ceresny töltik be, akik a Chase-t képviselték egy ideig az ügyben.