Hiába tette közzé a NAV az egy hétvége alatt Horváth András ügyében lefolytatott tavalyi vizsgálat anyagát, és csapott hozzá több mint ezer oldal mellékletet, nem sokkal hozott közelebb a történtek megismeréséhez. Nem csak azért, mert a dokumentumokból az összes személyes adatot kihúzták, vagy mert túl gyorsan folytatták le a vizsgálatot. Hanem elsősorban azért, mert eleve kevés esély volt arra, hogy Horváth állításai hasonló jellegű belső vizsgálattal érdemben cáfolhatók.

Mit állít a NAV kiugrott munkatársa?

1. Sok esetben vizsgálat sem indul az áfacsalók ügyében. Vannak, akik sérthetetlenek.
2. Ha indul vizsgálat, gyakran éppen a főkolomposokat nem sikerül elkapni, egyes ügyekben a feltárás egyes NAV vezetők hatására akadozik, vagy nem ér el eredményt.
3. Őt személyesen is félreállították, amikor egy munkacsoport tagjaként megpróbált feltárni egy áfacsaló láncolatot.

Mi állít ezzel szemben a NAV?

1. Rengeteg vizsgálat indult az áfacsalók ügyében.
2. A láncolatos áfacsalások feltárása természetszerűleg körülményes, lassú folyamat, amelyet számos bürokratikus akadály is nehezít, a NAV vezetői azonban nem gátolják a feltárást, részlehajlás nélkül végzik a munkájukat, ellenőrzött keretek között.
3. Horváth Andrást nem állították félre, amikor egy munkacsoport tagjaként megpróbált feltárni egy áfacsaló láncolatot, mindössze annyi történt, hogy miután a hosszas munkafolyamat sem hozott eredményt, és érdemi bizonyítékokat, Horváth András nem kapott újabb feladatokat az ügyben, később pedig a vizsgálatot lezárták.

Érdemi különbség a két fél állításai között leginkább az események értelmezésében van. Azt ugyanis egyikük sem tagadja, hogy áfacsalás létezik, jelentős probléma, amit a NAV is vizsgál, a csalások tízmilliárdokkal károsítják meg a költségvetést, a bűnözők egy része pedig megússza.

Csakhogy míg Horváth szándékosságot és korrupciót lát az adóhatóság munkája mögött, megmagyarázhatatlan lassúságot és gyanút keltő eredménytelenséget, addig a NAV ezt a természetes működés részeként állítja be, sőt, úgy látja, nemzetközi viszonylatban nem is teljesítenek rosszul.

Ilyenformán a NAV novemberben készített összeállítása, amelyben nevek kitakarásával ugyan, de feltárt adócsaló-hálózatok egész soráról számolnak be, és amelyikben a Horváth András által elérhető ügyek sorsát futották át, csak kis mértékben releváns. A számok, beszámolók, ügyek mögötti mozgatórugókról ugyanis nem derül ki semmi. Az egyetlen érdemi eredmény, hogy rámutatnak:  nincs látványos lenyomata az adóhatóság belső rendszerében annak, hogy felsővezetői írásos parancsra indoklás nélkül ügyek sorát állították volna le.

De hogy milyen vizsgálatok voltak, amelyek el sem kezdődtek, egy-egy eredménytelenül lezárt ügyben tényleg nem lehetett volna-e továbbmenni, egy lezárt ügyben lehetett volna-e további érintetteket találni, hogy szóban ki kit mire utasíthatott, természetesen nem derül ki. Azt írják,

az adóellenőr vezetői utasításra történő leállítására utaló tényt, körülményt nem lehetett feltárni.

Ebben a mondatban nem csak a körülményes hivatali nyelv köszön vissza, de valójában annak beismerése is, hogy a választott átvilágítási módszer értelemszerűen nem adhatott cáfolatot Horváth állításaira.

Így aztán maradt a konkrét ügyek leírása, egy teljes beszámoló a NAV egyik negyedévéről, listák, levelek, lementett monitorképek, Horváth munkamódszerei, ötletei, egy külön mappába gyűjtött dokumentumai, táblázatok, stb.

  Annyi a közzétett vizsgálatból mindenesetre kirajzolódik, hogy a lomha, szigorúan hierarchikus, igazgatóságokra tagolódó óriáshivatalban Horváth feltehetőleg tényleg többször a hivatali utat megkerülve próbálta meg gyorsítani a folyamatokat, amelynek a rugalmatlan szervezet ellenállt, és nem vett jó néven. A jelentésben például megjegyzik, Horváth módszere a szervezet és a munkafolyamat hatékonyabb átalakítására nem alkalmazható, “mert a hatásköri, illetékességi szabályokat” be kell tartani. Vagyis a szervezeti hierarchia nem teszi lehetővé, hogy gyorsan reagáljanak egy-egy ügyben. 

De ez sem bizonyítéka, vagy cáfolata a korrupciónak.  Továbbra is marad tehát a bizonytalanság: vád az egyik oldalon, tagadás a másikon.

Amit mindenesetre az üggyel kapcsolatban még tudunk:

• Horváth András annak idején feljelentést tett. A feljelentése nyomán a Nemzeti Nyomozó Iroda december 9-én hivatali visszaélés bűntettének gyanúja miatt még ismeretlen tettes ellen rendelte el a nyomozást. Az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) később közölte, a nyomozásnak van gyanúsítottja.
• A NAV már Horváth András tavalyi sajtótájékoztatója után visszautasította a vádat, és rágalmazás miatt feljelentést tett volt munkatársa ellen. Ez alapján a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda tavaly december 11-én nyomozást rendelt el visszaélés személyes adattal és hivatali visszaélés bűntett elkövetésének gyanúja miatt. Tavaly december 19-én házkutatást is tartottak Horváth Andrásnál.
• Vida Ildikó beismerte, ő és több NAV-os vezető azok között van, akik nem léphetnek be az Egyesült Államok területére, mert az amerikaiak szerint korrupciós cselekmény haszonélvezői voltak. Később kiderült, a kitiltásnak köze lehet többek között Horváth András vádjaihoz is. Bizonyítékok, amelyek Vida bűnösségét igazolják, eddig nem kerültek nyilvánosságra.