Visszaesés felé haladt megint az eurózóna, az EKB eddigi ötletei nem váltak be. Úgyhogy most beüzemelik a pénznyomdát, és az EKB havonta az eddigi 10 helyett mostantól 60 milliárd euróért fog államkötvényeket venni legalább másfél évig. Ez rövid távon ad egy kis időt az országoknak, de megint ott tartunk, hogy nem nagyon lehet tovább halogatni a valódi szerkezeti átalakításokat.
Elég gyászos manapság a helyzet az eurózónában.
Nagyon gyengék az országok növekedési kilátásai, csak Írország és a frissen csatlakozott Litvánia merhet jövőre értelmezhető, 3 százalék feletti növekedéssel tervezni. Emellé jön, hogy 0,2 százalékos deflációba sodródott a csoport, ami a tartósabb krízis veszélyét is hordozza. Ráadásul több ország a GDP-jének 100 százaléka felett van eladósodva, ami már így is komoly kamatterhet jelent a költségvetésüknek.
Ehhez ott van még a 11,5 fél százalékos munkanélküliség olyan országokkal, mint Spanyolország, Görögország vagy Olaszország, ahol a fiatalok munkanélkülisége bőven 40 százalék feletti. Az olyan apróságokról pedig még nem is beszéltünk, hogy jónéhány országot külön rosszul érintenek az Oroszország elleni szankciók. Tehát túl sok minden nem kell hozzá, hogy harmadszor is recesszióba zúgjon az egész valutacsoport.
Ha az EKB mindent igyekszik megtenni, hogy a növekedéshez nagyjából megfelelő, 2 százalék körüli infláció legyen az eurózónában, és ehelyett mínusz 0,2 százalékon állnak, az egyrészt nem tesz túl jót a jegybank hitelességének. Ami nagyobb baj, hogy az elméleti ösztönzők szerint ilyenkor holnap többet ér pénzünk, mint ma, ezért minél kevesebbet érdemes ma elköltenünk, ami tovább lassítja a növekedést. Ha egyre többet ér a pénzünk, akkor pedig például a hiteleink értéke is megnő, egyre nagyobb értéket kell visszafizetnünk, így a visszafizetést is ilyenkor inkább felpörgetjük, ahelyett, hogy másra költenénk.
Ugyanakkor nem túl sok tapasztalati kutatás van a szereplők defláció közbeni viselkedésére. Úgy tűnik, hogy egy kis defláció például még nem atombomba, Görögország és Spanyolország is egyre jobban növekszik defláció közben. Az igazság arrafelé lehet, hogy egy kis defláció mégse hathat annyira a döntéseinkre. Okostelefont vagy tabletet is veszünk, ha éppen kell, akkor is, ha biztosan tudjuk, hogy jövőre olcsóbb lesz.
A növekedés beindítása a nemzeti kormányok és az unió feladata, lehetőleg az EKB támogatásával. Az infláció kordában tartása - jelen esetben visszahúzása a megcélzott 2 százalékra - viszont döntően az EKB-é.
Az EKB eddig azt találta ki, hogy csökkenti az eurózóna irányadó kamatlábát. Ettől azt várta, hogy majd csökkennek a hitelkamatok is, megindulnak a beruházások, jönnek az munkahelyek és a növekedés.
Nos, mára gyakorlatilag nullára csökkentették a kamatot, de ez egyáltalán nem hozott áttörést, főként a zombi bankrendszer és a párhuzamos megszorítások miatt, itt részletesebben is elolvashatja a főbb okokat. Közben ráadásul az amerikai pénznyomtatási program is leállt, tovább csökkent a kockázatvállalás, az államok is egyre drágábban jutottak finanszírozáshoz.
Újat kellett lépni, és néhány hónap szokásos toporgás után csütörtökön meg is tették azt, amire mindenki várt. Nagyjából azt fogják csinálni, mint az USA, Japán, Nagy-Britannia vagy épp Tiberius császár, azaz ráöntenek egy csomó pénzt a gazdaságra. Az unió déli országai már jó ideje ebben bíztak, az IMF már régóta javasolta, eddig főleg a németek ellenállásán bukott meg a dolog.
Szóval beindítják a mennyiségi lazításnak hívott uniós pénznyomdát. Ez úgy fog kinézni, hogy márciustól legalább jövő szeptemberig havi 60 milliárd euróért vesz eurózónás államkötvényeket és egyéb értékpapírokat az EKB. A jegybank nem vehet állampapírpiaci aukción semmit, mert az lenne a monetáris finanszírozás, de másodpiacon bankoktól és más szereplőktől meg igen - persze igazából ez is az, ebből van is vita rendesen.
Nagy vonalakban az egyes országok államkötvényeiből havonta olyan arányban vesznek az emlegetett 60 milliárdból, amilyen arányban hozzájárultak az országok az EKB alaptőkéjéhez. Tehát a németek, franciák és az olaszok kapják a legtöbb pénzt.
| Az EKB részvényeinek tulajdoni eloszlása kerekítve | ||
| Ország | Részesedésük az EKB-ban | 60 milliárdból |
| Belgium | 3,5% | 2,1 |
| Németország | 27,1% | 16,26 |
| Írország | 1,6% | 0,96 |
| Görögország | 2,8% | 1,68 |
| Spanyolország | 11,9% | 7,14 |
| Franciaország | 20,3% | 12,18 |
| Olaszország | 17,9% | 10,74 |
| Hollandia | 5,7% | 3,42 |
| Ausztria | 2,8% | 1,68 |
| Portugália | 2,5% | 1,5 |
| Finnország | 1,8% | 1,08 |
| többiek | 2,3% | 1,38 |
Több csatornán keresztül fog ez hatni, az első rögtön a kamat. A rövidtávú kamat már régóta szinte nulla, de most lesz a hosszabb távú 2-20 éves kötvényekre is egy biztos vevő. Nem fogják letarolni az állampapírpiacot, mert egy adott kötvénysorozatból csak maximum a kibocsátott mennyiség negyedét veheti majd meg az EKB, de a piacon több lesz a vevő, ez pedig lejjebb viszi a hosszabb távú kamatokat is.
Ez azért fontos, mert a hosszú távú állampapírhozamokhoz igazodnak a hosszú távú hitelek is. Olcsóbb lesz így a vállalatok finanszírozása, ők többet tudnak befektetni és több munkahely jöhet létre. Megnyomja az inflációt is az olcsóság, azaz jobban megéri majd most elkölteni a pénzünket, mint később, ami szintén élénkíti a gazdaságot.
A másik a várakozás, és itt számít a hitelesség. Ha elhiszik a piaci szereplők, hogy hosszú távon lesz valaki, aki megveszi majd tőlük az államkötvényeket, ha baj van, az felbátorítja őket is.
Ha pedig jóval kevesebbet hoznak a kevésbé kockázatos állampapírok, akkor a pénzüket nem lekötött betétben tartani kívánó szereplőknek más, kockázatosabb eszközök után kell nézniük. Ettől pedig a részvények és az ingatlanok ára is várhatóan emelkedni fog. Így lehet vagyonhatása is, ami által megnőhet a fogyasztás is. Azaz, ha mondjuk többet ér a részvényem vagy többért tudom eladni az örökölt telkemet, akkor meg tudom venni az új kocsimat és így még mondjuk a lakásom korszerűbb szigetelésére is marad pénzem.
Jelentősebb lehet még az árfolyamhatás. Ha több eurót nyomtatnak, akkor kiszámíthatóan gyengül az euró árfolyama, ami jó az exportnak, ami pedig középtávon növekedést hozhat, még ha az eurózónából nem is tud minden ország olyan őrülten exportálni kifelé.
Az egyes országok költségvetésére ez így két oldalról, de nem azonnal hat. Egyrészt, ha sokan akarják majd az állampapírokat, akkor kevesebb kamatot kell majd később az országoknak fizetniük. Másrészt, ha a fenti okokból jön a növekedés, az majd magasabb adóbevételeket hoz.
Mi külső feltörekvő országként arra számíthatunk, hogy ha az EKB minden hónapban vesz a piaci szereplőktől 60 milliárd eurónyi államkötvényt, akkor azt ők át is akarják majd rakni valamilyen közel annyira biztonságos eszközbe. Itt jöhetünk a képbe mi, akik kicsit magasabb hozamokat kínálunk, de relatíve biztonságosnak számítunk a magunk bóvlikötvényeivel is. Azaz a kereslet növekedése miatt egy kicsit olcsóbb lehet nálunk is az állam finanszírozása.
A program hatásait leghamarabb egy év múlva lehet megnézni. Azt már most lehet tudni, hogy ez nem megoldás, már csak azért sem, mert egyszer vége lesz. És minden piaci szereplő tudja, hogy
Hasonló programokkal a visszaesést lehet leginkább némileg megállítani, az egyes gazdaságok versenyképtelen szerkezetén önmagában keveset változtat ez az egész. Mintha egy élet és halál közt lebegő embernek adnánk egy kis morfiumot, hogy egy darabig ne fájjon neki. Ha pedig rászokunk a pénznyomtatási drogra, az lesz a senki által nem kívánt hiperinfláció.
Ilyenkor rendre elhangzik, hogy a politikusok most kaptak pár évnyi időt, hogy meghozzák a régóta halogatott strukturális reformokat: átalakítsák a pocsék hatékonyságú társadalombiztosítást, a túlméretezett államigazgatást, a gyenge oktatást, a korrupt támogatási rendszereket és hasonlókat. Szóval, ha lyukas a lábos, akkor ne még több vizet öntsenek bele, hanem befoltozzák őket, azaz ténylegesen javítsák az ország versenyképességét. De pontosan ez volt a várakozás 2010-ben, 2012-ben és várhatóan csütörtöktől újra.
Kérdéses, hogy ki hiszi el, hogy most aztán pont a legproblémásabb országokban a "több pénzt az embereknek"-szlogenek helyett nekiállnának rendezni a legkényesebb területeket, akár komoly népszerűségvesztés árán?
A görögök épp most hétvégén választanak, és meglepetés lenne, ha nem náluk is a baloldali populizmus lenne a sima befutó.