Megint előrehozott választások miatt irányul Görögországra a világ figyelme, mindenki azt várja, mennyiben áll ki a kampányban jelzett álláspontjai mellett a megszorításellenes Sziriza, ami a felmérések szerint leválthatja az EU és IMF által elvárt lépéseket bevezető konzervatív-szocialista kormánykoalíciót. A pártnak először még koalíciós partnereket kell találnia, és az sem lesz feltétlenül könnyű. Az eurozóna elhagyásáról már nincs szó, de kemény tárgyalások, kompromisszumos megoldások jöhetnek.
Két és fél évvel a legutóbbi előrehozott választások után megint parlamenti választásokat tartanak az eurozóna első válságba kerülő országában, Görögországban, ami megint előhozta azokat a félelmeket, hogy kiléphetnek az eurozónából, és a világ figyelmét újból az országra irányította. A szavazás este hatig tart, utána jönnek ki az első exit pollok, előzetes eredmények pedig nyolctól várhatók.
Az előrehozott választásokat azután kellett kiírni, hogy a kormánynak nem sikerült elég támogatást szereznie az Európai Bizottság által is teljes mellszélességgel támogatott Sztavrosz Dimasz korábbi EU-biztos elnökké választásához decemberben a parlamentben. A részvétel nagy kérdés lesz, az elmúlt választásokon folyamatosan csökkent. A korrupciós botrányok miatt sokan eleve kiábrándultak a politikából, a felmérések szerint még ha el is megy szavazni, minden második választó nem kötődik már erős ideológiával egyik párthoz sem.
Habár az ország nemzetközi hitelezői által elvárt megszorításokkal és lépésekkel sikerült javítania az elmúlt hat évben recesszióba süllyedt ország gazdasági helyzetén, de a munkanélküliség egyes területeken már a 30 százalékot is meghaladja, írja a Huffington Post. A megszorítások ellen tüntetők többsége a felmérések szerint a radikális baloldali Sziriza mögé állt be, ami a legutolsó felmérések szerint 32 százalék körül végezhet, míg a nagyobbik kormánypárt, a konzervatív Új Demokrácia 26 százalékon futhat be a második helyre.
Kulcsfontosságú, hogy melyik párt végez az első helyen, hiszen a győztes kap ötven plusz képviselőt a háromszáz fős törvényhozásban. A parlamenti többséghez azonban a görög választások tapasztalatai alapján 35 százaléknál több szavazat kell, ezért egyedül egyik párt sem tud kormányt alakítani, viszont a várhatóan győztes Szirizát még egy szélesebb koalícióval is nehezen tudnák ellenfelei megkerülni.
A Sziriza már a legutóbbi választásokon is a megszorítások ellen tüntető görögök elsőszámú választásává vált. A 2009-ben még csak 3-5 százalékot elérő pártból 2012-re 27 százalékossá nőtte ki magát, most pedig már 30 százalék felett végezhetnek. „A remény elérkezett” – szólt a 2012-ben még az eurozóna elhagyásával kampányoló Alekszisz Ciprasz, a Sziriza vezetőjének szlogenje a kampányban.
A volt radikális diákvezér retorikája 2012-höz képest változott, már nem adná fel a közös valutát, de véget akar vetni a megszorításoknak, és a görög adósság egy részének elengedéséről valamint az EU és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) mentőöveiért cserébe elvárt reformokról akar tárgyalni, amit azonban több európai vezető kategorikusan elutasít. A felmérések szerint a szavazóik közül sem mindenki bízik abban, hogy nagy változást tudnak hozni, azonban állításuk szerint meg akarták büntetni a nemzetközi hitelezők által elvárt kemény megszorító politikát bevezető konzervatív-szocialista kormánykoalíciót.
Antonisz Szamarasz miniszterelnök viszont megvédte a kormány munkáját, ami nélkül szerinte lehetetlen lenne rendbe tenni a görög gazdaságot. A kormánypárt azzal riogatott, hogy rengeteg külföldi tőke áramlik ki az országból, ha elveszítik a választást, a Sziriza győzelme pedig veszélyes útra terelné az országot. December végén volt egy pont, amikor kezdett összezáródni az olló a Sziriza és az Új Demokrácia között, azonban Szamarasz több hibát is vétett a kampányban. Felkapott mém lett például abból a videóból, amin fiataloknak magyarázta el az utcán, hogy javulnak majd a dolgok.
A második hellyel az Új Demokráciának nem sok esélye van a kormányalakításra, azonban a Szirizának is várhatóan koalíciós partner(ek)re lesz szüksége. A Szirizának már 2012 májusában volt lehetősége a kormányalakításra, de akkor a nézetkülönbségek miatt nem sikerült szövetségeseket találnia. Sokan megugorhatják a 3 százalékos parlamenti küszöböt, de eltérő mértékben lennének nyitottak egy koalícióra a Szirizával:
A válság kitörése óta a közgazdászok és a politikusok sokat vitatkoztak arról, hogy mi volt a válság kiváltó oka, és hogy ki volt a felelős a válságért.
Abban nagyjából egyetértés van, hogy az eurózóna elhamarkodottan jött létre, és nem a legjobb nemzetközi gazdasági projekt volt a világtörténelemben. A bevezetése után ugyanis az EKB határozta meg a gazdaságilag elég különböző eurózóna részére az alapkamatot. Emiatt a periférián egy csomó olyan befektetés nagyon megérte, amiről utólag kiderült, hogy buborékok voltak, mint például a devizahitelek, vagy az ingatlanberuházások. Németországból közben áramlott ide a tőke, tehát a németek profitáltak például Görögország elfuserált befektetéseiből is. Közben persze az is igaz, hogy a görög politikai elit rendre szétcsalta az EU irányába elküldött adatokat, hogy nagyobb költségvetési hiányokat csinálhassanak a megengedettnél.
Egyesek azt gondolják ezért, hogy a periféria országok gazdaságpolitikusai a fő felelősek, mert szórták a pénzt, ahelyett, hogy megreformálták volna az országaikat annak érdekében, hogy képesek legyenek alkalmazkodni az euróövezeten belüli gazdasági kihívásokhoz. Közben viszont mindezt egy rosszul megtervezett eurózónában csinálták, ahol mások szerint szinte mindegy mit tettek, hiszen a centrum felől érkező tőke úgyis csak fújta a buborékokat a gazdaságaikban. Ráadásul az euróövezet sem rendelkezett olyan intézményekkel, amelyek előre jelezték volna, hogy valami baj van.
Ha erről részletesebben olvasna, ez a cikk elég jól összeszedi az eurozóna elhúzódó válságának okait.
Ha azt nézzük, hogy jutottunk idáig, arról megoszlanak a vélemények, hogy a görögöket miért érintette ennyire durván a 2008-as válság, azonban az teljesen egyértelmű, hogy a válság hatásai nagyjából az 1929-es gazdasági világválság hatásaihoz mérhetőek. A görög gazdaság hat év visszaesés után tavaly tudott először növekedni, ebben az időszakban az ország nemzeti össztermékének negyede, tehát nagyjából 50 milliárd euró egész egyszerűen eltűnt. Eközben a válság csúcsán, 2013 közepe fele a munkanélküliség 28 százalékon állt, amit a fiatalok szívtak meg különösen, hiszen a körükben hatvan százalék feletti munkanélküliséget is mértek a legkeményebb hónapokban.
Ahogy a válság betette a lábát Európába, a görög állam egyre nehezebben tudta magát finanszírozni, hiszen ahogy kiderült, hogy a görög gazdasággal is nagy bajok lesznek, a befektetők egyre drágábban voltak csak hajlandóak görög államkötvényeket venni. Ez az egész odáig durvult, hogy mivel már senki nem volt hajlandó a görögöket pénzelni, az államcsőd elkerülése érdekében 2010-ben a görög kormány 110 milliárd eurós mentőövet kapott az IMF-ből, a Bizottságból és az EKB-ből álló trojkától.
Mivel a dolgok nem mentek túl jól, ehhez egy évvel később még hozzácsaptak egy 130 milliárdos hitelcsomagot. Ez így összesen 240 milliárd euró, ami a görög mentőövet az egyik legdurvább ilyen hitellé teszi, amit valaha ország kapott. Összehasonlításképpen: az ország GDP-je tavaly kicsivel volt több mint 182 milliárd euró, tehát nem érte el a hitel teljes összegét.
A pénz persze nem volt ingyen, cserébe brutális megszorításokat kellett végrehajtani, ami a közszférában durva leépítésekkel és bércsökkentésekkel járt, de kiterjedt mindenféle szociális juttatások visszavágására, volt benne egy csomó adóemelés, és az állami vagyon jelentős részét is ki kellett árusítani.
A megszorítások sokak szerint túlzóak voltak, és 2013-ban még maga az IMF is elismerte, hogy túlszorították a görögöket: olyan szigorú spórolást erőltettek a költségvetésre, ami hosszabb távon csökkentette a gazdaság növekedési potenciálját, ezzel ördögi körbe taszítva a gazdaságot. A görög gazdaság így 2010 márciusától 2013 júliusáig az egyik megszorító csomagból a másikból bukdácsolt, összesen hetet fogadott el a kormány belőlük.
Közben az országban durván nőtt az öngyilkosságok száma, nagyjából 200 ezren véglegesen kivándoroltak az országból (2014-ben kicsivel több mint 11 millió volt az ország népessége), és akik maradtak, azoknak egy olyan gazdaságban kell majd boldogulniuk, ahol a következő években valamit kezdeni kell majd azzal a 176 százalékos államadóssággal, ami a mentőövek miatt jött össze.
A megszorításoknak tehát durva társadalmi hatásai voltak, és ebbe az egészbe a hétköznapi görög embereknek nem sok beleszólása volt: nagyjából ez az, amit a baloldali Sziriza a korábbi kormánypártokkal szemben képvisel, és amivel most jó esélyük van arra, hogy választást nyerjenek.
A Sziriza szerint a válság nem a görög lakosság hülyesége miatt alakult ki, hanem a korrupt görög politikusok és a rosszul összerakott eurózóna közös sikere a történelmi szinten is gigantikus gazdasági visszaesés. A programjuk így nagyjából két fontos ponton tér el attól, amit eddig a görög kormánypártok csináltak:
A hitelcsomag újratárgyalása persze nem lesz egyszerű menet, és emiatt a választások előtti hetekben megint újraindult az előző választások előtti időszakból jól ismert lemez, ami arról szól, hogy ki hogyan viszonyulna ahhoz, ha a görögök esetleg elhagynák az eurózónát. Január elején először Angela Merkel nyilatkozta, hogy a németek felől aztán még ott is hagyhatják a görögök az eurózónát.
Hogy ez tényleg megtörténjen, az nem túl valószínű, hiszen a hétvégi nyilatkozatháború végén a balos pártot vezető Ciprasz kijelentette, hogy az eurózónán belül képzeli el Görögország jövőjét. Egyébként ugyanezt erősítette meg az Alapblog.hu-nak nyilatkozó Janisz Varufakisz, a párt gazdaságpolitikusa is. Varufakisz szerint hatalomra kerülésük esetén nem jelentenek be államcsődöt, nem kérnek adósság-átütemezést, nem követelik a kapott IMF- és EKB-kölcsönök után fizetendő kamatok szintjének csökkentését.
Szerinte nemhogy nem akarják kiléptetni Görögországot az euróövezetből, hanem „elkötelezetten harcolnak" azért, hogy az övezet erősödjön.
Más kérdés, hogy jómagam közgazdászként és a Sziriza többi vezetője a kezdetek kezdetén igenis elleneztük Görögország csatlakozását a zónához, eleve elhibázott terméknek tartottuk és mindmáig annak tartom az eurót
– mondta. A politikus szerint viszont a jelenlegi felállásban a hitelezőik pénzügyileg nem érdekeltek abban, hogy Görögország hosszabb távon is összeszedje magát, és növekedni kezdjen. Varufakisz szerint ezért az a legvalószínűbb, hogy a tárgyalásokon azt fogják javasolni, hogy bocsássanak ki a a görög GDP-növekedés üteméhez kötött feltételeket tartalmazó államkötvényeket.
„Ha elfogadjuk az Európai Bizottság előrejelzését, miszerint a következő húsz évben a görög gazdaság átlagosan évi öt százalékos növekedésre lesz képes, és ez reálisan be is következik, akkor a főként várhatóan állami intézményi, nemzetközi intézményi befektetők jól járnak, mert évi ötszázalékos kamatjövedelemre tehetnek szert" – mondta a gazdaságpolitikus, aki szerint ha mindez nem valósulna meg, akkor a hitelezőknek kevesebbel kellene beérniük, de így legalább osztoznának az esetleges, nem irreális görög gazdasági sikerekből, de semmiképpen sem lennének érdekeltek Görögország kudarcában.
Mindez nem lesz egyszerű, de a megszorítások visszacsinálása talán még keményebb diónak tűnik. A párt programja szerint például:
Ehhez viszont pénzre lesz szükségük. Az utóbbi három hónapban viszont a görög államkötényekre gyakorlatilag nem volt vevő a piacon, így nagyrészt az IMF-ből, a Bizottságból és az EKB-ből álló trojkának vannak kiszolgáltatva, ami az adósságuk háromnegyedét kezeli. Az, hogy ezt a programot meg tudják-e valósítani, nagyrészt attól függ majd, hogy mire jutnak majd a hitelezőikkel.
A helyzet viszont igazából nem különbözik sokban a 2012-es választások előttitől: bár az EKB a kötvényvásárlási programjával és az Európai Bizottság beruházási alapja kicsit pörgetheti a görög gazdaságot, ha tárgyalások lesznek, a görög félnek nem lesz könnyű dolga majd a status quo megváltoztatásában.
Így nagyjából három forgatókönyv elképzelhető. Az első az, hogy nem egyeznek meg, és emiatt a görögök az eurózóna elhagyása mellett döntenek: erre jelenleg nem sok esélyt látni. A második szerint még ha a Sziriza nyeri is a választást, de minden eddig retorikai fogásával szemben nem tud majd megegyezni a trojkával, akkor egy az egyben továbbviszik majd a mentőcsomagban előírt feltételeket: erre már kicsit több esélyt látni, bár a párt mindent meg fog tenni, hogy ez ne így legyen.
A legnagyobb esélye viszont talán annak van, hogy a trojka és a görög fél valamilyen kompromisszumos megoldást talál: ilyen lehet a Varufakisz által emlegetett kötvénykibocsátás, vagy a jelenlegi adósságállomány lejáratának átalakítása, tehát annak a megoldása, hogy hosszabb idő alatt kelljen visszafizetni a pénzt.
Az Index által korábban megkérdezett elemző szerint egyébként a görögök már túl vannak a dolgok nehezén, és kisebb hiánnyal a görög gazdaság már el is lavírozhat a következő években. Más kérdés, hogy közben a lavírozgatás közben azokkal az emberekkel is kéne valamit kezdeni, akik csaknem mindenüket elvesztették a megszorítások miatt. A kérdés az, hogy az ő érdekeiket mennyire veszik majd figyelembe, és egy győzelem esetén a Sziriza ebben változtathat. Az biztos, hogy nem lesz könnyű dolguk.