A Hugarikum Bizottság csütörtökön tárgyalt arról, hogy a kürtőskalács benne lehet-e Magyar Értéktárban. Az értéktárban lenni azért jó, mert onnan általában egyenes út vezet a Hungarikumok közé. Ez védettséget, presztízst, reklámértéket jelent. 

Balhé azért lett a látszólag egyszerű ügyből, mert a Magyar Pékek Fejedelmi Rendje a mostani hungarikum pályázatában nem utalt a kalács székely eredetére.

A hiányosság a Nemzetközi Kürtőskalács Szaktestületnek szúrt szemet, akik már két éve próbálják elérni, hogy a kürtőskalácsból hungarikum legyen. Az ő pályázatukat annak idején hiányosságokra hivatkozva visszadobta a minisztérium, mert állítólag nem felelt meg a formai és tartalmi követelményeknek. Például hiányzott a kínai tájékoztató anyag. Azóta viszont ez elkészült, a Transindex ki is tette. 

Az, hogy kinek a pályázatát fogadják be, első ránézésre teljesen mindegy kellene legyen. A kürtőskalács presztízse így is úgy megugrana, a kürtőskalácsos szakma és a rajongók örömére.

A szaktestület szerint viszont a mostani pályázat silány minőségi követelményeket rögzít, az igazi az lenne, ha megkülönböztetnék a vajjal, tejjel és tojással készített házi, és az olajjal készített vásári változatot. 

A Magyar Nemzet cikke szerint a minisztérium több próbálkozás és fellebbezés ellenére is elutasította a szaktestület kérelmét, a szervezet a döntést bíróságon támadta meg. A történtek fényében a székelyföldi sütők fölvetették, hogy ha folytatódik ez a huzavona, kénytelenek lesznek engedni a romániai nyomásnak, a bukaresti mezőgazdasági tárca ugyanis szintén lépne az ügyben. Így előfordulhat, hogy a hagyományos magyar édességet végül romániai termékként regisztrálják majd az EU-ban.