Még alig alakult meg az új görög kormány, máris egy csomó minden történt, amitől a befektetők pánikolnak. Máris lefújtak például egy pár intézkedést, amit a hitelezőik vártak volna tőlük. Közben viszont nem csak a hitelről van szó: egy ideig úgy tűnt, beigazolódik az, amitől a nyugat-európai politikusok féltek, és a görögök beállnak az oroszok mögé. Az is lehet persze, hogy az egész csak az EU-EKB-IMF-hitel újratárgyalásáért folytatott játszma része, de közben látszik az orosz szál az új görög kormányban. Vajon indokolt a pánik? Tényleg oroszpárti az új görög kormány, vagy csak jól taktikáznak? És a legfontosabb, mi lesz a hitellel?
Még csak néhány intézkedést hozott a görög választásokat vasárnap megnyerő Sziriza, de a piacok már pánikolnak a baloldali párt győzelme miatt. Szerda este Standard & Poor's nemzetközi hitelminősítő jelezte, hogy leminősítheti a görög adósságállomány besorolását, a Fitch pedig még a múlt héten rontotta negatívra Görögország adósbesorolását.
Az S&P és a Fitch is valami olyasmivel indokolta a pesszimizmusát, hogy a Sziriza olyan ígéretekkel kampányolt, mint például a minimálbér emelése, a tervezett költségvetési többletre irányuló cél fellazítása, vagy a nyugdíjak emelése. Ez pedig szerintük nem felel meg az IMF-ből, az Európai Bizottságból és az Európai Központi Bankból álló trojka elvarásainak, amit a pénzügyi mentőövért cserébe szabtak meg a pénzügyi válságba került országgal szemben még korábban, az előző kormányok idején.
De nem csak a hitelminősítők nem örültek az új kormánynak: amikor kedden Alekszisz Ciprasz, az új miniszterelnök bemutatta a kormány tagjait, az athéni tőzsde indexe több mint hat százalékot esett. De tényleg indokolt ez a pánik? Egyáltalán mi történt a görög politikában a radikális baloldali Sziriza vasárnapi választási győzelme óta?
A Szirizának az elnyertnél több parlamenti helyre volt szüksége a kormányalakításhoz, ezért koalíciót kellett kötniük. Eredetileg leginkább azt várta mindenki, hogy a Szirizánál kevésbé balos To Potamival szövetkeznek majd. Ennek ellenére viszonylag gyorsan megegyeztek a jobboldali nacionalista Független Görögökkel.
Ahogy a válság betette a lábát Európába, a görög állam egyre nehezebben tudta magát finanszírozni, hiszen ahogy kiderült, hogy a görög gazdasággal is nagy bajok lesznek, a befektetők egyre drágábban voltak csak hajlandóak görög államkötvényeket venni. Ez az egész odáig durvult, hogy mivel már senki nem volt hajlandó a görögöket pénzelni, az államcsőd elkerülése érdekében 2010-ben a görög kormány 110 milliárd eurós mentőövet kapott az IMF-ből, a Bizottságból és az EKB-ből álló trojkától.
Mivel a dolgok nem mentek túl jól, ehhez egy évvel később még hozzácsaptak egy 130 milliárdos hitelcsomagot. Ez így összesen 240 milliárd euró, ami a görög mentőövet az egyik legdurvább ilyen hitellé teszi, amit valaha ország kapott. Összehasonlításképpen: az ország GDP-je tavaly kicsivel volt több mint 182 milliárd euró, tehát nem érte el a hitel teljes összegét.A pénz persze nem volt ingyen, cserébe brutális megszorításokat kellett végrehajtani, ami a közszférában durva leépítésekkel és bércsökkentésekkel járt, de kiterjedt mindenféle szociális juttatások visszavágására, volt benne egy csomó adóemelés, és az állami vagyon jelentős részét is ki kellett árusítani.
A hitel legnagyobb része a lejáró hitelek teljesítésére ment el (81,3 milliárd euró), szintén sokba került a görög bankok feltőkésítése (48,2 milliárd euró), hiteltörlesztésre (45,9 milliárd euró), és a kamatok törlesztése (40,6 milliárd). Az állami költségvetés mindössze 27 milliárd eurót használt fel a hitelből.
Ez később megnehezítheti majd a közös kormányzást, hiszen a választásokon 4,8 százalékot elérő, 13 mandátumot kapó jobboldali párt bevándorlás- és multikultiellenes, és szívesen látná az ortodox egyház nagyobb befolyását a görög oktatási rendszerben. Ezen kívül a homofób és idegengyűlölő megnyilvánulásoktól sem riadnak vissza. Az egyetlen közös pont a két párt között a megszorítások elutasítása, és az, hogy valamit kezdeni akarnak a trojka hitelével.
Az új energiaügyi miniszter például egyből bejelentette, hogy leállítják az állami energiacég privatizációját, amit az előző kormány a nemzetközi hitelért cserébe vállalt. Erre a tőzsde a kormányalakításhoz hasonlóan katasztrofálisan reagált: egy nap alatt kilenc százalékot esett a tőzsdeindex - 2012 szeptembere óta nem látott mélységbe.
De nem ez volt az egyetlen trojkával szembemenő lépésük. Azt is bejelentették, hogy nem adják el a pireuszi kikötő még görög állami tulajdonban lévő részét. A 67 százalékos részesedésre többek között egy kínai állami cég, a Cosco-csoport is pályázott, ők egyébként korábban kisebbségi részesedést szereztek a kikötőben.
De nem csak a privatizáció leállításával kapcsolatos intézkedéseik voltak: a kormány programjában az is szerepel, hogy az a tízezer állami alkalmazott, aki a megszorítások miatt vesztette el a munkahelyét, újra munkába állhat. Az elmúlt időszakban a kirúgott közszolgák jelképeivé váltak a tüntetések állandó szereplői, a piros gumikesztyűs takarítónők, akiket a pénzügyminisztériumból bocsátottak el (róluk egyébként a BBC közölt érdekes riportot, ezt itt olvashatja). A kormány most azt jelentette be, hogy ők lesznek az elsők, akik visszakapják a munkahelyüket.
„Ha elfogadjuk az Európai Bizottság előrejelzését, miszerint a következő húsz évben a görög gazdaság átlagosan évi öt százalékos növekedésre lesz képes, és ez reálisan be is következik, akkor a főként várhatóan állami intézményi, nemzetközi intézményi befektetők jól járnak, mert évi ötszázalékos kamatjövedelemre tehetnek szert"– mondta a gazdaságpolitikus egy interjúban. A gazdasági miniszter szerint ha mindez nem valósulna meg, akkor a hitelezőknek kevesebbel kellene beérniük, de így legalább osztoznának az esetleges, nem irreális görög gazdasági sikerekből, de semmiképpen sem lennének érdekeltek Görögország kudarcában.
Ahogy azt várni lehetett, a pénzügyminiszteri posztot a párton belül mérsékelt technokratának tartott Janisz Varufakisz kapta meg. Varufakisz korábban Athénban, Angliában és az USA-ban is tanított közgazdaságtant, és kifejezetten sokat foglalkozott az eurózónával. Róla már korábban is tudni lehetett, hogy nem támogatja az eurózóna elhagyását, és arra sem számít, hogy a trojka hajlandó lesz elengedni a hitelt.
Három lényeges dolog viszont kiderült:
A National Bank of Greece 2012-ben készített egy hatástanulmányt arról, hogy milyen hatásai lennének, ha a görögök feladnák az eurót, és bevezetnék a drachmát. Eszerint a 2012-es szinthez képest a kilépés 55 szézalékkal csökkentette volna az egy főre eső jövedelmet, a drachma 65 százalékkal értékelődött volna le az euróval szemben, kettőről 30 százalékra nőtt volna az infláció, miközben 22 százalékra nőtt volna a gazdasági visszaesés és 22-ről 34 százalékra a munkanélküliségi ráta. A kilépés hatásai valószínűleg most sem lennének kevésbé drasztikusak.
A nemzetközi sajtó és a kormányalakítás hírére reagáló kormányok megosztottak voltak a görög hitel ügyében: sokan - köztük a német pénzügyminiszter, Jean-Claude Juncker, a Bizottság elnöke, vagy Jeroen Dijsselbloem, az eurózóna vezetője - arra figyelmeztették a görögöket, hogy szó sem lehet a hitel feltételeinek megváltoztatásáról. Viszont sokan nyitottabbak az ötletre, sőt egyenesen a hitel részleges leírását látják megoldásnak.
A piacok mindenesetre a kezdeti pánik után kicsit megnyugodtak: az Európai Parlament elnöke, Martin Schulze csütörtökön Ciprasszal tárgyalt, a napot az athéni tőzsde pedig három százalékos erősödéssel zárta. Valójában viszont még semmi konkrétum nem derült ki a hitel újratárgyalásáról: jövő héten valószínűleg már többet fogunk tudni, hiszen Varufakisz Angilában, Olaszországban és Franciaországban is tárgyal majd a hitelezőkkel.
Ha a nyugat-európai politikusok haja már a hitelek újratárgyalásának gondolatától égnek állt, akkor a kormány megalakulása után a felálló hajuk hullásnak indulhatott, amikor az első lépések alapján beigazolódni látszott a félelmük, hogy az új kormánykoalíció kőkemény oroszbarát politikát vihet majd.
Cipraszék ugyanis szerdán közleményben utasították el az uniós kormányfők aznapi nyilatkozatát, amelyben Oroszországgal szembeni újabb szankciókat helyeztek kilátásba a mauripoli bombázás miatt. Mindezt csak fokozta, hogy Ciprasz hivatalba lépése után először nem mással, mint az athéni orosz nagykövettel találkozott.
Pénteken aztán a görögök hirtelen visszatáncoltak a korábbi álláspontjukból, és rábólintottak a tervezett szankciókra, amikbe végül nem kerültek be újabb kereskedelmi és pénzügyi korlátozások, csak újabb nevek kerültek fel az EU-s feketelistára.
Nikosz Kociasz görög külügyminiszter végül azzal magyarázta a kezdeti görög ellenállást, hogy nem a döntés tartalmával volt bajuk, csak azzal, ahogy a döntést meghozták. Kociasz szerint ugyanis nem igazságos az, hogy a kisebb tagállamoknak nincs akkora beleszólása a közös döntésekbe, mint a nagyoknak.
Az események egyik lehetséges értelmezése az, hogy az új koalíció legfontosabb célja a hitel újratárgyalása, és ezért bármit meg is tesznek.
Németország ráadásul az egyik legnagyobb hitelezője az országnak, és azt is tudni lehet, hogy a németek nem lelkesednek igazán az újabb orosz szankciókért, mert úgy érzik, már így is sokat vesztett velük a német gazdaság.
ami jól jött volna később a hitel újratárgyalásakor.
Viszont közben egyre többet lehet tudni a Sziriza és a Független Görögök egyes tagjainak orosz kapcsolatairól. Ciprasz többször is tett olyan nyilatkozatokat, amiben elítélte az Oroszország elleni EU-s szankciókat és az ukrán-orosz konfliktusban is tett Ukrajnát kritizáló kijelentéseket.
Fasiszta filozófus és politikatudós, az Eurázsia Mozgalom vezetője. Azt vallja, hogy Oroszországnak ki kell terjesztenie a befolyását a volt szovjet tagköztársaságokra. A multipoláris világrend híve, amelyben szerinte az oroszoknak birodalmat kell létrehozniuk, amely szemben áll a Nyugattal és Kínával. Elméletei az utóbbi években meghatározóvá váltak Oroszországban, az által kívánatosnak tartott külpolitika rímel Putyin ukrajnai törekvéseire és az Eurázsai Gazdasági Unió létrehozására is.
A szirizás Nikolasz Kociasszal kapcsolatban azt szokták emlegetni, amikor 2013-ban a szélsőjobboldai Alekszander Dugint hívta el a pireuszi egyetemre előadást tartani, aki ott a görög-orosz testvériségről beszélt. Kociasz persze tagadja, hogy bármi köze lenne az orosz szélsőjobbhoz, szerinte egy közös fényképen kívül semmi nem köti össze őt Duginnal.
A másik gyakran emelgetett szál pedig az új védelmi miniszter, a Független Görögök képviselője, Panosz Kammenosz kapcsolata Konsztantyin Malofejev putyinista oligarchával, akit az EU tiltólistára is tett, amiért szerintük kelet-ukrajnai oroszpárti felkelőket pénzel.
Van tehát mitől aggódniuk a nyugat-európai politikusoknak, de egyelőre nem sokat tudunk arról, hogy mekkora politikai és gazdasági kockázattal kell majd számolniuk, és hogy egyes görög lépések mögött az orosz befolyás, vagy a hitel újratárgyalásának szándéka áll.