Vajon hogyan tudta Simicska Lajos megvenni a kocsijából péntek délután a Magyar Nemzet mögött álló cég többségi részesedését?

Ezt a kérdést Széles Gábor is föltette a Facebook-oldalán, aki szerint egy ilyen ügylethez ügyvédek kellettek volna, hogy megírjanak egy adásvételi szerződést, ezenkívül mindkét fél aláírására és egy bankra, ami rögtön átutalja a pénzt – nem is beszélve egy ilyen megállapodást megelőző sokszor igen hosszas alku- és értékelési folyamatról.

Pedig néhány óra alatt egy ilyen ügyletet elintézni nem lehetetlen: léteznek olyan jogi lehetőségek, amelyek a hosszas ügyintézést mind feleslegessé teszik, és amikkel megoldható, hogy valaki vegyen egy céget telefonon, mindenféle egyezkedés nélkül, félúton Budapest felé.

Például, ha Liszkay Gáborral vételi opciós szerződést kötött a Pro Aurum Zrt. nevű, Simicska tulajdonában lévő cég, ami Simicska pénteki Magyar Narancsnak adott interjúja szerint ténylegesen megvette a Nemzet-főszerkesztő részét. 

Egy előre aláírt opciós szerződés feljogosítja a vevőt arra, hogy valamikor, de legalább öt éven belül megvegye a szerződés tárgyát képező ingatlant, céget vagy egyéb értéket.

Ezt persze írásban kell tennie, amit az eladónak át is kell vennie, de ez már olyan formaság, amit nem kell megvárnia valakinek ahhoz, hogy azt mondhassa egy interjúban, hogy például Liszkay eladta neki a tulajdonrészét.

Az opciós szerződésben, amit korábban kötnek a felek, a vételár vagy rögzítve van, vagy meg van adva az a modell, ami alapján azt gyorsan kiszámolják, például a cég piaci értéke alapján. Az ilyen egyoldalú nyilatkozattal történő vásárlások eredménye nem látszik rögtön, mert azt csak utólag vezetik be a cégjegyzékbe.

Hogy a Nemzet Lap- és Könyvkiadó így került-e a Pro Aurumhoz, vagy csak Simicska túlzott, amikor azt állította, hogy már le is bonyolították az ügyletet, nem tudjuk. Megkérdeztük Liszkay Gábort, hogy hogyan vették meg tőle a részesedését, de azt mondta, eddig sem nyilatkozott erről, és ezután sem fog.

A Nemzet Lapkiadónak a hivatalos papírok szerint még mindig Liszkay a 82,86 százalékos tulajdonosa, a Pro Aurumnak pedig csak 17,24 százaléka van. Liszkay 17,4 millió forint tagbetéttel volt a Magyar nemzet kiadójának többségi tulaja, a Magyar Narancsnak viszont Simicska azt mondta, 100 millió forint körüli összegért lett övé Liszkay részesedése.

Amellett, hogy kocsikból is lehet vele cégeket venni, a vételi opció elvileg arra is jó, hogy valaki úgy gyakoroljon nyomást egy cég vezetőire, hogy maga nem vagy csak kis részben tulajdonosa a vállalatnak, mert a vezetés tudja, hogy bármikor megveheti a céget az, akinek vételi joga van.

Az opciós adásvételi szerződés legfeljebb a feleknél vagy azok ügyvédjénél van meg, a cégjegyzékben nem látszik. Persze az opciós jogok tulajdonosa ténylegesen csak akkor válik tulajdonossá, ha él a vételi jogával, addig pedig jogilag nem vehet részt a cég vezetésében és nem is részesedhet a cég nyereségéből. De akinek ilyen szándékai vannak, annak nyilván nemcsak a pénzről szól a játék.