A nyolcvanas években születettek közül sokan soha nem fogják elfelejteni azt a vasárnap délutánt 1993-ból, amikor mindenki kedvenc rajzfilmsorozatát, a Kacsameséket Antall József miniszterelnök halálhíre miatt szakították félbe.

A Gonosz bálna című rész pont egy különösen izgalmas jelenetnél ért véget, és ebből a generációból sokan azóta sem tudták meg, hogy mi történt a kiskacsákkal Dagobert bácsi óriási hisztije után, viszont sokaknak ez volt életük első találkozása a politikával: a dolog emlékezetpolitikai jelentőségét mutatja, hogy az ominózus vasárnap délután feldolgozását külön erre a célra létrejött, máig is aktív Facebook-csoportban bonyolítják az érintettek.

A kilencvenes éveknek ugyanakkor voltak olyan emlékezetes pillanatai, amelyek kisemberi értelemben vett mikrotörténeteken keresztül való feldolgozása még nem kezdődött el a vasárnapi Kacsamesék-részhez hasonlóan. Pedig a jövő héten húszéves Bokros-csomaggal kapcsolatban például biztos mindenkinek van egy története,

Ha a haját tépte, amikor kiderült, hogy csökken a családi pótlék, vagy gyerekként csak simán az anyja haját tépte, aki ugyanekkor a saját haját tépte, esetleg szabadpiachívő barátaival „halál az állami kiadásokra, éljen Bokros Lajos” tematika alapján szerveztek bulit, amin Bokros-beszédekre szerveztek ivós játékokat, ahol minden egyes újabb bejelentett megszorítási tételre kellett örömfelest inni, akkor mindenképp írja meg történetét a tema+bokros@index.inda.hu-ra.

Ideges volt? A híradó után indult el valahova, és látta, hogy a metrón valaki nagyon ideges? A metrót vezette, és ideges lett, mert a megszorítások miatt elvesztette az állását? Vagy pont úgy érezte, végre megmenekült a magyar gazdaság? Vagy a szülei érezték így, de ebből nem értett semmit? Minket minden érdekel!