Az elmúlt hetek brókerbotrányai után a piaci berkekben sokan azt találgatják, hogy mitől lett hirtelen ilyen aktív a pénzügyi felügyelet. Mintha sok éves téli álomból ébredtek volna, most pedig leszámolásszerűen, hangos bilincscsattogtatással buktatják meg azokat, akiket - ha az MNB állításai helytállóak - már régen le kellett volna állítaniuk. A Buda-Cash-ügy kapcsán már tudjuk, hogy 15 éven átívelő csalássorozat eredményezte a százmilliárdos kárt, de a Quaestor sem pár hónap alatt sózott az ügyfelekre 150 milliárd forintnyi nem létező kötvényt.
Az egyik pénzügyi szolgáltató felsővezetőitől hallottuk azt a mondatot, hogy nem értik pontosan, mi zajlik, ahogy az sem tiszta, milyen új módszertant követ a jegybank, ami mindkét nagyobb ügyben lényegében 24 óra alatt nagyon komoly csalásokat hoz a felszínre. A törvényi előírásokat követve a brókercégeknek most is több tucat különböző beszámolót kell küldeniük a felügyeletnek, eltérő tartalommal és időpontokban.
A felügyeleti munkában résztvevő, névtelenséget kérő forrásunk szerint az a lényegi változás, hogy korábban a pénzügyi rendszer egésze szempontjából kevéssé fontosnak nyilvánított vállalkozások beszámolóit csak adatbázis-elemzéssel vizsgálták, de helyszíni ellenőrzések nem voltak, vagy ha voltak is, egyáltalán nem voltak átfogóak.
Most az összes ügyben olyan kivonulós szemléket tartanak, ahol a helyszíni informatikai rendszerekből kinyert adatokat a felügyelők szeme láttára nem lehet meghamisítani - mondta forrásunk. Márpedig ha ezek és a beküldöttek között eltérés van, az kapásból komoly gyanút jelent.
A korábbi módszer ezek szerint leginkább olyan lehetett, mintha mondjuk az adóhivatal adórevizorok nélkül működne, és a sima írásos bevallásaink alapján, mindenféle ellenőrzés (és az ellenőrzések lehetősége) nélkül mindenkinek szinte mindent elhitt volna.
Hogy a pénzügyi rendszer szempontjából mondjuk a Buda-Cash elhanyagolható méretű vállalkozás volt, az igaz, ha mondjuk a méretét a teljes értékpapírállományhoz mérjük. Viszont voltak olyan részpiacok, ahol ugyan tényleg csak egy-két tízezer ember kockáztatott, viszont a BC a piacvezetők között volt. Ez akár indokolhatta volna a komolyabb vizsgálatokat már korábban is - hallottuk a szektor több szereplőjétől.
A másik kérdés, hogy az MNB miért pont most, jóval a 2013-as jegybanki elnökváltás, a felügyelet beolvasztása (és pár megnyert választás) után kezdett csak alaposabb vizsgálódásba. Az egyik vélekedés szerint, amit a Quaestor-ügy alá is támaszt, a felügyelet bizonyos informácókat már akár jó ideje tudott, csak a politikai szempontok sokáig lenyomhatták az ügyfélérdekeket szem előtt tartó prudenciális szempontokat.
Hogy a Quaestor problémáira nem most derült fény, az egészen világos: a piaci szereplők hetek óta pletykálták, hogy a "következő problémás eset a Quaestor lehet", de már a Buda-Cash-botrány kirobbanása előtt is szállingóztak erről szóló hírek. A csődvédelem bejelentése után a cég még azt hintette el, hogy náluk nem történtek bűncselekmények, az ügyfelek vagyon az utolsó fillérig megvan, csak a BC-pánik miatt megrémült befektetőket nem tudják tömegesen kifizetni, mert nincs elég "készpénzük".
Aztán szinte egy óra sem telt el, mikor a jegybank alelnöke robbantotta a 150 milliárdos kötvénycsalásról szóló bombát egy parlamenti bizottsági meghallgatáson. Ezt több forrásunk is úgy értelmezte, hogy a Fidesz-körökben otthonosan mozgó Quaestor-vezér még ekkor is arra számított, hogy állami segítséggel megúszhatja a lebukást, az MNB pedig csak azért tudott ilyen hirtelen lépni, mert már korábban megbízható információkat szerzett.
A bankoktól független brókercégeknél most egyébként elég nagy a félelem, érthető okokból. Egyik vezető beosztású forrásunk szerint a drasztikus lépések okozta kisbefektetői károk miatt kell egy bűnbak, és a brókerek erre tökéletesek, még akkor is, ha a cégek döntő többsége teljesen szabályosan működik. Ha az inga túllendül, a kormány nagy igyekezetében komoly károkat is okozhat a szektor talpon maradt és tisztán működő vállalkozásainak.
Eddig két erőseb pletyka kering, hogy milyen szabályozói elképzelések merültek fel arra, hogyan lehetne megelőzni az ilyen visszaélések ismétlődését. A z egyik szerint az MNB irányítása alatt álló elszámolóháznak, a Kelernek kellene minden számlavezetést átvennie, a másik szerint pedig a jövőben értékpapírszámlát csak banki licenszel lehetne kezelni. Könnyű belátni, ez a mostani pénz- és presztízsveszteségen túl újabb komoly megrázkódtatás lenne a szektornak.