A napokban kiderült, hogy az Európai Bizottságnak gondjai vannak azzal a szerződéssel, amit az oroszokkal a paksi nukleáris fűtőanyag-szállításról kötöttünk. Többen úgy vélték, a döntés komolyan megakaszthatja a projektet. Aszódi Attilát, a paksi bővítésért felelős kormánybiztost külföldön értük utol, emailben válaszolt a kérdéseinkre.
Elvi szinten hány beszállító jöhetne szóba az új blokkoknál az oroszokon kívül?
A világon működő mintegy 440 atomerőművi blokkhoz a kazettákat több helyen gyártják, pl. az USA-ban, Franciaországban, Svédországban, Spanyolországban, Oroszországban, Dél-Koreában, Kínában, Japánban, Nagy Britanniában vannak megfelelő gyárak, összeszerelő üzemek.
Ezek egymással teljesen megegyező technológiák, csak a kondíciókban lehetne különbség?
Nagyon nem csak a kondíciókban van különbség! A 440 darab reaktor között számos olyan van, amelyek azonos geometriájú üzemanyagot használnak, de nagyon sok eltérés is van: a pálcákban használt urán-dioxid dúsítása, a tabletták mérete, a tablettákat körbezáró pálcák átmérője, hossza, a pálcák kazettákon belüli geometriai elrendezése, a kazetták alakja, hossza, a pálcák száma nagy változatosságot mutat a különböző reaktorok esetén. Az üzemanyag alapanyaga a dúsított urán-dioxid. Az ehhez vezető technológiai út fő elemei - bányászat, konverzió, dúsítás - a világpiacon elérhetőek és az egyes piaci szereplők között nagy mértékben kompatibilisek. Az eltérések ezt követően jelentkeznek az üzemanyag szerkezetében és gyártásában.
Mik az eltérések a fűtőanyagok között?
A leggyakoribb úgynevezett nyomottvizes reaktorok nyugati, úgynevezett PWR és a keleti VVER típus kazettái kialakítása között két nagyon fontos eltérést érdemes kiemelni. Az egyik, hogy az orosz VVER reaktorokban egyenlő oldalú háromszög rácsba rendezve, egymással párhuzamosan helyezkednek el az üzemanyag pálcák, míg a nyugati PWR reaktorokban négyszögrácsba rendezve vannak a pálcák. Ennek következtében a VVER reaktorok kazettái hatszög alakúak, míg a nyugati PWR reaktorokban négyszög alakú kazettákat alkalmaznak. A másik fontos különbség, hogy az üzemanyag nem csak normál üzemben, hanem méretezési üzemzavarok során is el kell viselje a terheléseket anélkül, hogy a belé zárt radioaktív anyagokat engedné kiszabadulni. A pálcák burkolata speciális, zirkónium fém alapú ötvözet. Az oroszok egy egy százalék nióbium tartalmú ötvözetet alkalmaznak, amelynek a tesztek és a tapasztalatok szerint nagyon kedvezőek a tulajdonságai, nagyon alacsony a meghibásodási gyakorisága. A nyugati gyártók kicsit más összetételű burkolat anyagot alkalmaznak. A VVER reaktorok üzemanyagának geometriája, szerkezete között is vannak eltérések: ahogy nőtt a fejlesztések során a reaktorok teljesítménye, úgy kellett a mérnököknek egyre nagyobb kazettákat kifejleszteni.
Pakson is VVER reaktort terveznek, sőt a mostaniak is azok. Viszont felmerült a Westinghouse is lehetséges beszállítóként.
A paksi új reaktorok VVER-1200 típusúak lesznek, ilyen reaktor épül most Fehéroroszországban, Oroszországban, hamarosan kezdődik az építése a hasonló finn reaktornak, várhatóan máshol is épül majd még ilyen erőmű. De a VVER-1200 kazettái nagyobbak, mint a VVER-1000 reaktor kazettái, és ezek szintén jelentősen eltérnek a mostani négy darab paksi VVER-440 reaktorok üzemanyag-kazettáitól. A VVER-440 és a VVER-1200 reaktorokhoz üzemanyagot most csak az oroszok gyártanak, a VVER-1000-hez az oroszok mellett a Westinghouse svédországi gyára is készít kazettákat. Korábban a két cseh temelini VVER-1000 reaktor működött Westinghouse üzemanyaggal, most ez a cég VVER-1000 üzemanyagot egyedül az egyik ukrán atomerőműbe szállít. A VVER-440-hez korábban a brit BNFL - ma Westinghouse tulajdon - fejlesztett ki üzemanyagot, de tartósan csak egy darab finn reaktorhoz rendeltek tőlük, így itt ilyen gyártás most nem zajlik. Ahhoz, hogy egy gyártó egy adott típusú reaktorhoz, mondjuk a VVER-1200-hoz szállítni tudjon üzemanyagot, szükségesek a specifikus tervek, a biztonsági elemzések, hatósági engedélyek, sikeres laboratóriumi és üzemi tesztek, valamint a gyártósor, amin az adott konstrukció gyártása lebonyolítható.
Mennyi idő lenne kifejleszteni egy megfelelő, nem orosz fűtőanyagot?
A nulláról indulva ezekre szert tenni nagy befektetést és kb. három év időt igényel. Az üzemanyag szállítások ügyében a kereskedelmi kondíciók mellett nagyon komoly műszaki és biztonsági kérdések is vannak.
Az orosz féllel már megkötött szerződés a fűtőanyag-szállításról az uniós fejlemények jegyében felbontható-e? Általánosságban tartalmaznak-e a megkötött szerződések olyan kitételt, miszerint az EU-s jog az irányadó?
Mindhárom megvalósítási szerződés az uniós, a magyar és az orosz irányadó jog figyelembe vételével készült. Az üzemanyag szállítási szerződés speciális, mert az Euratom egyezmény értelmében ennek aláírója az eladón és a vevőn kìvül az Euratom Ellátási Ügynökség is. Tehát csak akkor lesz hatályos, ha mindhárom fél aláírja. Ezt figyelembe véve régóta zajlanak egyeztetések az ügynökséggel.
Pontosan milyen jóváhagyás szükséges az EU-tól? Mi az, amivel ténylegesen problémájuk lehet?
Az Euratom Ellátási Ügynökség úgy fejezi ki jóváhagyását az összes EU-s tagállam nukleárisüzemanyag-szállítási szerződése esetén, hogy aláírja azokat. A mostani egyeztetések részleteit az illetékesek később fogják nyilvánosságra hozni. Az pontosan tudható az Európai Bizottság korábbi közleményeiből és a mostani kommunikációjából, hogy az új atomerőművi projektek esetén rigorózusan ellenőrzik az üzemanyag-ellátás diverzifikálásának lehetőségeit, magyarán azt, hogyan kapcsolódhat be alternatív gyártó az ellátásba.
Magához az építkezéshez milyen uniós jóváhagyás szükséges még? Mikorra várható, hogy a kritikus kérdésekben az EU állást foglal? Elsősorban a tiltott állami támogatás kérdésére, a tender hiányára gondolok.
Minden szükséges területen zajlanak a tárgyalások, immáron több, mint egy éve. A Bizottság tudhatja megmondani, hogy ezek a tárgyalások mikor zárhatóak le. A magyar fél igyekszik minden kérdést a lehető leghamarabb megválaszolni.
Milyen érvek szóltak az orosz fűtőanyag-szállítás mellett? Miért velük szerződtek?
Az orosz fél gyárt ma ilyen üzemanyagot, a tervekkel és a gyártástechnológiával jelenleg csak ők rendelkeznek.
Korábban vetődtek fel aggályok a lehetséges amerikai beszállítóval is, osztja a nem orosz technológiával kapcsolatos félelmeket?
Butaság az az általános megközelítés, hogy orosz és amerikai technológia vagy orosz és nyugati technológia nem tud együttműködni. Számos jó példa van, francia, német cégek rendszeresen működnek együtt orosz cégekkel nukleáris energetikai projektekben, de más aktív együttműködések is vannak. Az üzemanyag-gyártás ugyanakkor egy speciális és érzékeny terület. A Westinghouse kazettáival komoly műszaki problémák voltak a cseh temelini reaktorokban: az üzem során normálisan fellépő igénybevételek hatására a Westinghouse kazetták elvetemedtek, úgy mondják ezt a szakmában, hogy kardosodtak, aminek következtében gondok voltak a szabályozó- és biztonságvédelmi rudak reaktorzónán belüli mozgásával, és az üzemanyag átrakások során is komplikációk voltak a kazetták kiemelésével. A csehek végül áttértek orosz üzemanyagra. Úgy tudom, az ukránoknál is voltak gondok a Westinghouse kazettákkal. A Westinghouse mérnökei nyilván módosítják a VVER-1000 reaktor kazettáinak tervét és ezt a tapasztalatot fel tudják használni, ha később úgy döntenek, hogy VVER-1200-hoz is gyártanának üzemanyagot. Egyébként az üzemanyag hatósági engedélyezése során többek között pont azt kell bizonyítania a szállítónak, hogy minden üzemi és tervezési üzemzavari igénybevétel elviselésére felkészítette a kazettát.