Szijjártó Péter, a diplomácia és a külgazdaság tótumfaktuma éppen csak utat mutatott a magyar külgazdaság zászlóshajójának dél felé, és máris befutottunk a Siker Kikötőjébe. Vagyis landoltunk a Siker Repterén.

Egyenesen Eritreában.

Ami, hogy ha valaki nem tudná, a világ egyik legszegényebb állama, egy, Etiópiától nagyjából húsz éve független agrárország, Magyarországnál némileg nagyobb területen nagyjából hatmillió lakóval, akikre fejenként évente átlag 747 dollárnyi gazdasági produktum jut (ugyanez az egy főre jutó magyar GDP meghaladja a 13 000 dollárt).

Nos, az eritreai mezőgazdaság eddigi bátortalan szárnypróbálgatásait – az ország fő gazdasági tevékenysége a halászat és a nomád pásztorkodás – most magyar szárnyasok segítik szárnyalásba kapcsolni.

A külügy- és külgazdaság minisztériuma, a zseniális nevű Küküm igazi sikertörténetről adott ki közleményt. Szó szerint hadd idézzük:

A közleményből egyébként kiderül, hogy a cég és az aszmarai kormány már tavaly december óta tárgyal egymással, tehát a déli (bocsánat, Déli) nyitás (Nyitás) sikerének (Sikerének) tartani ezt lehet, hogy egy picit túlzó. De ki tudja, talán ha nincs a DéNyi, akkor talán nincs a Siker sem.

Az üzlet értéke egyébként, mint láthatták, 200 000 euró. Igen, gyors fejszámolással kijön, hogy ez 60 millió forint. Annyi, amennyi értékű Magyar Telekom-részvény ma nagyjából egy óra alatt cserélt gazdát a pesti tőzsdén. Vagy amennyi OTP-részvény öt perc alatt. Vagy amennyi GDP-t több mint kétszáz eritreai egész évben megtermel.

A siker persze ettől siker, ellen is állok a kísértésnek, hogy elviccelődjek azon, hogy „naposcsibét, ééértik, Afrikába, mi mást, naposat”. Hanem inkább arra gondolok, hogy ekkora üzleti sikerből Szijjártó Péter nagyjából egy fél dunakeszi villát vehetne – családi segítség nélkül!