A Központi Statisztikai Hivatal a 2011-es népszámlálás adatai alapján kiadványt jelentetett meg, ami arról szól, hogy hogyan változott a magyar társadalom rétegződése az elmúlt népszámlálás óta, és az is kiderül belőle, hogy mit lehet tudni az egyes társadalmi rétegekről. A részletes kutatást több KSH-s szerző készítette közösen, őket kértük meg arra, hogy a saját fejezetükből válasszanak ki egy fontosabb trendet, és azt egy grafikonnal és pár mondattal szemléltetve mutassák be.

Huszár Ákos:  Az elmúlt időszakban trendszerűen nő a különbség a magyar társadalom alsó és felső rétegei között: mind a felsőbb, mind pedig az alsóbb rétegek bővültek 2011-re, miközben a társadalom középső rétegei vékonyodtak.

A társadalom felső szeletében található vezetői, illetve értelmiségi rétegek népességen belüli aránya összességében növekedett 2001 és 2011 között. Ez alól csupán a felső vezetők és nagyvállalkozók rétege jelent kivételt.

Középen egyrészt bővült a szolgáltatói iparágakban dolgozók csoportja, másrészt csökkent a hagyományos, ipari foglalkozásokat űző szakmunkások, illetve betanított munkások aránya.

Kevesebb lett a vállalkozó is. Alul viszont egyre többen vannak: nőtt egyrészt a képzetlen munkát végzők, másrészt a munkaerőpiacról kiszakadók rétege is.

Lakatos Miklós: A grafikon azt mutatja, hogy a magasan képzett értelmiségiek jellemzően milyen társadalmi rétegekből választanak magunknak férjet, illetve feleséget. Látható, hogy az értelmiségiek leginkább a hozzájuk hasonló, felsőbb, vezetői, illetve értelmiségi rétegekből választanak párt, illetve nem mezőgazdasági vállalkozók, illetve szolgáltató szektorban dolgozók jelennek meg még a látókörükben.

A vizsgálat alapján az értelmiségiek rétege a legzártabb: az értelmiségi férjek 28,2, a feleségek 40,1 százaléka választ magának párt diplomások közül. Az is látszik, hogy míg a köztes társadalmi rétegek között intenzívebb az átjárás, a társadalom legelőnyösebb és leghátrányosabb rétegei, akár korábban, jellemzően most sem választanak párt egymás társadalmi rétegeiből.

Vastagh Zoltán: A 2001 és 2011 közötti időszakban is meghatározó volt, hogy egyre több ember került be a közép- és felsőoktatásba: mindegyik társadalmi rétegben emelkedett iskolázottság átlagos szintje. A fizikai foglalkozású rétegektől a munka jellegét tekintve „köztes pozíciókon” keresztül a szellemi rétegek felé haladva az emberek magasabb iskolai végzettséggel rendelkeznek, bár vannak kisebb kivételek: a vállalkozók és a vezetők között például nagyobb arányban vannak kevésbé iskolázottak is.

A felsőfokú végzettség – különösen az egyetemi vagy a tudományos végzettség – mostanában is jó befektetés, amellyel elég jó eséllyel lehet a legfelsőbb rétegekbe jutni, illetve ott megmaradni. Ezzel szemben azok, akik legfeljebb az általános iskolát végezték el, vagy valamilyen szakmunkás végzettséget szereztek, a legnagyobb valószínűséggel a társadalom alsó felében találják magukat.

Záhonyi Márta: Az, hogy a magyar emberek mivel járnak munkába, nagyban függ a jövedelmi helyzetüktől, attól, hogy milyen településen laknak, és attól is, hogy mennyit ingáznak. Az autó a legnépszerűbb, aki teheti, azzal jár munkába. Legnagyobb arányban a felső és középvezetők, valamint a nagyvállalkozók járnak kocsival, ami egyrészt azért lehet így, mert ők engedhetik meg maguknak, hogy autóval járjanak, illetve sokan a budapesti és nagyvárosi agglomerációkban laknak közülük, és onnan járnak dolgozni.

Tömegközlekedéssel főként a városias rétegek, az értelmiségiek, hivatalnokok és az irodai, kereskedelmi, szolgáltatási foglalkozásúak utaznak. A hierarchiában lefelé haladva egyre jellemzőbb a helyközi tömegközlekedés és a kerékpár. Az egyszerű munkát végzők közel fele gyalogol vagy biciklizik munkahelyére, ami a vidéki életformát, az infrastrukturális adottságokat és az egyszerű fizikai munkakörökben elérhető jövedelem alacsony színvonalát is tükrözi.

Székely Gáborné: 45-50 éves korukra a családok általában több-kevesebb váltáson keresztül fokozatosan nagyobb lakásba költöznek. Az, hogy mennyivel nagyobb lakásba, a társadalmi helyzetüktől is függ: a legnagyobb lakásokat ekkorra a középkorú vezetők és a magasan képzett értelmiségiek, valamint a kisvállalkozók háztartásai szerzik meg. Az alsóbb rétegek általában kevésbé tudnak nagyobb lakásba költözni az évek múltával.

Az irodai, szolgáltatói foglalkozásúak helyzete ebből a szempontból rosszabb a fizikai foglalkozásúakénál: ők többségében városokban élő nők, sokan egyedülálló szülők, akiknél a továbblépést az is nehezíti, hogy a városban drágábbak a lakások. Az idősebbek viszont általában kisebb lakásban laknak, és kevésbé határozza meg a lakásuk méretét az, hogy melyik társadalmi rétegbe tartoznak. Ennek az a fő oka, hogy a lakások általában kisebbek voltak a hetvenes-nyolcvanas években, amikor ez a korosztály lakást szerzett.

Kincses Áron, Zsom Brigitta: Számba vettük, hogy az ország egyes településein melyik réteg jelenik meg a legnagyobb arányban, melyik tekinthető dominánsnak. Se 2001-ben, se 2011-ben nem volt olyan település, ahol a helyiek többsége felső vezető vagy magasan képzett értelmiségi lett volna. Az alsó szintű vezetők és értelmiségiek Budapest belső kerületeiben csoportosulnak, 2011-re egyre több belső kerületben is ők vannak többségben.

A szolgáltató szektorban dolgozók Budapesten és agglomerációjában, valamint a nagyvárosokban fordulnak elő legnagyobb arányban. 2011-ben a legszembetűnőbb változás, hogy a Balaton környékén jelentősen megemelkedett ennek a rétegnek az aránya.

Míg 2001-ben a mezőgazdasági kisvállalkozók Bács-Kiskun és Csongrád megye egyes településein jelentek meg legnagyobb arányban, addig 2011-re szinte eltűntek a térképről. Mindkét vizsgált évben a betanított fizikaiak uralják a településeket, a legtöbb településen ők vannak a legtöbben.

Hunyadi Zsuzsanna: A különböző foglalkozási rétegsémák a nem foglalkoztatottakat – munkanélkülieket, nyugdíjasokat stb. – rendszerint az utolsó foglalkozásuk alapján sorolják be a különböző foglalkozási rétegekbe. A foglalkoztatottak és a különböző nem foglalkoztatott csoportok rétegszerkezete között azonban jelentős különbségek vannak.

Azt láthatjuk, hogy a foglalkozási hierarchia felsőbb rétegei (vezetők, értelmiségiek), valamint a szolgáltató szektorban dolgozók köztes rétege is jóval nagyobb arányban van jelen a foglalkoztatottak körében, mint a nem foglalkoztatott csoportokban. A fizikai foglalkozások esetében éppen fordított az összefüggés: a foglalkoztatottak körében jóval kisebb a betanított és a segédmunkások aránya, mint a nem foglalkoztatott csoportokon belül. E nagy különbségek miatt felmerül a kérdés: tekinthetjük-e önálló rétegeknek a különböző inaktív csoportokat?