A közmunka egészen kis mennyiségben gyógyszer, nagy mértékben viszont méreg, egy olyan csapda, amiből alig lehet kitörni – mondta Pápa Levente az Együtt munkaerőpiaci vitairatának ismertetésekor.

Pápáék szerint a jelenlegi, a tömeges közmunkára építő foglalkoztatáspolitika zsákutca a tapasztaltok alapján, hiszen elenyészővé vált azok aránya, akik az 51 846 forintnak megfelelő bérért dolgozó tömegeknek alig 10 százaléka tud kilépni valódi munkahelyre, az MTA felmérése alapján.

Ők a munkakínálatot, tehát, hogy milyen emberek akarnak dolgozni két fő irány mentén javítanák. Hosszú távon az oktatás komoly átalakítását szeretnék, ahol olyan versenyképes tudást kap minden közoktatásban részt vevő, ami után biztosan el tud helyezkedni, ha akar, és nem az összeszerelő üzem lesz számára az elérhető legjobb munkahely. Ez viszont 20-30 éves projekt, rövid távon a tömeges közmunkarendszert számolnák fel.

Egyrészt a „munkanélküli segélyként” ismert, három hónapos álláskeresési járadékot, átneveznék álláskeresési biztosításra. Ez szerintük ugyanis „nem egy állami kegy” vagy segély, hanem a tb mintájára elkülönített biztosítási alapból fizetett pénz kell hogy legyen, amiből mindenki nagyjából aszerint kap vissza, amennyit befizetett korábban, de legfeljebb a mindenkori átlagbér 60 százaléka. Ezt pedig kitolnák 6 hónapra, mivel az átlagos munkakeresési idő 5 hónap körüli Magyarországon.

Másik oldalról alapból, aki állástalan, az a munkaügyi központtal kötne egy „együttműködési támogatási szerződést”. Itt a már létező uniós módszertanok alapján elkészítenék a munkakereső profilját, és meghatároznák, hogy mikre lenne szüksége az álláskeresőnek:

Adott képzésre

• Utazási támogatásra egy távolabbi munkahelyhez

• Meghosszabbított álláskeresési támogatás mentorálással

• Vállalkozóvá válási támogatás

• Időszakos bértámogatás

• Tranzitfoglalkoztatásnak tekinthető munkahely, ahol munkatapasztalatot gyűjthet az illető

• Vagy közmunka, de csak annál, akinél minden más aktív állami beavatkozás próbálkozás befuccsol, hogy valódi munkát találjanak.

Emellett rugalmas egyéb kisebb támogatásokat is ígérnek az álláskeresőknek ugyanis sokszor annyi is rengeteget segíthet, mint valamilyen családi vagy egészségügyi probléma gyors megoldása. Itt akár egy szemüveg vagy egy öltöny megvásárlására is lehet gondolni. A pályakezdőknek pedig van annyi specialitásuk, hogy rájuk külön részprogramot terveznek.

A program összesen évente 133 milliárd forint pluszköltséggel járna, de Pápa szerint elengedhetetlen, hogy az állam dupla annyit költsön aktív beavatkozásra, mint most, emellett ez is megtérül középtávon. A piac szerinte nem fogja megoldani ezeket a gondokat, az alapjövedelem kifogásolható ösztönzőket hoz be, és egyébként is fenntarthatatlan, a jelenlegi közmunkásrendszer pedig olyan méretűvé duzzasztja a leszakadók arányát, ami mellett ha akarnánk se fog majd tudni működni a piacgazdaság.

A párt értelmezhető szakmai vitát szeretne a munkaerőpiacon szükséges irányváltásról, ennek keretében a Váradi András alapítványuk tematikus kiadványokban fogja kiadni a szakpolitikai terveiket és azok költségeit.

Az értelmes vitához azonban még elengedhetetlennek tartják eloszlatni az olyan tévhiteket, mint hogy

• „Az összes közmunkás képzetlen és deprivált ember” – ezzel szemben sokfélék a közmunkások, 28 százalékuk szakmunkás, 16 százalékuk érettségizett, 2 százalékuk pedig diplomás
• „Aki közmunkás, annak úgyis csak a segély lehet az alternatíva” – ez nem valószínű, az általuk ismert felmérések szerint a többségük képes lenne és akarna valódi munkát végezni
• „Azért kell ennyi közmunkás, mert nincsenek piaci állások” – valójában több mint 100 ezer betöltetlen állás van nálunk, ezeket leginkább a távolság, a képzettség hiánya vagy a nyomorból eredő leépülés miatt nem tudjuk ügyesen betölteni
• „A közmunka felkészít a piaci állásokra” – az ellenkezője igaz, éppenséggel pont, hogy rontja a piaci álláshoz jutás esélyeit
• „Közmunka nélkül is lehetséges nálunk foglalkoztatáspolitika” – Ez felettébb valószínűtlen, ahhoz elég sokan vannak a képzetlen állástalanok, egy részük pedig várhatóan ténylegesen soha nem fog tudni visszatérni a rendszerváltás óta gyökeresen megváltozott valódi munkaerőpiacra. Azonban ésszerű közmunkának van csak értelme, ha például mindenki a helyi polgármester földjein dolgozik olcsóbban, az minden szempontból többet ront a helyzeten, mint javít.