Az állami földvagyont érintő módosítások, vagyis a „T/3788. számú törvényjavaslat az állami földvagyon kezelésével összefüggő egyes törvények módosításáról” a Fidesz szerint csak az államon belüli átrendezésről és kisebb technikai változtatásokról szól.

Az ellenzők szerint viszont a Fidesz tönkreteszi a nemzeti parkokat, és beszántja a természetvédelmi területeket a törvénnyel. Ráadásul nemcsak szerintük, hanem Áder János szerint is elképzelhető, hogy a törvény több ponton alkotmányellenes, ezért a nemrégen megzöldült köztársasági elnök elküldte az egészet az Alkotmánybírósághoz (AB).

Nem igazán tudni, hogy kinek van igaza, meg azt sem, hogy miért olyan fontos és sürgős a kormánypártnak a törvény, hogy belső konfliktusokat és egy kétharmados blamát is bevállal érte.

Amit viszont tudni: április 28-án, második nekifutásra megszavazta a parlament a törvényt, ami leginkább arról lett ismert, hogy a nemzeti parkok igazgatóságaitól az állami földek nagy részét kezelő Nemzeti Földalapkezelő Szervezethez (NFA) rendel sok védett terület. Ahogy erről korábban írtunk, ez ellen több mint 100 civil szervezet tiltakozott, de olyan szakmai szervezetek is, mint a Kövér László elnökségével működő Nemzeti Fenntartható Fejlődés Tanács.

Csak gumicsont?

Persze az is elképzelhető, hogy nem a nemzeti parkok által kezelt föld az, amire a kormánynak a legjobban fáj a foga, és ez a rész igazából csak felélénkít egy régi és garantáltan hangos vitát, hogy elfedjen egy másikat. A törvényben ugyanis van egy paragrafus, a 23., aminek semmi köze a nemzeti parkokhoz. Ez azt mondja ki, hogy

Ez a jog azt jelenti, hogy amikor lejár a bérleti időszak és újra meg kellene pályázni a földeket, a jelenlegi bérlő a közzététel kihirdetésétől 15 napig benyújthat egy nyilatkozatot, hogy tovább bérelné a földet, és így nem kell pályáznia.

A paragrafus azt is kimondja, hogy azoknál a földeknél, amelyeket még 2010 szeptembere előtt béreltek, és amúgy nem járna le a bérlet 2016 április 1-jéig, az is megszűnik 2016 április 1-jéig.

Az indoklás egy hosszadalmas jogi nyelvtörő után annyi, hogy a kormány „birtokpolitikai céljaival ellentétes lenne”, hogy valaki egy egyoldalú jognyilatkozattal léphetne szerződésbe ahelyett, hogy pályázaton választanák ki, hogy ki lehessen a földön. Vagyis az NFA-nak rossz lenne, ha nem pályáztathatná meg a földeket, hanem valaki azon csak azért maradhatna, mert erre korábbról elnyert joga van.

Ezt viszont visszavonni így utólag jogilag nem nagyon ér. Nem is véletlen, hogy ez is szerepel azok között az alkotmányos problémák között, amiket Áder János az AB-nak fölvetett, amikor azt kérte, vizsgálják meg, hogy „a jogszerűen megkötött, hatályos szerződések a törvénnyel módosíthatók-e”.

Csak feladataikat veszíthetik

Maga az eredeti, nemzeti parkokhoz kötődő vita, az ügy körüli felháborodás már nehezebben érthető. Praktikusan a változtatás lényege, hogy azokat a területeket, amelyeket a nemzeti parkok nem maguk hasznosítanak, hanem haszonbérbe adnak, a törvény értelmében a jövőben az NFA fogja haszonbérbe adni. A földek tulajdonosa az állam lesz, de a tulajdonosi jogokat már most is az állam gyakorolja, ami vagyonkezelési szerződésben állt a nemzeti parkokkal.

És miért is van erre szükség? A törvény indoklása szerint azért, hogy

És hogy miért lenne ez jó?

Egyrészt a Földművelésügyi Minisztérium (FM) szerint csökkenti a nemzeti parkok adminisztratív költségeit, ami nekik jó. Emellett csökken a bürokrácia, hiszen

• megszűnnek az olyan helyzetek, hogy az út két oldalán ugyanolyan hasznosítású föld van, de az egyiket a nemzeti parkoktól, a másikat az NFA-tól lehet bérelni, más időpontokban és más áron;
• és egyszerűbb lesz felvásárolni a zsebszerződésgyanús területeket, hogy az állam elkerülje a visszaéléseket, mert ha be akar avatkozni, csak egy intézményében kell dönteni, és nem kell még egy kört futni a nemzeti parkoknál – ha a kérdéses terület hozzájuk tartozik –, hogy ugyan  államosítsák már azt (amire amúgy lehet, hogy nincs is pénzük). Az FM azt írta az Indexnek, hogy 2011 ás 2014 között 5000 hektár ilyen gyanús föld került állami tulajdonba. 

És mit veszítenének a nemzeti parkok igazgatóságai? A Fidesz szerint semmit, legfeljebb feladatokat és kötelezettségeket, de például a haszonbérből származó bevételeket nem, mert ezeket az NFA ezután is átutalná az igazgatóságoknak. Azok a védett természeti területek, amiken nincs semmilyen gazdálkodás, továbbra is kötelezően a nemzeti parkok vagyonkezelésében lesznek. 

Mindenki boldog. Főleg a földművelésügyi tárca, a földalap és az agrárlobbi egyik erős bástyája, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara, amit a következő lehetséges agrárminiszterként is emlegetett Győrffy Balázs fideszes képviselő elnököl.

A nemzeti park a nemzeti parké?

Csak a környezetvédő civil szervezetek, környezetvédelmi jogászok és szakmai szervezetek nem boldogak, hogy finoman fogalmazzunk. Ők a fentiekkel szemben nagyjából azt mondják, hogy

és ezeket ezért nem lehet egy alapvetően nem természetvédelemmel foglalkozó szervezetre, az NFA-ra bízni.

Aradi Csaba, a Hortobágyi Nemzeti Park 2008-ban nyugdíjba vonult igazgatója az Indexnek azt mondta, hogy Hortobágyon például a legeltetés, tehát a gazdasági tevékenység szintén a természetes állapot megőrzésének a része, amit ráadásul nagy részben a nemzeti park saját nonprofit kft.-jének racka juhai és szürke marhái végeznek el (így igazából most a nemzeti park bérli a nemzeti parktól a területet). De még ha valaki más is vette haszonbérbe, ezek a földek ettől még természetvédelmi területek, amik azért vannak a nemzeti parkoknál, hogy ott a természet, a biodiverzitás védelme legyen az elsődleges szempont.

Ennek a földnek a haszna az, hogy bíbic terem rajta

– mondta nekünk Aradi, aki szerint már maga az is elhibázott, hogy ezeket a földeket darabonként adják haszonbérbe, és azokon mindenki a saját állatát legelteti ahelyett, hogy olyan közlegelő legyen a Hortobágy, mint amilyen több száz évig volt.

Rég tart ez a vita 

A vita és a harc arról, hogy akkor most ezeken a földeken a gazdasági vagy a természetvédelmi szempont legyen-e fontosabb, nem új, már legalább az 1990-es évek közepe óta tart. Részben az is gerjeszti régóta ezt a konfliktust, hogy a nemzeti parkok – például pont a hortobágyi – sok területet megvásároltak vagy kisajátítottak, részben a termelőszövetkezetektől, amivel anno magukra vonták Torgyán József haragját is, aki szerint a nemzeti parkok sok gazdálkodó érdekeit sértették a felvásárlásokkal, mert a földeken aktív gazdálkodás helyett inkább a természetvédelmi szempontok érvényesültek. 

Pedig a nemzeti parkokat törvény kötelezte arra, hogy megvásárolják a védettnek nyilvánított területeket. Így Aradi szerint az, hogy egyáltalán van olyan természetvédelmi terület, amit az NFA kezel, gyakorlatilag egy törvényi és szakmai mulasztás eredménye, és később azt a törvényt hatályon kívül helyezték. 

Sokáig ebben a vitában a természetvédelem állt nyerésre a politikai nyomás ellenére, a zöldek legnagyobb ütőkártyája pedig az Alkotmánybíróság 28/1994-es határozata, ami kimondja, hogy az egészséges környezethez való alkotmányos jog értelmében

csak akkor, ha az már alkotmányos alapjog érvényesítése miatt elkerülhetetlen. 

Az egészséges környezethez való jog az Alaptörvényben is benne van, és pont ezért állítja Fülöp Sándor civil szervezete (EMLA) – Fülöp korábban a jövő generációk jogaiért felelős ombudsman volt –, hogy az állami földvagyonról szóló mostani törvény is alkotmányellenes.

Az ellenzők szerint pedig az, ha a védett, de bérbe adható földeket ezután az NFA adja bérbe, azért visszalépés, mert

Az EMLA elemzése szerint már csak azért is így van ez, mert az NFA egyszerűen nem erre jött létre, ez egy alapvetően birtokpolitikával foglalkozó szervezet, aminek a természetvédelmi szempontok csak másodlagosak, ahogy ez a földalapot szabályozó törvényből és rendeletekből is kiolvasható.

Az NFA sokak szerint gyakorlatilag sem tudja ellátni rendesen azt a feladatot, amit a nemzeti parkok igazgatóságai elláttak, vagyis hogy a helyszínen ellenőrizzék a bérlőket, és ha valami olyat látnak, ami nem felel meg a természetvédelmi előírásoknak, azonnal visszavonja a bérleti jogot.

Ennek Aradi szerint az a nagyon egyszerű oka, hogy az NFA Budapesten van, a nemzeti park munkatársai meg helyben. Ezen pedig az sem segít, ha a nemzeti parkok munkatársai a jövőben is ellenőrizhetnék azokat a területeket, amiket korábban ők adtak bérbe, mert ahogy Aradi Csaba mondja, a bérlők itt már nem tekintenék gazdának a nemzeti parkokat, így nem vennék komolyan az ellenőröket.

A zöldek szerint pedig az NFA bizonyította is, hogy nem jó gazdája a rábízott védett területeknek: három civil szervezet, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, a Magyar Természetvédők Szövetsége és a WWF Magyarország például januárban közös levelet írt a kormánynak, amiben olyan eseteket emlegetnek, amikor

Ez nemcsak a túzokoknak kellemetlen, de a magyar diplomáciának is, ugyanis ha nem bánik rendesen a hatóság az ilyen Natura 2000-es területekkel, akkor az EU kötelezettségszegési eljárást indíthat.

Aradi Csaba úgy látja, hogy a zsebszerződéses földek felvásárlásával kapcsolatos érvek sem igazán állnak meg, hiszen például a Hortobágyi Nemzeti Park annak idején komolyabb gond nélkül tudott földeket felvásárolni kincstári pénzből, tehát ezzel most sem indokolt, hogy probléma legyen.

vagyis hogy egységes legyen a tulajdonosi jogok gyakorlása, mert az NFA és a nemzeti parkok mellett még a Honvédelmi Minisztérium és a 22 állami erdőgazdálkodási zrt. is kezel földeket, ez utóbbi nem is keveset, összesen egymillió hektárt, viszont ezeket ugyanaz kezeli vagy adja majd bérbe továbbra is, mint eddig. Tehát szó nincs egységesített állami birtokpolitikáról. (Utóbbi egyébként csak részben a törvény megfogalmazóinak a hibája, mert a honvédség földjeinek egy részét át akarták volna tenni a földalaphoz, ehhez viszont kétharmados törvényt kellett volna módosítani, ami nem sikerült. Az erdőgazdasági zrt.-k viszont egyáltalán nem zavarják a kormányt, fel sem merült, hogy az ő földjeiket is átírnák az NFA-hoz.)

Összegezve a helyzetet, a környezetvédő civilek és szakemberek, valamint az ő oldalukra álló ellenzéki pártok szerint egyszerűen

hiszen azok a földek, amik most átkerülnek az NFA hatáskörébe, a nemzeti parkok integráns részét képezik.

A kormány, a Fidesz és az agrárkamara szerint pedig amellett nincsenek jó érvek, hogy ezek a teljesen használható földek miért ne legyenek mind egységes kezelés alatt, hiszen igazából mind csak kövér földek, amikből a bérlőik pénzt csinálnak.

Innentől a konfliktus már igazából nem feloldható szakmai érvekről, hanem különböző világnézetekről szól, amiben a természet vs. GDP vitát játsszák újra a magyar pályán. Ebben eddig mindig a természet állt nyerésre, most a GDP-oldal újra komolyabban próbálkozik.