Sokszor felmerülő érv, hogy a bevándorlás (amit hajlamosak vagyunk messze túlbecsülni) jót tesz az elöregedő fejlett világnak. Magyarország különleges hely bevándorlási szempontból: a legtöbb bevándorló Európán belülről érkezett, döntő többségük határon túli magyar volt (KSH itt + itt; a külföldi állampolgárok nem rendelkeznek magyar állampolgársággal, de három hónapnál hosszabb ideje Magyarországon élnek; a külföldön születettek magukban foglalják az állampolgárságot szerzőket is).
Néhány érdekesség:
Az unión kívülről érkezőknek jóval nagyobb arányban van diplomája, mint az itthon élő magyaroknak és EU-állampolgároknak. A Magyarországon élő külföldi állampolgárok közt jóval nagyobb a fiatalok, munkaképes korúak, foglalkoztatottak és magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők aránya, mint a magyar állampolgárok között.
2007 és 2012 között például míg a magyar állampolgároknak átlagosan a 49 százaléka dolgozott, addig a Magyarországon élő uniós állampolgároknak az 59,3 százaléka, az unión kívülről („harmadik országból”) érkezőknek pedig a 56,4 százaléka. Azt is megírtuk korábban, hogy az itt élő külföldiek kevesebbet bűnöznek, mint az őshonos magyarok. Az ábra a bevándorló külföldi állampolgárok születési országát mutatja:
A 2011-es népszámlálás szerint a Magyarországon élő Kínában születettek körében 71,9, a vietnamiaknál 70,5 százalék a foglalkoztatottsági arány, ez kiugróan magas – de érdemes megjegyezni, hogy ilyen, vagy ennél magasabb a kivándorló magyarok foglalkoztatottsági aránya is, emelte ki Melegh Attila, a BCE kutatója. Tehát a kivándorló magyarokkal nagyon értékes munkaerő hagyja el az országot. Szintén érdekes, hogy az Afrikában születettek is verik a magyar átlagot a maguk 52 százalékával (igaz, fiatalabbak is a honos és a környező országokból áttelepedő népességnél).
A felsőfokú végzettségben egészen kiemelkednek az Afrikában születettek:
A legtöbb bevándorló azonban nem menekült, a két fogalmat tévedés összemosni. A menekültekről átfogó statiszitikák nincsenek, de annyi biztos, hogy nem olyan magasan képzettek, és nem találnak olyan gyorsan munkahelyet, mint az átlagbevándorló. Különösen igaz ez Magyarországon, ahol kontraszelekció működik: a legtöbbször aki teheti (vagyis jellemzően a képzettebbek, tehetősebbek, jobb kapcsolatokkal rendelkezők), továbbáll. De ez sem mindenkire igaz: azok az Iszlám Állam elől Ukrajnán át Magyarországra menekülő irakiak, akik történetéről itt írtunk részletesen, egyike fogorvos, másikuk közgazdaságtan-hallgató.
Nem túlzás, hogy nagy kihívás
Ezzel együtt ha a menekültkérdésről beszélünk, különösen, ha idegenellenes szólamokat hallunk, 1956 mellett azt is érdemes végiggondolni, hogy nemcsak a menekültek mennek tovább Magyarországról, hanem mi magunk is: 2013 elején 350 ezer olyan magyar élt külföldön legalább egy éve, aki 1989 után vándorolt ki. A teljes magyar diaszpóra a korábban kivándoroltakkal együtt még nagyobb.
A menekültek befogadásának nincs feltétlenül közvetlen gazdasági haszna: ehhez befektetésre lenne szükség az oktatásukra, képzésükre. Befogadásuk jogi és morális kérdés elsősorban, ahogy az 1956-ban, a nemzetközi menekültrendszer első nagy próbáján kiderült. Munkaerejükön kívül sokszínűséget adhatnak az országnak: jó példaként mutattuk be Dariusht, a fiatal afgán származású menekültet, akinek Magyarország az igazi paradicsom.
Menekült, menedékkérő, migráns
Az 1951-es Genfi Egyezmény értelmében a menekült olyan, a származási országán kívül tartózkodó személy, aki megalapozottan fél attól, hogy származási országában üldözés érné faja, vallása, nemzetisége, politikai véleménye vagy egy meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozása miatt, és saját állama védelmét nem tudja igénybe venni. Menedékkérő az a külföldi, aki menedékjogi kérelmet terjesztett elő, és ügyében még nem született jogerős döntés (menekült akkor lesz, ha menekültstátuszt kap). Migránsnak azokat nevezzük, akik elhagyják hazájukat vagy szokásos tartózkodási helyüket, azért, hogy letelepedési szándékkal egy másik országba menjenek (szociológiai, nem jogi fogalom).
Mivel a menekülőknek szinte soha sincs lehetősége hivatalos okmányokat, vízumot beszerezni, a Genfi Egyezmény (mely a magyar jognak is része) a tiltott határátlépésüket nem bünteti. Az egyezmény első nemzetközi próbája az 1956-os forradalom volt: a menekülteket kvóták szerint fogadták be európai és tengerentúli országok Ausztria menekülttáboraiból – magyarázta Tóth Judit jogász.
Összességében nem túlzás, hogy nagy kihívást jelent a magyarországi és az EU-s intézményrendszernek a menedékkérők növekvő hulláma. Amíg azonban Szíriában, Afganisztánban és a világ még vagy egy tucat gócpontjában ilyen súlyos konfliktusok folynak, nem várható, hogy csökkenni fog a menedékjogért folyamodók száma. Az elmúlt öt évben legalább tizenöt konfliktus robbant ki vagy lángolt fel újra az UNHCR összesítése szerint. Nyolc közülük Afrikában, három a Közel-Keleten (Szíriában, Irakban és Jemenben), egy Európában (Ukrajnában), és három Ázsiában (Kirgizsztánban, illetve Mianmar és Pakisztán számos körzetében).
Magyarországra nem vet jó fényt, hogy arányaiban a legkevesebb menekültstátuszt ítélte oda 2014-ben az egész EU-ban, ahogy az sem, hogy miután az EU-tól 1,5 millió eurót, azaz 456 859 000 forintot kaptunk csak 2014-ben a kapacitása bővítésére, a kormány belengette a legnagyobb nyitott tábor bezárását.
Ezért mielőtt komolyan vesszük a 100 ezres menekülthadakat visszaszállító charterjáratokat, vagy akár az EU-pénzből fejlesztett, épp ezért nem bezárható tábor bezárásának ötletét, érdemes összevetni a mindennapi politikai reakciókat a jelenségeket tényszerűen leíró számokkal. A tényeket chartokban összefoglaló cikkünket itt olvashatja a menekültekről.