17 órányi tárgyalás után hétfőn kilenckor ért véget az eurózóna csúcstalálkozója Brüsszelben, ahol az eurózóna pénzügyminiszterei, Görögország hitelezőinek (Európai Bizottság, Európai Központi Bank, Nemzetközi Valutalap) képviselői és a görög tárgyalóbizottság  megállapodott azokról a feltételekről, amelyek mellett Görögország az eurózónában maradhat.

A tárgyaláson leegyeztetett, 86 milliárd eurós, hároméves mentőcsomagért cserébe felajánlott reformjavaslatok elfogadására most 72 órája van a görög parlamentnek. És bár az Európai Központi Bank továbbra is nyújt likviditási támogatást a görög bankoknak, a bankok állítólag már annyira kifogytak euróból, hogy a kormányon emiatt is óriási a nyomás most, hogy rendezzék a helyzetet.

Ez viszont – ahogy a görög válságban már hozzászokhattunk –  nem lesz egyszerű: bár a múlt vasárnapi népszavazás után Ciprasz azt mondta, a görög nép felhatalmazásával erősebb tárgyalási pozícióból kezdhetnek neki a harmadik mentőcsomag részleteiről szóló tárgyalásoknak, most már biztosan tudjuk, hogy 

ugyanis az új feltételek sokkal keményebbek, mint a két héttel ezelőttiek. Ez azt is jelenti, hogy az egész népszavazásos húzás teljesen hiábavaló volt a görögök részéről, ugyanis ettől a hitelezők nemhogy megenyhültek volna, hanem még be is keményítettek. Az eurózóna tagállamai közül az Angela Merkel vezette vonal – ide tartozik Finnország, Hollandia, Ausztria, Észtország, Lettország és Litvánia – tudott felülkerekedni a kevésbé szigorú olasz–francia–spanyol frakcióval szemben a tárgyalásokon, és ezekben az országokban, különösen Németországban már elfogyott az adófizetők türelme, és már hallani sem akarnak újabb görög mentőcsomagokról.

Nincs adósságleírás, Merkel nyert

Ezért lehet az, hogy a hitel egy részének elengedése még elméleti lehetőség szintjén sem került elő a tárgyalásokon. Pedig az azóta lemondott görög pénzügyminiszter, Janisz Varufakisz a népszavazás előtt elég egyértelműen kimondta, hogy 

ami nélkül még az egyik hitelező, az IMF szerint is fenntarthatatlan a jelenlegi görög államadósság. Ciprasz ehhez képest annyit tudott elérni, hogy átstrukturálják az adósságot, így nyilatkozata szerint középtávon fenntartható lesz a görög költségvetés.

Ha viszont megnézzük a hitelezők motivációit, akkor egyből érthetővé válik, hogy miért keménykednek most ennyire a görögökkel. Azon kívül ugyanis, hogy a hitelezők egy része mögött olyan demokratikus akarat áll, ami nem akar többet a görögökre költeni, uniós szinten két lehetőség között választhatnak:

• Az egyik, hogy nem egyeznek meg újabb mentőcsomagban, és hagyják a görögöket csődbe menni: ez ugyanakkor precedenst is jelentene arra, hogy egy ország feladhatja az eurót, ami jelentősen meggyengítené az eurózónát mint gazdasági projektet. Ez a hitelezőknek nem áll érdekükben.
• A másik lehetőség, hogy kimentik a görögöket: viszont egyáltalán nem mindegy, hogy milyen módon. Ha ugyanis a hitelezőkről az derül ki a mentőcsomag feltételei vagy egy esetleges hitelelengedés esetén, hogy nem elég keménykezűek, akkor számíthatnak rá, hogy a görögökhöz hasonlóan nagy államadóssággal küzdő országok is bejelentkeznek náluk valamilyen államadóssággal kapcsolatos különutas megoldásért.

A tárgyalások alapján a hitelezők úgy döntöttek, hogy benn akarják tartani a görögöket az eurózónában, ugyanakkor közben azt kell mutatniuk a többi potenciálisan problémás tagállam felé, hogy velük aztán nem lehet alkudozni.

Jobban jártak volna, ha két hete beadják a derekukat

Ezt bizonyítja az, hogy a feltételek közé végül olyan pontok kerültek, mint például:

• Egy 50 milliárd eurós pénzügyi alap létrehozása Athénban, melybe a privatizációból befolyó pénzek kerülnek. Az összeg felét a bajba jutó görög bankok feltőkésítésére kell félretenniük a görögöknek, a másik felét pedig fele-fele arányban adósságtörlesztésre és gazdaságélénkítésre kell fordítania Görögországnak. Ez azért elég necces, mert az IMF korábbi becslései alapján is sokkal kevesebb pénz jött be a korábbi mentőcsomagokért cserébe vállalt privatizációból. Félő ugyanis, hogy akkora gazdasági felfordulás kellős közepén, mint amilyenben Görögország most van, csak elég nyomott áron lehet megválni az állami vagyontól.
• A nyugdíjkorhatár emelése és nyugdíjreform, ami a két héttel ezelőtti tárgyalásokon is az egyik legproblémásabb pontnak számított.
• Áfaemelés a turizmus motorjának számító szigeteken.
• Valamint a hitelezők állandó képviselőinek visszatérése Görögországba. Korábban az ő kirúgásuk a Ciprasz-kormány egyik szimbolikus intézkedése volt, ha viszont most visszaengedik őket, akkor nemcsak a kormány új intézkedéseinek megvétózására lesznek jogosultak, de az utóbbi hónapok korábbi megszorításokat enyhítő törvényeit is felülvizsgálhatják majd; például sok közalkalmazott, akiknek a Sziriza adta vissza a munkáját, újra munka nélkül maradhat.

Ciprasz tehát egyáltalán nincs most könnyű helyzetben, hiszen gyakorlatilag egy olyan programot kéne elfogadtatnia a parlamenttel, amellyel szemben a pártja választásokat nyert, egy hete pedig sikeres népszavazást bonyolított le. A Sziriza bal szárnyán biztos, hogy nem fogja tudni ezt ebben a formában átvinni, ezért az is elképzelhető, hogy az ellenzékkel kell majd összefognia, ha bevállalja, hogy belemegy a hitelezők által elfogadhatónak tartott program véghezvitelébe.

Ez Ciprasznak biztos, hogy iszonyatos arcvesztésbe kerülne, így az is simán elképzelhető, hogy

Ha viszont mégsem mennek bele a megegyezésbe, akkor megpróbálhatják kijátszani a grexit kártyát. Ettől a hitelezőik nagyon félnek, más kérdés, hogy ez egy szörnyen kockázatos húzás lenne, hiszen egy valódi államcsőd sokkal jobban fájna a görög átlagpolgárnak, mint egy újabb megszorítócsomag. Ami viszont biztos, hogy Ciprasz ebből a játszmából már nem tud jól kijönni.