A régión belül vannak a gyorsabban felzárkózó országok, mint Lengyelország, Szlovákia, Románia vagy a balti államok, a többiek viszont, így Magyarország is eddig csalódást okozott, derül ki a Morgan Stanley friss elemzéséből, amelyet a Portfolio.hu szemlézett.

A tanulmány azt vizsgálja, hogy a feltörekvő európai gazdaságok honnan indultak és hova jutottak el a 2004-es EU-csatlakozásuk óta.

A főbb megállapítások:

• A nominális egy főre jutó GDP az eurózóna értékének 40 százalékára emelkedett a 2004-es 25 százalékról.
• Az árak felzárkózása is jelentős volt az elmúlt években, különösen a termékek esetében, a szolgáltatásoknál még mindig mintegy 60 százalékos az elmaradás Nyugat-Európához képest.
• Az érintett országokban erős ipari bázis alakult ki, amiben komoly szerepe van annak, hogy a német ellátási lánc részei. Éppen ezért a jövőben is várhatóan a feldolgozóipar marad majd a gazdaság húzóágazata.
• A munkaerőköltségeket illetően továbbra is versenyképesnek mondhatók a vizsgált országok, különösen a bérek esetében (a teljes munkaerőköltségre már kevésbé mondható ez el).
• A versenyképességet illetően az energiahatékonyság javítása tartogathat még lehetőségeket.
• A hitelezési- és ingatlanlufi kipukkadásából csak lassan térnek magukhoz az országok, de ez egy pozitív fejleménnyel is járt: a jelenlegi növekedés sokkal egészségesebb és fenntarthatóbb.
• A potenciális növekedés alacsonyabb lehet a korábbinál, a Morgan Stanley most 2,5-3 százalékra becsüli, de a külső sérülékenység jelentősen csökkent. Ebben pedig élen járt Magyarország.
• Az EU-csatlakozás óta a strukturális alapok forrásai a növekedés motorjai, ezeknek a forrásoknak a felhasználásában Lengyelországot emelik ki az elemzők pozitív példaként. A szakemberek szerint az EU-forrásoknak is köszönhető, hogy a régió országainak lakossága még mindig inkább EU-párti, mint a nyugati tagállamok.
• A konvergencia az összes vizsgált országban folyik jelenleg is, és az elmúlt tíz évben is fokozatos volt a felzárkózás, ennek mértéke azonban nem egyforma. A felzárkózás inkább a csatlakozást követő években volt erős 2004 és 2008 között, a válság óta lassul ez a folyamat.
• A helyzet messze nem annyira rossz, mint sokan gondolják: vásárlóerő-paritáson például Közép-Kelet-Európa az eurózóna 65 százalékán áll a jövedelmeket tekintve, néhány régiós ország (Csehország, Szlovénia, Szlovákia) pedig már felülmúlja a valutaövezet perifériás államait, például Görögországot és Portugáliát ebben a tekintetben.
• A termékek áraiban mára szinte mindenhol az eurózóna 80 százalékát érte el a régió. Érdekesség, hogy Magyarország a kevés példa egyike: nálunk 2004-ben a termékek árai közelebb voltak a nyugat-európai szinthez, mint most. Ugyanez igaz a szolgáltatások áraira is, azon a téren is csak nálunk csökkent a konvergencia tíz év alatt.