A Financial Times nemrég közzétette azt a 24 perces konferenciahívást, amiben a volt görög pénzügyminiszter azt meséli el összesen 84 pénzügyi szakértőnek, 

A sztori tényleg nem lehetne tökéletesebb forgatókönyv egy Ocean's Eleven + Eredet + Az olasz meló-szerű sikerfilmhez, amivel Jánis Varufákisz lepte meg a világot:

• Adott egy miniszter, ő maga, aki ki akarja vezetni az országát a válságból, amihez hozzá kellene férnie bizonyos adatokhoz.
• Ezeket viszont nem éri el, mert a pénzügyminisztérium alá tartozó közpénzügyi államtitkárságot a gonosz trojka irányítja.
• Erre a miniszter és egy régi barátja kiterveli, hogy betörnek a gonosz trojka ellenőrizte rendszerbe, és elveszik, ami kell nekik, persze a nép érdekében!

Varufákisz azzal kezdi a beszélgetést, hogy elmondja a vonal másik végén hallgató Official Monetary and Financial Institutions Forum nevű pénzügyi szakmai szervezet tagjainak: be kell ismernie, hogy nem volt mandátumuk arra, hogy kivezessék Görögországot az eurózónából, de ő úgy értelmezte a választói akaratot, hogy ha úgy látszik, nem lehet életképes megállapodást kötni, akkor el kell gondolkodni a kilépésről.

Aléxisz Cíprasz miniszerelnök pedig állítólag pont erre adott neki felhatalmazást, még mielőtt pénzügyminiszter lett volna – vagyis arra, hogy dolgozzon ki egy B tervet arra az esetre, ha el kellene hagyni az eurózónát.

Összeállítottam egy nagyon ügyes csapatot, egy kis csapatot, aminek nyilvánvaló okokból teljesen titokban kellett működnie.

A B terven tavaly decembertől dolgoztak, nagyjából készen is volt. A terv az volt, hogy

• kimásolják minden görög adószámát, és mindegyikhez csatolva létrehoznak egy kis tartalékszámlát.
• Ha valamiért az Európai Központi Bank elzárta volna a pénzcsapot a görög bankoknak, akkor Varufákiszék egy gombnyomással aktiválták volna a számlákat, minden görög adózónak adtak volna egy PIN kódot.
• És már mehetett is volna a fizetés ide-oda ezzel az euróban denominált digitális párhuzamos pénzzel addig, amíg nem vezetnek be egy új pénznemet.

Volt viszont egy hatalmas akadály:

„Az állami forrásokat kezelő államtitkárság, ami az én minisztériumomhoz tartozik, teljesen és közvetlenül a trojka irányítása alatt áll. [...] Az államtitkárság információs rendszeréért viszont én voltam a felelős.”

Varufákisz mindenre gondolt, és gyakorlatilag egy téglát épített be a saját minisztériumába, ugyanis egy saját gyerekkori barátját – aki nem mellesleg IT professzor a Columbia Egyetemen – nevezte ki a minisztériumi információs rendszerének fejlesztésére. A baj az volt, hogy a rendszerbe kerülő információkat a trojka által kontrollált államtitkárság ellenőrizte, ami komoly gondokat okozott. Egyszer ez a barát leült Varufákisszal négyszemközt, és azt mondta:

Figyelj, ha engedélyt kérek arra, hogy elindíthassam ezt a programot [hogy kimásolják az adószámokat], akkor a trojka rögtön rá fog jönni, hogy egy párhuzamos rendszeren dolgozunk!

Ez persze nem lehetett, lebukott volna az egész terv, úgyhogy a volt miniszter így folytatja a felvételen a brit közgazdászoknak:

„Ezt nem mondhatják el senkinek, ennek teljesen köztünk kell maradnia, de ekkor eldöntöttük, hogy meghekkeljük a minisztérium szoftverét, hogy kimásoljuk az adószámokat egy nagy számítógépre, hogy aztán kialakíthassuk a párhuzamos fizetési rendszert.”

Varufákisz ehhez nevetve csak annyit tesz hozzá, hogy ha ezt továbbadják valakinek, akkor ő majd egyszerűen letagadja. Ez azért furcsa, mert a felvétel elején hallatszik, ahogy elmondják neki, hogy a beszélgetést rögzítik. Lehet, hogy mégsem akkora mesterbűnöző ez a Varufákisz.

Amit a hollywoodi producereknek valahogy meg kell majd oldaniuk, az az, hogy innen a történt nem ment tovább. Varufákisz és kis hekkercsapata ugyanis először a nagyfőnök Cíprasz beleegyezését kérte, ami viszont nem érkezett meg.

Varufákisz és a britek beszélgetése ekkor a felvétel alapján A görög meló című film ötleteléséből átvált amolyan politikai háttérbeszélgetésbe, amiben a volt görög miniszter elmondja, hogy Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter elmondta neki, hogy mindenképpen ki akarta és ki akarja rakni a görögöket az eurózónából.

„Ő [Schäuble] úgy gondolja, hogy az eurózóna a mostani formájában nem fenntartható. Úgy gondolja, hogy több fiskális transzferre, valamilyen szintű politikai unióra van szükség. Nekem explicit elmondta, hogy azért kell a grexit, mert az megfelelő alkupozícióba helyezné őt, elég zsarolási potenciált adna neki ahhoz, hogy rákényszerítse a franciákat arra, amit Párizs nem akar. Hogy mi ez? A költségvetési hatáskörök egy részének áthelyezése Párizsból Brüsszelbe.”

Varufákisz arról is beszél, hogy Cíprasszal a kapcsolatuk baráti, annak ellenére, hogy leszavazta a hitelezők megállapodási javaslatát. Sőt, Cíprasz egy másik miniszteri pozíciót is felajánlott neki, de ő visszautasította, mert nem a miniszteri poszt érdekli, hanem az, hogy a görög gazdaság fenntartható legyen. És amúgy is, élvezi, hogy most egyszerű parlamenti képviselő lehet, és szabadon azt mondhatja, amit akar.