Még végzettség sem kell hozzá, aki igazán gátlástalan és rámenős, minimális munkával milliókat kereshet. A jutalékért dolgozó kókler ingatlanügynökök az eladók és vevők életét is megkeserítik, de szenvednek azok a becsületes ingatlanosok is, akikkel a szakma rossz híre miatt már inkább szóba sem állnak az emberek. Az ingatlanközvetítők szövetsége tisztulást sürget, etikai normagyűjteménnyel, minősítő rendszerrel szűrnék ki a hiénákat. Kamuvevő, kamulakás, átverős hirdetések, csőbe húzós helyzetek.
Nyolcadik kör, nyolcadik bugyor - Dante Poklában itt szenvednek lángnyelvek között a tisztességtelen tanácsadók és a másokat becsapó emberek. Képzeletben pedig hamar benépesíti ezt a helyet az, aki lakáscserére adja a fejét, és megismerkedik a kókler ingatlanközvetítőkkel.
“Levakarhatatlanok, tehetségtelenek, gátlástalanok, ha kell, egyszerűen átvernek. Úgy tesznek milliókat zsebre egy-egy ügyleten, hogy közben még egy jó fotót sem képesek készíteni a lakásról” - foglalja össze tömören István a közvetítőkkel szemben élő általános negatív véleményt. Mert hiába dolgozik jó pár becsületes és korrekt ügynök is, a ravaszkodó, minden etikai szabályt áthágó, csak a jutalékra hajtó hiénák befeketítik a piacot.
Ők azok, akik miatt sokan már a hirdetésben kiírják:
ingatlanközvetítők kíméljenek.
És ők azok, akik ennek ellenére is az elsők lesznek, akik a hirdetésre jelentkeznek.
“A dupla figyelmeztetés ellenére legalább húsz ingatlanos hívott fel egy hét alatt, sokszor többen ugyanattól az irodától, volt, hogy alig tettem le, már csörgetett a másik. Az első két nap valódi érdeklődő nem is jelentkezett” - meséli Kata.
Andrea nem eladni, hanem kiadni akart, de ő sem úszta meg a közvetítőket. Hiába írta bele a hirdetésbe többször, hogy ingatlanosról hallani sem akar, nagyjából kétszáz közvetítő hívta.
Volt, hogy húsz percen át kérdezgettek, mire kinyögték, hogy ők ingatlanosok. Amikor megkérdeztem, hogy miért rabolja az időmet, amikor benne van a hirdetésben, hogy nem szeretnék ingatlanost, akkor az volt a válasz, hogy nem vette észre.”
Néha ennél is messzebb mennek. Magánemberként jelentkeznek be, majd már csak a lakás körbemutatása után derül ki, hogy valójában ingatlanosok. Vagy szerencsésebb esetben még előtte.
Mint Gergőnél, aki lebeszélte a vevővel az időpontot, majd a megbeszélt időpont előtt tíz perccel hívta egy nő, hogy a kollégája késni fog egy keveset. Akkor derült ki, hogy a vevőként bemutatkozó, éppen hozzá igyekvő ember álvevő, még időben volt, hogy szóljon, inkább ne is jöjjön. “Ha még a telefonban mondja, hogy ingatlanos, akkor hajlandó lettem volna találkozni vele, de ez az álvevős telefon nagyon felbosszantott.”
A másik tipikus eset, hogy az eladót felhívják azzal a szöveggel, hogy ugyan látják, hogy nem szeretne közvetítőt, de pont van egy ügyfél, egy nagyon szimpatikus ügyvéd/tanár, orvos/tanár, bankár/ápolónő házaspár, akik éppen ilyen lakást keresnek. Aztán általában kiderül, hogy egy szó sem igaz az egészből, az állítólagos vevő visszalép, miután a közvetítői szerződést aláírták.
Katát is majdnem így húzták csőbe. Az egyik közvetítő rögtön "vevővel" jött, és azzal, hogy ők 20 millióért ajánlották ki a 18,5-ért hirdetett lakást, és hogy ha aláír nekik, akkor ők el is adják ennyiért. Csak aztán lejön a 4 százalék jutalék, illetve ha csak eseti megbízást kötnek, akkor 5 százalék. Plusz az áfa, de igazából áfa nélkül is lehet, attól függ, hogyan szeretné.
"Ehhez huncutul vigyorgott, miközben az aranyszínű 6-os Iphone-ját markolászta. Itt majdnem elvakítottak a szirénhangok, de végül úgy döntöttem, hogy egy kósza érdeklődő láttán, aki akár szívességből felkért statiszta is lehetett, és a bizonytalan plusz félmillió reményében, nem üzletelek megbízhatatlan hiénákkal” - meséli Kata, aki aztán gond nélkül eladta a lakását önállóan.
De aki azt hiszi, hogy ennyivel lekoptathat egy rámenős ingatlanost, nagyon téved. Kata álla például akkor esett le, amikor egy hasonló álvevős trükk után elzavarta a bepróbálkozó ügynököt, majd másnap reggel a közvetítő nélkül szerzett vevője hívta telefonon, hogy akkor most mi van, mert az előbb hívta egy ingatlanos, hogy ajánlana egy jó lakást. “Történetesen az enyémet. Kiderült, hogy az előző napi ingatlanos sumákoló volt az. Szerencsére nem lett belőle gondom, de ezt felfoghatatlanul aljas húzásnak tartom” - dühöng Kata.
Az, hogy csak úgy kérdezés nélkül elkezdik hirdetni valaki lakását egyáltalán nem ritka. Andrea lakása is tudta nélkül került fel az egyik iroda hirdetései közé, az ő saját fotóival.
Felhívtam érdeklődőként, hogy mondjon részleteket a lakásról, áradozott, összevissza kamuzott mindent. Mikor megmondtam, hogy a tulaj vagyok, és érdekelne, miért hirdeti a lakásomat, akkor az volt a válasz, hogy ő nem is tudja, ez hogy fordulhat elő, jééé, nahát.
Mivel az ingatlanos ügynökök többsége szinte csak jutalékért dolgozik, néha egészen magas, 4-5 százalékért, az ő érdekük, hogy a lakás minél hamarabb elmenjen, adott esetben akár ár alatt is, egy húsz és egy huszonnégy milliós lakás jutaléka közti különbségért nem éri meg hónapokig gürcölni.
Gyakran, ha úgy tűnik, hogy pár hetet el kellene tölteni a lakás mutogatásával, a reális árnál 3-4 millióval kisebb árat mondanak, olyan összeget, amiért egy nap alatt elviszik. A tulajdonos meg dühönghet utólag, hogy miért nem volt észnél.
Egyszer jött ki megnézni, egyszer megmutatni, írt két emailt nekem, az egyikben hisztizett, és egyszer telefonon győzködött, hogy adjam olcsóbban, mint szeretném
- meséli Kati, aki úgy érzi, nem sok mindent kapott a pénzéért cserébe. Az ingatlanos sem a környékkel, sem az árakkal nem volt képben, szinte semmit nem tett hozzá a lakás eladásához, végül mégis 370 ezer forint ütötte a markát a 8,5 milliós lakás után.
Mert hiába hinnénk, hogy ha már legalább leszerződtünk egy ingatlanossal, onnantól sínen van a dolog, az esetek egy részében kiderül, az ügynök annyit sem konyít a szakmához, mint mi, ha húsz percet eltöltöttünk az otthontérképen, vagy az ingatlan.com-on és tudunk készíteni egy nem ferde képet a nappaliról világosban.
“Amikor árultam a lakásom, volt egy ingatlanos néni, kétszer hozott fel vevőt, mind a kettőnek ügyesen félmillióval alacsonyabb árat mondott jó előre irányárként, mint amit én, a vevőknek kizárólag arról beszélt, hogy ez jó környék, mert itt nem laknak cigányok, velem meg arról, hogy az a nagy babzsák, ami csak ott áll a sarokban, na ő azt megvenné, ad érte ott helyben 2000 forintot (300 dolláros, egyedileg szitázott cucc, semmi baj)" - emlékszik vissza Hancu az egykori pokoljárásra.
Aztán a második alkalom után bement az irodába, és mondta, hogy ezt a nőt hozzá többet ne küldjék, szabadkoztak egy sort, hogy izé, a Rozika, hát ő ilyen, de nem lehet nagyon mit tenni vele, mert a tulaj anyjának ezer éves barátnője. "Mondjuk tényleg volt vagy ezer éves. A következő vevőt már ugyanattól az irodától másvalaki hozta, és ő meg is vette a lakást.”
És mindez csak az eladó oldala, vevőként az ingatlanos még inkább megkerülhetetlennek tűnik. Nagy szerencse kell ahhoz, hogy valaki közvetlenül a tulajdonostól tudjon vásárolni. Persze vannak pozitív példák, amikor a közvetítő profi, felkészült, segítőkész, intézi a papírokat, de sajnos itt is több a rémtörténet, mint a kellemes tapasztalat. Jelenleg alapvetően két fő lakástípus van a piacon: az, amelyiket két nap alatt elvisznek, és az, amelyik szinte eladhatatlan.
Az ingatlanos legtöbbször a második kategóriát kínálja, az elsőhöz nincs is rá szükség. Persze ez nem jelenti, hogy nem megy a jól eladható lakásokért öldöklő küzdelem az ingatlanosok között. Mesélnek esetekről, amikor egy kis garzonlakásba négy ingatlanos hívott egyszerre 25 embert. Ilyenkor gyakran licit alakul ki, és az irányár felett megy el a lakás.
Miközben a közvetítő egyszerre próbál feltűnni az eladó és a vevő szövetségeseként is, nagyon sokszor nem csak az eladó nem érzi partnerének az ingatlanost, hanem a vevő sem. György arról mesélt, hogy a lakásvásárlása kimondottan a közvetítő miatt bukott el.
“A lakás tetszett, de ennek ellenére az ingatlanos nő nyomta az abszurd sales-szöveget a háttérben, mint valami GTA-s járókelő, belezavart az eladóval folytatott beszélgetésünkbe. Néninek szimpatikus voltam, nekem is a néni, hajlandó lettem volna ott ajánlatot tenni írásban, de mondta, hogy még három vevő meg fogja nézni a lakást. Mondtam neki hogy jó, de én megadom a 12,5 milliós irányárat, ha van más ajánlat, szóljon."
Erre az ingatlanos nő közölte, hogy a néni és György csak rajta keresztül kommunikálhatnak. Nincs semmilyen egymásnak szólás, hanem majd ő, és ezt a néninek is tiszteletben kell tartania, mert aláírt valami papírt, és mondta is a néninek, hogy inkább várjon még az eladással.
"Néhány napra rá felhívtam az ingatlanost, hogy a néni mondott-e már valamit. Közölte, hogy igen, eladta a lakást 12,8 millióért egy vevőnek, aki nem ingatlanirodán keresztül ment” - meséli György, akinek még licitálni sem volt esélye, az ingatlanos miatt gyakorlatilag meghiúsult a vétel.
A mostani piaci környezetben az az ingatlan, amelyik hónapok alatt nem talál vevőre, általában túlárazott, rossz beosztású, pocsék helyen van, lakhatatlan, vagy ezek egyszerre. A vevőknek pedig rengeteg bosszúságot okoznak az ingatlanosok a sok elpocsékolt idővel, amíg mindez kiderül.
Az egyik alapvető trükk, a jó árú, szuper beosztású kamulakás. Amit éppen elvittek az orrunk előtt, és ez mindig csak a ház előtt derül ki. De két utcával arrébb van egy másik, ha már itt vagyunk, hátha az érdekelne minket. Amiről persze kiderül, hogy egy romhalmaz.
A hirdetésekben szereplő szövegeknek külön irodalma van, a fiatalos a lift hiányát jelenti, a polgári a romost, a romantikus a lakhatatlant. A csaptelepről készült filteres fotó éppúgy gyanús, mint az, ha a nagy teraszos, panorámás lakásnak éppen csak a teraszáról nem készült kép, de gyakori, hogy kiderül, a 90 négyzetméter a pincerésszel és a padlással együtt értendő.
A másik trükk a kamuvevő. “Az ingatlanos azt mondja, hogy még ma el kell dönteni, megveszem-e a lakást mert van rá komoly jelentkező. Ezt csak akkor mondják, ha nincs rá jelentkező, csak rá akarnak venni, hogy gondolkodás nélkül beleugorjon az ember valami rossz lakásba" - meséli Hédi.
Van, hogy a közvetítő kamuvevőt is odahív arra az időpontra, amikor a vevőt, a kamuvevő tesz egy magas ajánlatot úgy, hogy öt másodpercig látta a lakást. Hátha a valódi érdeklődő rálicitál, vagy leteszi a foglalót.
Persze nyilván vannak esetek, amikor valóban olyan kelendő az ingatlan, hogy egy befektető szinte látatlanban megveszi, azért árulkodó, amikor egy-egy ilyen lakás évekig nem megy el, de ha valaki érdeklődik, mindig megjelenik az ajtóban "egy másik potenciális vásárló" is.
Az, hogy a lakás hol van, mindig csak a legutolsó pillanatban derül ki, ha pedig kevésbé vonzó az utca, a hirdetésben egyszerűen egy másikat hazudnak. A negatív dolgokról az ingatlanos soha nem tud semmit, de majd utánakérdez. És ha a negatív tulajdonság nyilvánvaló? Akkor jön a rábeszélés.
150 négyzetméteres ház, megyünk megnézni, kiderül, hogy 60 négyzetméter a lakótér, plusz egy baltásgyilkosos hangulatú szoba a pincében, és ha akarjuk, beépíthető a tetőtér. Csak meg kell emelni hozzá a tetőt
- meséli Andrea, hogyan szembesült a helyszínen, hogy nagyon más a hirdetés és a valóság.
Vele esett meg az is, hogy egy szépen fotózott háznál a helyszínen derült ki, hogy 220 centi a belmagasság, nincs vezetékes víz, csak egy nem iható vizű fúrt kút, "de hát nem olyan nagy gond, haza lehet hordani az ásványvizet a főzéshez".
De ha tetszik a lakás, meg is vennénk, az eladó pedig el is adná nekünk, még akkor is érhetnek meglepetések. “Amikor lakást vettem, az irodában azt mondták, ahhoz, hogy ajánlatot tegyek, le kéne tennem náluk letétbe 300 ezer forintot, hogy lássák, hogy komolyan vehető a vételi szándékom. Mondtam, hogy szívesen megmutatom nekik a számlakivonatom, de pénzt nem hagyok náluk, az fix, mire ők, bocs de ez a szabály. Mire én, hogy hát akkor viszontlátásra. Mire ők, hát izé, akkor lehet hogy ez mégsem szabály, csak egyfajta ajánlás. Végül pont ezt a lakást vettem meg, amire így tettem ajánlatot” - mesélte Hancu.
De miért ennyire rossz a helyzet, és hogyan lehetne elérni azt, hogy az ingatlanközvetítők hallatán ne szoruljon ökölbe az emberek keze?
“Magyarországon ma szinte bárki közvetíthet ingatlant, elég ha az iroda vezetője elvégezte a szükséges OKJ-tanfolyamot, a beosztottaknál a szakképzettség gyakran nem elvárás” - mondta Kirsch Gábor, a Magyar Ingatlanközvetítők Országos Szövetségének (MIOSZ) elnökségi tagja. Ők is tapasztalják, hogy a szakma felhígult, a nagyjából tízezer közvetítő között rengeteg a kókler, ami miatt aztán az egész szakmának rossz a híre.
Kirsch szerint fontos lenne, hogy elinduljon egy tisztulási folyamat, ezért több jelentős piaci szereplővel közösen tavaly létre is hozták az ingatlanközvetítők etikai normagyűjteményét, amelyhez számos iroda csatlakozott. És érezhető változást remél a hamarosan bevezetendő “etikus ingatlanos” márkanév bevezetésétől is.
A tervek szerint csak az a közvetítő hívhatná magát így, amelyik aláveti magát a szakma különböző szervezeteinek képviselőiből álló etikai bizottságának. A fogyasztók panaszaikkal megkereshetnék a szövetséget, melynek következtében - szélsőséges esetben - akár meg is vonhatnák az etikátlan ingatlanostól a minősítést. Igazán hatásos persze az lenne, ha állami szinten is szigorúbban szabályoznák, hogy ki végezhet ingatlanközvetítői tevékenységet, vagy létezne valamilyen egységes minősítő rendszer.
A szövetség már jelezte is a szakma felügyelő szervének, hogy a szabályozással sokat segítenének a minőség helyreállításában, egyelőre azonban még nem látható konkrét előrelépés. Pedig, ha csökkenne azoknak a száma, akik közvetítésből próbálnak megélni, nem csak a megítélés javulna, de több iroda engedhetné meg magának, hogy fix fizetést is adjon az alkalmazottaknak, és ne tisztán a jutalékra épüljön a bérezés. Így pedig az ösztönző rendszer is egészségesebb lehetne, vélte Kirsch.