Szegény ember vízzel főz, a még szegényebb pedig csak szeretné, ha lenne, hogy tudjon főzni vagy csak inni. Gazdagabb öltönyös emberek pedig előadásokat tartanak róla és a szegény emberekről Svédországban, ahol elmondják, milyen rossz lesz, ha majd még kevesebb lesz, amivel főzni, locsolni vagy poharat tölteni lehet.
Nemcsak a klímaváltozás, az egyre kevesebb olaj, a kipusztuló méhek vagy a harmadik világháború miatt kell aggódnunk, hanem amiatt is, hogy az emberiség viszonylag belátható időn belül kiszipolyozza a föld elérhető vízkészletét.
Az ENSZ legutóbbi World Water Development című jelentése szerint, ha nem csinálunk valamit viszonylag gyorsan, akkor
A helyzet az, hogy az elérhető víz nagyjából ugyanannyi, mint volt, csak mi, emberek vagyunk egyre többen, és használunk el egyre több vizet. Persze ebben az is benne van, hogy sokat folyatjuk a csapot mosogatás közben, vagy sokat zuhanyzunk, de valójában a víz legnagyobb részét nem megisszuk vagy lehúzzuk a vécén.
Hanem azokra a növényekre öntjük, vagy azoknak az állatoknak adjuk, amiket meg akarunk enni. Az ENSZ-hez tartozó Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet (FAO) adatai szerint a világ vízkészletének majdnem 70 százalékát az élelmiszereink előállítására használjuk el.
A megmaradt víz 19 százalékát az iparban használják fel, ezzel vegyítenek, hűtenek, nyernek energiát, stb. Ezek után nagyjából 12 százalék marad, amivel mosakszunk, főzünk, amit megiszunk.
Ez számokban 2007 körül (amikorról az FAO-nak adatai vannak) úgy nézett ki, hogy évente nagyjából
Ez összesen kicsivel évi 4000 köbkilométer alatt van, ami nem is olyan rossz ahhoz képest, hogy nagyjából 200 ezer köbkilométernyi édesvíz van a világon, viszont a fogyasztásunk úgy négyszer (egyes források szerint hatszor) annyi, mint amennyit száz évvel ez előtt használt fel az emberiség.
Ahogy ezen a grafikonon a FAO lekövette az 1900-as évektől 2000-ig, a vízhasználat minden területen, az agráriumban, az iparban és a háztartásokban is meredeken növekedett, miközben egyre több a tározói veszteség is, ezt mutatja a piros sáv.
Ráadásul az ENSZ szerint
Az egyre több embernek egyre többet kell ennie, amihez egyre több öntözött növény és itatott állat kell. Ráadásul az embereknek van egy olyan, ebből a szempontból rossz tulajdonságuk, hogy ahogy egyre több pénzük van, szeretnek egyre több húst enni.
Egy kiló csirkehús előállításához pedig több mint két és félszer, egy kiló marhahúshoz pedig több mint tízszer annyi vízre van szükség, mint egy kiló kenyérhez. Pedig ahhoz is sok víz kell, mire kinő a búza, learatják, lisztté őrlik, és kenyeret sütnek belőle, belemegy vagy 1600 liter.
És akkor még az autókról, épületekről, pólókról és az energiatermelésről nem is beszéltünk, amikhez mind baromi sok víz kell, sokkal több, mint egy marhasteakhez.
A nagyobb felhasználással az emberiség édesvízforrásai egyre csak ürülnek, folyók kiszáradnak, tavak és föld alatti természetes víztározók elapadnak, az elveszett víz pedig nem jön vissza, vagyis nem ugyanoda és nem annyi, mint amennyi volt.
Ez azért van, mert az éghajlatváltozás – amiről szintén a túlhajtott ipar, mezőgazdaság meg úgy általában az emberiség tehet – miatt megváltozik a mintázat, ahogy a csapadék esik bizonyos területeken, vagyis ahelyett, hogy időközönként esne egy kicsi,
Ezért van az például, hogy az Egyesült Államokban Kalifornia már négy éve csont száraz, Texasban árvizek pusztítanak. Kaliforniában, ahol amúgy sem ismeretlen a szárazság, lásd Kínai negyed, 40 éve nem volt akkora vízhiány, mint most.
De ez semmi ahhoz képest, ami máshol van:
Ahol pedig nem a szárazságok miatt nincs elég víz, ott gyakran gazdasági okok miatt van vízhiány. Vagyis víz lenne, de nincs meg hozzá a megfelelő infrastruktúra, hogy eljusson az emberekhez, illetve ami eljut, az ne legyen fertőzött és használhatatlan. Ilyen-olyan okokból most nagyjából
Ezen a térképen látszik, hogy hol van már most vízhiány természeti vagy gazdasági okokból (világos és sötét piros területek), és melyek azok a régiók, amik közel állnak ahhoz, hogy ott is komoly vízhiány legyen (barack színű terület).
A vízhiány pedig nem csak abban jelentkezik, hogy egyre több fotót látunk a golfpályák mellett terjeszkedő kaliforniai sivatagról. A Magyarországra érkező szíriai menekültek – még ha sok áttéttel is – valószínűleg szintén a szárazság miatt indultak el otthonról.
Egy idén megjelent tanulmány szerint a szíriai konfliktus részben azért is éleződött ki, mert 2006 és 2009 között extrém szárazság sújtotta a térséget, ami miatt 1,5 millió ember vándorolt a kiszáradó vidékről a városokba, ahol emiatt növekedtek a társadalmi feszültségek. Persze nyilván nemcsak a vízhiány miatt tört ki a polgárháború Szíriában, de ez is ott lehet valahol az okok között.
Sokan tartanak attól, hogy a víz egyre több konfliktus forrása lesz a világban, és háborúk törnek majd ki miatta. A múlt héten Stockholmban tartott World Water Weeken viszont volt olyan szakértő is, aki szerint tévedés, hogy a vízhiány egyre több erőszakos konfliktushoz vezet: Therese Sjömander Magnusson, a konferenciát szervező Stockholm International Water Institute szakértője szerint
A Pacific Institute adatbázisa szerint 2011-től napjainkig 59 konfliktus volt a világban a vízforrások körül, 2012-ben például víz miatt voltak határvillongások Mali és Burkina Faso határán, tüntettek kínai munkások egy szennyező japán cég ellen, és csaptak össze pásztorok és földművelők Kenyában. (A térkép interaktív és nagyon informatív, és még az időszámításunk előtti, víz körüli konfliktusokat is jelzi, érdemes belenézni.)
A Pacific Institute adatbázisában minden vízzel kapcsolatos konfliktust összegyűjtött, és ebben van egy bejegyzés arról, hogy egy kenyai faluban a szomjazó lakosokat, akik éppen tartályból engedtek vizet maguknak, megtámadott egy szintén szomjas majomcsapat. A konfliktusban több ember megsérült, tíz majom pedig meghalt.
A vízhiány tehát nemcsak biztonsági szempontból, hanem gazdasági és társadalmi okokból is fontos, de mit lehet kezdeni azzal, hogy egyre több vizet használnánk, miközben abból egyre kevesebb van?
Részben éppen ezt is próbálják most kitalálni Svédországban. Azon gondolkodnak, hogy mit kellene beleírni az ENSZ Fenntartható Fejlődési Céljaiba, amit szeptemberben fogadnak majd el, és ami meghatározza majd, hogy mit is csinál az ENSZ a következő pár évben.
Ötlet egyébként van bőven, kérdés, hogy mi működne, és mi nem. A kanadai McGill és a holland Utrecht egyetemek kutatói egy tavaly megjelent tanulmányukban hat megoldási lehetőségről írnak:
Ha viszont nincs még kitalálva, hogy győzzünk meg mindenkit arról, hogy kevesebb gyereke legyen, és nincsenek még meg a milliárdok, amikből vízsótlanítókat és hatalmas tározókat fogunk építeni, akkor két megoldás lehet arra, hogy jobban odafigyeljenek az emberek a vízre:
Kaliforniában most mindkettővel próbálkoznak, bár inkább csak amolyan eső után köpönyeg típusú válságmegoldásként. Hogy ezekkel elkerülhető-e a globális vízválság, abban még senki nem biztos.