A kormány régóta csak arra vár, hogy végre kikerüljünk a bóvliból, és ez hamarosan meg is történhet, pénteken dönt az S&P a hitelbesorolásunkról, utána pedig hamarosan jön a Fitch és a Moody's minősítése is. Bár most még nem biztos, hogy felminősítenek minket, valójában szinte mindegy is, a piaci megítélésünk már enélkül is sokat javult, a döntéseknek így drámai hatása aligha lesz.
Régi vágya a gazdaságpolitikának, hogy Magyarország kikerüljön a nagy hitelminősítők befektetésre nem ajánlott kalitkájából. A hitelekért versengő globális mezőnynek ebben a részében a leggyengébben gazdálkodó, megbízhatatlan országok vannak, akiknek a nemzetközi pénzügyi körök megítélése szerint kockázatos kölcsönt adni.
Az ilyen országok közös jellemzője általában
A bóvlinak elvileg ára van: a leminősítés megdrágítja az ország tartozásainak a finanszírozását (bővebben a keretesben) és a sok kiáramló megtakarítás gyengíti a helyi devizát. Ez pedig tovább gyűrűzik, a vállalatok és a háztartások kockázataiban is megjelenik, emiatt ők is csak magasabb kamat mellett adósodhatnak el.
A helyzet most viszont az, hogy a 2011-ben induló leminősítési hullám negatív hatásai mostanra jórészt eltűntek. A kedvező nemzetközi gazdasági környezet, és a magyar gazdaság mutatói is támogatták (3,6 százalékos GDP-növekedés 2014-ben, enyhén csökkenő államadósság, stabil árak, a devizahitelek eltűnése és a hosszabb ideje tartó kiszámítható költségvetési szigor, összefoglaló a javulásokról itt), hogy az állam mostanság a bóvli besorolás ellenére minden korábbinál olcsóbban kap kölcsönöket.
Az alábbi ábrán is látszik a javulás: manapság az állam a rövid távra felvett hiteleire 0,5 százalék környéki vagy az alatti kamatot fizet, ami a három-négy évvel ezelőtti szint töredéke. Az is látszik, hogy 2012 őszén, tehát a magyar adósság bóvliba sorolása után háromnegyed évvel rövid távra is elképesztő kamatokat kellett fizessünk egy-egy hitelért, alig kevesebbet, mint a tíz-tizenöt évre felvett hiteleink után. Ez azt jelenti, hogy akkoriban csapnivaló volt a rövid távú megítélésünk, tehát nagy kockázat volt pénzt kölcsönözni Magyarországnak. Ezzel kontrasztban a hozamesés azt tükrözi, hogyan jöttünk ki a gödörből évről-évre a piac megítélése szerint.
Pedig közeleg a következő felülvizsgálat: pénteken a Standard & Poor's másodjára értékel bennünket. Az S&P az idei első, márciusi 20-án végrehajtott felülvizsgálaton egy fokozattal BB pluszra javította a devizában és a forintban fennálló hosszú lejáratú adósságunk besorolását. A Morgan Stanley elemzői szerint most a magyar államadós-osztályzat kilátását javíthatja az S&P stabilról pozitívra, a Bank of America-Merrill Lynch bankcsoport elemzői pedig azt várják, hogy a Fitch a nagy hitelminősítők közül elsőként év végéig kiis emelhet minket a bóvliból.
Jelenleg a magyar államadós-besorolás mindhárom nagy hitelminősítőnél (Moody's, S&P, Fitch Ratings) azonos szinten van, egyetlen lépésre a bóvliból való kikerüléstől.
A felminősítés általában azért jó hír, mert olcsóbbá teszi az adósság utáni kamatfizetést. A teljes államadósságunk most 25 milliárd forint, a GDP 79,6 százaléka az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) adatai szerint. Ez hatalmas állomány, amiből évről évre lejár valamennyi, nagyjából a teljes tartozás 15-20 százaléka, több ezer milliárd forint. A lejáró részt új adósságpapírok kibocsátásával kell megújítani, ezt a terhet pedig növeli a folyó évi költségvetési hiány fedezetének előteremtése, ami szintén hitelfelvétből, azaz állampapírok kibocsátásából történik.
A meglévő és az új adósság után kamatot kell fizetnünk, amit minden évben elő kell teremtenünk. Ha bóvliban vagyunk, a költségek magasabbak, mint a befektetésre ajánlott kategóriában, mert a kockázatosabb adósnak mindenki csak drágábban hajlandó kölcsönt adni.
A magyar költségvetés ennek megfelelően minden évben elképesztő pénzt költ kamatra, tavaly összesen 1346 milliárd ment el. Ez a kiadás a GDP arányában viszonylag stabil, a kétezres évek közepe óta az éves össztermék 4-4,5 százaléka (bár az MNB adatai szerint a mostani alacsony kamatszint mellett ez a szám jóval kisebb lesz, idén több százmilliárd forint lesz a kamatmegtakarításunk). De a kamatfizetés így is nagy terhét egyébként is könnyű belátni: ha változatlan adósságra vetítve mondjuk feleződik a kifizetett átlagos kamat, az 600-700 milliárdos költségvetési megtakarítást jelentene. Vagy másként megközelítve: kétszer annyi adósság finanszírozása egyetlen forinttal sem kerülne többe - persze ez csak elméleti lehetőség, ha duplázódna az adósságunk, nagyon komoly gondjaink, sokkal nagyobb kamatterhünk lenne.
A bóvli kifejezés egyébként nem egészen pontos: aki ilyen ország állampapírjait veszi meg, az nem valamiféle vacak befektetésbe teszi a pénzét. Legalábbis nem mindenképpen, amit a mi példánk is bizonyít, hiszen megbízható adósként mindig fizettünk. Inkább arról van szó, hogy aki bóvli kötvényt vásárol, az sok más alternatívánál nagyobb kockázatot vállal. Persze a nagyobb hozamért cserébe. És pontosan ez a hozam az, ami fáj: az adós szemszögéből nézve ugyanis ez kamatterhet jelent, amit a háztartások és vállalatok kell kitermeljenek minden egyes évben.
Az, hogy a hitelminősítők pár éve lesoroltak minket, azért baj, mert a bóvli országokat a befektetés nagyobb kockázatai miatt sok megtakarító inkább elkerüli. Legalábbis azok, akik a magasabb hozamnál többre becsülik a biztonságot. És ugyan - szerencsénkre - mindig akad, aki ráugrik a hozamra, léteznek például erre specializált kötvényalapok és erre utazó kockázati befektetők, de a bóvli minősítés a potenciális vevők körét mindenképpen szűkíti.
Ez azért van, mert a legnagyobb globális vevők, az úgynevezett intézményi befektetők részben a hitelminősítők ajánlatai alapján szűrik a befektetéseiket, szabályzataik pedig sok alapnál tiltják vagy korlátozzák, illetve egy szigorúan meghatározott szint alá nyomják az ilyen papírok arányát a portfólióikban.
Ez tehát az az automatizmus, ami miatt pórul jár minden ország, amelyik túl alacsonyra süllyed a hitelminősítők besorolásában.
Barcza György, aki január óta az ÁKK-t vezeti, 2011-ben, az akkori leminősítés előtt egy hónappal arról beszélt, hogy a bóvliban 0,2-0,3 százalékkal emelkednének az állampapírok hozamai, vagyis az állam csak magasabb kamat mellett kapna kölcsönt.
A mostani hatás azonban az akkor várakozásnál is visszafogottabb lehet. Egyrészt, ahogy fent már láttuk, a piac már most is nagyon optimistán árazza az adósságunkat. A jegybank gond nélkül vághatta történelmi mélységbe az alapkamatot, a hozamok már most a befektetésre ajánlott régiós országok kamatszintjének közelében vannak. De más is van itt, egy olyasmi változás, ami mindent átírhat a következő években.
De hatalmas kilengéseket egy-egy le- vagy felminősítéstől más okok miatt sem kell várni. A lassú, szétkenődő és a privát szektorra is átgyűrűző hatások miatt alapból nehéz egy le- vagy felminősítés pénzügyi hatását pontosan számszerűsíteni. De más okok is vannak.
Minden bizonnyal így lesz ez most a mi esetünkben is.
Elég emlékezetes, hogy annak idején a magyar kormány nem sokkal azután, hogy gazdaságpolitikai szabadságharcot hirdetett, 2011 novemberében váratlanul az IMF-hez fordult, hogy megússza a nem ajánlott, spekulatív befektetési minősítést. A trükk nem jött be Matolcsyéknak: 2011 november 24-én megtörtént az első leminősítés a Moody's-tól, amit később a másik két hitelminősítő is követett. A forint viszont nem omlott össze, valójában a történelmi mélypontját sem érte el, mert bár az IMF-trükk miatt kicsit meglepő volt a lépés, mégis sok piaci szereplő már jó ideje várta, hogy bekövetkezzen.