Angus Deaton, a Princeton Egyetem közgazdásza nyerte idén a közgazdasági Nobel-emlékdíjat  a szegénység, a fogyasztás és a jólét területein folytatott kutatásaiért, jelentette be a Svéd Tudományos Akadémia.

Deaton három kutatási területén elért eredményeit díjazták. Ezek a következők:

• Mi alapján döntik el az emberek, hogy mire költenek? Ez nemcsak önmagáért érdekes, hanem azért is, mert egy kormánynak például nagyon sokat segíthet egy fogyasztási adó (mint például az áfa) emelése vagy csökkentése előtt, ha tudja, hogy az intézkedés hogyan befolyásolja a társadalom különböző csoportjainak a fogyasztását. Deaton kifejlesztett egy modellt, amivel meg lehet becsülni, hogy az egyes áruk árai hogyan függnek az összes áru árától és az emberek jövedelmeitől.
• Mennyit költenek el az emberek a jövedelmükből, és mennyit takarítanak meg? Deaton munkáiban arra mutatott rá, hogy amikor azt próbáljuk megérteni, hogy a gazdaságon belül az emberek fogyasztásának összessége miért és hogyan változik, akkor nem elég a teljes fogyasztást vizsgálni, mert az egyéni döntésekből nagyon sok minden derülhet ki arról, hogy a fogyasztási ciklusok miért pont úgy változnak, ahogy.
• Hogyan érdemes mérni a jólétet és a szegénységet? Deaton azt mutatta meg, hogy a szegénység vizsgálatánál nagyon fontos a háztartások fogyasztási adatait jól megvizsgálni ahhoz, hogy többet megtudjunk a szegénység okairól és jellemzőiről. Azt kutatta például, hogy hogyan függ össze a jövedelem és a kalóriabevitel, és azzal is foglalkozott, hogy a családon belül a pénzügyi egyenlőtlenségek milyen összefüggésben vannak a nemi egyenlőtlenségekkel.

Érdekes mellékszál, hogy Angus Deaton inspirálta annak a fiatal amerikai vezérigazgatónak a döntését, aki nemrég lemondott egymillió dolláros fizetéséről, hogy fokozatosan, három év alatt évi 70 ezer dollárra emelje a beosztottjai fizetését. Dan Price azután döntött a fizetések radikális átalakítása mellett, hogy elolvasta Deaton és Daniel Kahnemann közös tanulmányát, amiből az derült ki, hogy az az USA-ban nagyjából 75 ezer dollár, vagyis úgy 21 millió forint körül van az az optimális éves fizetés, ami maximálja az emberek boldogságát: ha ennél kevesebbet keresnek, akkor még van rajtuk pénzügyi nyomás, ennél többtől viszont már nem lesznek annyival boldogabbak.

Deaton svéd újságírók kérdésére arról beszélt, hogy hosszabb távon a migrációs válságot a szegénység elleni küzdelemmel lehetne a legjobban kezelni, rövid távon viszont a politikai feszültségek kezelésére van szükség. Deaton arról is beszélt, hogy bár sokat javult a helyzet a világban a szegénység elleni harc ügyében, még mindig nagy munka vár a legszegényebb országokra. Deaton ugyanakkor nem pesszimista: azt mondta, arra számít, hogy tovább fog javulni a helyzet.

A Portfolio cikke szerint Deaton 1945. október 19-én született Edinburghban. A brit-amerikai kettős állampolgár a Princeton Egyetemen a közgazdaságtan és nemzetközi kapcsolatok professzora. A közgazdasági Nobel-díj idei nyertese a világban létező extrém szegénység, a kevesebb mint napi egy vagy két dollárból élők felmérésének technikájáról és az adatok megbízhatóságáról folytat kutatásokat, különös tekintettel az indiai National Sample Survey (NSS) által végzett háztartási felmérésekre. Kutatásai emellett kiterjednek a társadalmi helyzet, az egészség, a jövedelem és a végzettség összefüggéseire és nemzetgazdasági hatásaira is.

Eltérően a többi – orvosi, fizikai, kémiai, irodalmi és béke – Nobel-díjtól, amelyeket Alfred Nobel (1833-1896) vegyész és üzletember, a dinamit feltalálójának végakarata alapján hoztak létre és először 1901-ben osztottak ki, a közgazdasági Nobel-díjat – egészen pontosan: a Svéd Királyi Bank Alfred Nobel Közgazdaságtudományi Emlékdíját – a svéd központi bank alapította fennállásának 300-ik évfordulója alkalmából 1968-ban, és a díjat először 1969-ben ítélték oda. A közgazdasági díjazottat a Svéd Királyi Tudományos Akadémia választja ki. A lemaradt jelöltek és jelölőik nevét ötven évig titokban kell tartani.

Tavaly  Jean Tirole francia közgazdász nyert a piaci erők elemzéséért. Tirole „rávilágított, hogyan kell értelmezni és szabályozni olyan iparágakat, amelyekben csak néhány erős cég tevékenykedik” – indokolt akkor a Svéd Királyi Akadémia.