Nemrég egy kérdőívünk után megígértük, hogy közzétesszük az eredményeket. Nos, most ez következik.
A takarékossági világnap alkalmából közzétettünk nemrég egy rövid felmérést, aminél arra voltunk kíváncsiak, hogy az olvasóink nagy vonalakban hogyan bánnak a pénzzel. Elég sokaknak sikerült értelmesen kitölteni a kérdőívet, némi szűrés után egészen pontosan 29277 kérdőív volt használható. Ez elég nagy mintának számít már.
Ez nem számít reprezentatív felmérésének, annál is inkább, mivel ugyanaz az ember kitölthette mondjuk két eszközről is. Emellett a hiányos kérdőíveket kidobtuk ugyanúgy, ahogy a durva hülyeségnek tűnőket. Mondjuk a száz év feletti, százmilliónál is több megtakarítással bíró szakmunkás nőket ugyanúgy el kellett engednünk, mint a 16 évesen egyetemet végzett özvegyeket vagy a 99999 hónapra elég megtakarítással bírókat. Némelyek az adósságra való rákérdezés után annyira elkeseredtek, hogy inkább anyázásba váltottak, így viszont szintén kiestek a mintából.
A legfurcsább, a sztereotípiákkal szembemenő különlegesség talán mégis az volt, hogy nem a nők nem merték bevallani a korukat, hanem a férfiak. Meglepően sok kérdőívet kellett kidobni amiatt, mert csak annyit írtak be az életkorhoz a fiúk, hogy 40-50, hogy "sok", vagy olyasmit hogy "ezt már tényleg nem mondom el". Pedig, ha van olyan adat, amit elég hiábavaló küzdelem megpróbálni eltitkolni, akkor az az életkorunk. Egy anonim felmérésben pedig tényleg kevésbé érdemes ezen az egy kérdésen begörcsölni. Átlagosan egyébként 36 évesek voltak a kitöltők.
És nem csak azért, mert az igazán szegények tömegei nem nagyon jutnak internethez, úgy 2,5 millió magyar például még soha nem internetezett. Hanem azért, mert átlagosan sokkal több olvasónknak volt egyáltalán megtakarítása, mint általában a magyaroknak.
Egészen pontosan amíg a magyarok 87 százalékának semmilyen megtakarítása nincs, a kitöltők mindössze 0,003 százalékának nem volt egy hónapra se elég pénze félretéve. Ráadásul átlagosan 21 hónapra volt elég a megtakarításunk. Pedig csak 11 olyan milliomos töltötte ki, akiknek hatvan évre elég megtakarításuk van már. A leggyakoribb az egy évre elég megtakarítás volt.
Az önbevallásos felméréseknek az a legfőbb hátránya, hogy össze-vissza hazudozhatnak benne a kitöltők. Ez kellemetlen, de nem dráma. Egyrészt ugyanis azt nincs okunk feltételezni hogy nekünk másképp hazudnának emberek tömegei, mint más felméréseknek. Másrészt a ciki témákban szoktunk inkább füllenteni, a ténylegesen követett értékeinkről, a szexuális szokásokról vagy mondjuk az adócsalásról.
Eközben azért a kitöltőknél sincs mindenkinél kolbászból a kerítés. Arra kérdésre, hogy ki mennyire jön ki a pénzéből, az alábbi eredmény született. Az persze itt is jól látható, hogy elsősorban a gazdagabbaknak volt kedvük kitölteni a kérdőívet.
Azt más felmérésekből is tudjuk, hogy az Index olvasói döntő része messze a legfelsőbb magyar jövedelmi kategóriából kerülnek ki, de ez még ahhoz képest is erős.
Miközben legtöbbeknek jól megy a szekér, csak 9 százalék nyilatkozott úgy, hogy egyáltalán nem spórol, nem nézi az árakat. És a pénzügyekhez is jobban értenek az kitöltők, mint az átlag, legalábbis 56 százalékuk mondta ezt. És csak 3 százalék gondolta úgy, hogy még a magyar átlagnál is kevésbé ért a pénzhez. De csak öt olyan ember volt olyan, aki bevallottan nem ért a pénzügyekhez, megtakarítása se volt, és a jövedelméből is nehezen jön ki. Olyan kitöltő 526 volt, akiknek inkább adósságai vannak, mint megtakarításai.
A legtöbben ingatlanba tennék a pénzüket. Sokan bíznak az állampapírban, különösen a magukat kockázatkerülőnek mondók. Furcsa volt a lekötött betét harmadik helye, nagy volt az átfedés az állampapír-kedvelők közt. Az utóbbi két befektetési formát egyébként nem meglepően kétszer annyi kockázatkerülő választotta, mint ahány kockázatkedvelő kitöltő.
Ha álláshirdetésre jelentkezünk, akkor nagyon visszafogottak vagyunk. 10 százalék megkérdezi a munkaadót, hogy mekkora fizetésre gondoltak, 57 százalék pedig eleve annyit mond, amennyit fizetni szoktak hasonló pozícióban. A legkeményebb választási lehetőséget, hogy bemondja fizetése dupláját, csak 5 százalék választotta. Egyébként szinte kizárólag férfiak.
Volt egy olyan kérdés is, hogy 10 millió forint befektetésből ki mire számítana 10 év múlva. Alább a megoszlás, az eligazodáshoz jól jöhet, hogy egy egyszerű kamatos kamat kiszámításával könnyű belőni, hogy mondjuk 5 százalékos éves hozammal már több mint 15 milliót várhatnánk.
Igaz, hogy nem volt semmilyen kockázati szint megadva, és esetleg okoskodhattak úgy a túlképzettek, hogy az első években nagyon alacsonyak maradnak a kamatok. De a 12 millió alatti becslés akkor is nagyon alacsony várakozást és szuperbiztos befektetést tükröz.
Ehhez képest volt furcsa, hogy amikor aközött kellett választani, hogy 20 ezer forintot kérnek-e most, vagy tíz év múlva többet, akkor igen sokan túllőttek a célon. Átlagosan 42 ezret kértek volna tíz év múlva vissza, a mostani húszezer helyett. 13 százalék pedig azt mondta, hogy inkább most kérné a biztos húszezret, nincs az jövőben ígért összeg, amennyiért lemondana róla.
Igaz, ezeknél a kérdéseknél nagyon sokan melléírtak még dolgokat, a legtöbben a forintgyengüléstől tartottak tízéves időtávon, ezért dollárban vagy euróban akarták volna kérni a későbbi pénzt. Sokaknak 20 ezer forint nem tétel, ezért tökmindegy nekik, hogy mi lesz vele, inkább tartsa meg az, aki adná. Mások fontosnak tartották megjegyezni, hogy "pénzügyileg" számolnának valami kamatot, de "a gyakorlatban sokkal többet kérnének", "az MNB-nek mást mondanék, mint a szomszéd srácnak", "attól függ, ki kérdezi".
Sokan számoltak pontos összeget, bizonyítandó talán, hogy tudnak kamatos kamatot számolni, de ezeknél a kamatlábak nagyon eltértek a tíz évre vetített mostani, 1,35 százalékos jegybanki alapkamattól a bőven évi 12 százalék feletti várakozásokig.
Egy másik csoport azért kérné most a pénzt, mert tíz évre nem tud megbízhatóan tervezni pillanatnyilag. Külön gyakorlatias volt az a 65 éves néni, aki attól tartott, hogy nem él meg tíz évet, ezért kellene a mostani pénzt választania mindenképp. Ezúton is kívánjuk neki, hogy még legalább háromszor tízet boldogan éljen.
Emellett az emberek 14 százaléka mondta azt, hogy soha nem volt még annyi pénze, hogy komolyan mérlegelnie kelljen egy befektetési döntést. Ők a válaszolók közt döntően férfiak voltak átlagosan 38 évesek, van három hónapnyi megtakarításuk és csak negyedük mondta azt, hogy nem tud félretenni. Emellett ők kicsit többet kérnének az átlagnál, ha le kéne mondaniuk most húszezerről - ők tíz év múlva már átlagosan 52 ezret várnának vissza.
Érdekes volt még, hogy a kitöltők 80 százaléka mindig félretesz pénzt a váratlan kiadásokra. És döntően ugyanez a csoport nem késik a számláival. De ennek a csoportnak is csak a fele szokott csak pénzügyekről beszélgetni a családban, barátokkal. Egyébként a teljes minta 13 százaléka mondta azt, hogy nem, vagy egyáltalán nem ért a pénzügyekhez, de a 63 százalékuk kényelmesen megél a fizetéséből, és a többségük félre is tud tenni.
Egyébként a minta másban is nagyon eltért a teljes népességtől, itt ugyanis a kitöltők több mint 71 százalékának volt egyetemi vagy főiskolai diplomája, ők döntően azok, akik nem csúsznak például a számláikkal. Ha hozzátesszük, hogy a kitöltők 25 százaléknak volt érettségi a legmagasabb végzettsége, akkor látszik, hogy képzettebbek is a kitöltők az átlagnál, nem csak gazdagabbak. A válaszadók 48 százaléka volt budapesti, ami nagyon erős fővárosi torzítást jelent a teljes népességhez viszonyítva. Hét százalék külföldön élő is válaszolt, hét százaléknyi válaszadó él faluban.