A mostani főbb veszélyek alapján a Bloomberg által felkért szakértők áttekintették 2016-ra a legkevésbé valószínűtlen katasztrófa-forgatókönyveket, írja a Napi.hu. Ezek elsősorban globális politikai-gazdasági csapások – a természeti katasztrófákkal és hasonlókkal most nem foglalkoztak.
Egy lehetséges negatív forgatókönyv szerint az Iszlám Állam sikeres akciókat hajt végre olajipari létesítmények ellen a Közel-Keleten, Afrikában tovább fokozódik az erőszak – akár a Niger deltájában folyó olajkitermelés környékén is –, miközben Venezuela például összeomolhat magától is.
Mindenesetre, ha a jelenlegi túlkínálat helyett hiány lépne fel hamarosan az olajpiacon, az újra visszavihetné száz dollár környékére a jelenlegi, 30-40 dollár közti árat. Ettől az amerikai jegybank hamar leállítaná a kamatemelési terveit, a kínai gazdaság erős visszaeséssel nézne szembe, és komoly hátszelet kapna az atomenergia, ahogy egyébként a zöld energiaforrások is.
Kínáról eddig is lehetett tudni, hogy hazudik az adatairól, de éppenséggel kiderülhet, hogy több szinttel van rosszabb helyzetben, mint ahogy papíron mutatja. Ettől egyes nagy kínai feldolgozóipari központokban a megélhetésüket féltő emberek fellázadhatnak, amitől a hatalmát féltő kínai elit populista szólamokba kezdhet, hogy a kínaiak másokban keressék az ellenséget. És közben tovább szorongathatják az internetes médiát is.
Az új amerikai kormány a bizonytalankodást látva felduzzaszthatja a keleten lévő flottáját, és megerősítheti Tajvanon a Kínától független vezetést.
Ettől a feszültségtől a kereskedelmi hajózás és a légi közlekedés is sokkal drágábbá válna, az ázsiai tőzsdék lejtmenetbe kerülnének, az olajár pedig felszökne. Az ázsiai és amerikai hadiipari cégeknek viszont mindez nagyon jól jönne rövidebb távon.
Ha Cameron miniszterelnök és Johnson londoni polgármester egyszerre tolnak meg egy kiadós kilépési kampányt, akkor a bevándorlástól félő és egyébként is elitellenes hangulatban lévő britek tényleg a kilépés mellett dönthetnek a népszavazáson.
Ettől a nagyobb nemzetközi bankok és befektetési alapok központjai otthagyhatják Londont, a nagy feldolgozóipari cégek pedig hamar követhetik őket. A befektetők nagy bizonytalansággal találkoznának egy unión kívüli országnál, amitől a font sokat gyengülne, ahogy a tőzsde is. A Bank of Englandnek kamatot kellene emelnie, ráadásul Skócia is új népszavazást írhatna ki, ami tovább gyengíthetné a brit államkötvények iránti keresletet.
Ha nagyon durvává válnának a terrortámadások, és a nem csillapuló menekülthullámokra sem jön érdemi megoldás, az politikai válságba sodorhatja az EU vezető országait. Ha lemond Merkel, Franciaországban nyernek a szélsőjobboldali Le Penék, és általában mindenhol felizzik az idegengyűlöletet, az a gazdasági elégedetlenség mellett az az egész EU szétesésével járhat.
Ezzel összeomlana az euró árfolyama, miközben Görögországnak hamar ki is kellene lépnie az eurózónából, ami hosszabb távú káoszba taszítaná a görögöket. Portugália is komolyabb gazdasági és politikai zűrzavarban találhatná magát, és általában óriási piaci felfordulás jönne.
Mivel Obama a választási évben kevésbé tud jelentős lépésekkel elköteleződni, Netanjahu jó alkalmat láthat arra, hogy Izrael tönkrebombázza az iráni atomlétesítményeket. Ettől még inkább felbolydulna az egész Közel-Kelet, és az amerikai elnökválasztást is eltolhatná a legagresszívebb jelölt felé.
Az olajár az egekbe szökne ezzel is, de az európai olajmultik külön is megsínylenék az Iránnal kötött többhatalmi szerződés megszűnését. Az izraeli tőzsde is gyorsan visszaesne, bár a hadiipar ismét fellendülne szerte a világon.
Ha Putyin Szíriában elér egy megnyugtatóbb rendezést, ami kapcsán az Iszlám Állam ereje vészesen meggyengül, és a menekültáradat is leáll, akkor utána a Bloomberg szerint „hálából” Merkel elfeledkezne Ukrajna lerohanásáról, és elkezdenék feloldani a uniós szankciókat Oroszország ellen.
Ezzel Putyin mindent elérne, amit rövid távon akart: megtarthatja hídfőjét a Közel-Keleten, kiterjeszti országa befolyását a volt szovjet területekre, és eléri, hogy Európa, Oroszország legnagyobb kereskedelmi partnere elfeledkezzen Ukrajnáról.
Ettől erősödne a rubel és az orosz részvények, a nyugat-európai élelmiszeripari cégek is erősödnének, ahogy a német tőzsde is. A NATO viszont jó eséllyel erősen meggyengülne, ahogy Lengyelország és a balti államok a mostaninál sokkal nagyobb orosz fenyegetéssel nézhetnének szembe.
Ha Trumpról későn derül ki, hogy mégsem csak egy jó vicc az amerikai politikai rendszerről, akkor a populista elnökjelöltet éppenséggel meg is választhatják.
Megesküszik, hogy végrehajtja ígéreteit: átszabja az adórendszert, szigorítja a bevándorlást – elsősorban a muszlimok befogadását –, továbbá erősíti a hadsereget.
Ugyancsak kampányának szellemében nekiesik Kínának, amelyet azzal vádol, hogy manipulálja nemzeti valutája árfolyamát. Agresszív támadást indít a gazdasági kémkedés ellen. Ezzel kiélezi Peking és Washington viszonyát.
Megkezdi a kerítésépítést a 2000 kilométeres amerikai–mexikói határ mentén, és elindítja a megígért 25 ezer közbiztonsági ellenőrző drón telepítését. Növeli a mexikóiak vízumdíjait, és elkobozza az illegálisnak minősülő átutalásokat.
Ennek következményeként a dollár gyengül, a mexikói peso úgyszintén. Az amerikai védelmi megrendeléseket teljesítő cégek részvényei viszont a megugró katonai kiadások nyomán erősödnek. A magán-tőketársaságok szintén lejtőre kerülnek, mivel Trump meggyőzheti a kongresszust az adórendszer számukra kedvezőtlen átalakításáról.