Orbán Viktor miniszterelnök személyesen fogja mérlegelni a bürokráciacsökkentési halállistára került intézmények megtartása vagy megszüntetése mellett szóló érveket, és ő hozza majd meg a végső döntést, hogy a 73 intézményből mennyi maradhat.

Az Index információi szerint azzal mindenki tisztában van, hogy nem fog megszűnni az összes intézmény, amely szerepelt a Lázár János által bekonferált halállistán. A konkrét intézményneveket tartalmazó lista miatt a miniszterek is meglepődtek, nem is beszélve a háttérintézmények vezetőiről, akiknek fogalmuk sem volt arról, hogy az általánosságban bejelentett leépítés őket is érintheti, ráadásul ilyen gyorsan és esetenként ilyen radikálisan.

Az alkudozásra forrásaink szerint számított Lázár is, ezért ahhoz, hogy később tudjon engedni, a legszélesebb palettával, a legdrasztikusabb tervezettel állt elő.

A lista miatt beindult a lobbizás, de erre nagyon rövid idő áll rendelkezésre. Február 10-én lesz a következő kormányzati megbeszélés, ahol a miniszterelnök útmutatása szerint eldőlhetnek a dolgok. Ha elsőre nem sikerül, akkor még egy fordulót engednek a tervek, de a feszes határidőszabások miatt

• A háttérintézmények kapcsán nemcsak a megszüntetés, az igen-nem vita jöhet szóba, hanem az átszabás, létszámcsökkentéses továbbműködés is eredménye lehet a vitáknak.
• A másik megoldás a háttérintézmények beolvasztása minisztériumokba. Ettől többek között azt várnák, hogy csökkenjen a vezetői létszám, és az átvett emberek bére is csökkenjen, mivel a minisztériumokban átlagosan alacsonyabbak a jövedelmek, mint a háttérintézményekben. És a bérkiadások lefaragása az egyik kimondott cél. 

Biztos jön a nagy hatékonyság kora? 

Úgy tudjuk, hogy a decemberi és a januári kormányülésen is foglalkoztak a leépítési programmal. A januári kormánydöntés a Lázár-lista alapján született, ami viszont inkább csak általánosságban határozta meg a leépítés menetét. Az általánosabb lépéseket, illetve a leépítések hátteréül szolgáló érveket tartalmazó, január 19-én készült nem nyilvános tervezetet megszereztük.

Ebből kiderül, hogy a több ezer, sőt több tízezer ember sorsát befolyásoló program szükségességét részben az Alaptörvényből vezették le: mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit a hatóságok részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék, ez viszont manapság nem garantált mindenkinek – szól a diagnózis. 

Az is egy kormányzati aggály az előterjesztés szerint, hogy az átszervezéssel érintett hivatali kör annyira heterogén, hogy még az elméletileg azonos jogállás ellenére sincs két, legalább nagy vonalakban összevethetően működő intézmény. Az alkotmányossági érvként emlegetett lassúság melletti másik érv így szimplán az, hogy

az érintett szervezetek működése átláthatatlan és pazarló.

Mindezzel persze talán csak az szállna őszintén vitába, aki még sosem próbált Magyarországon hivatalos ügyeket intézni. Viszont az, hogy a tervezett lépések – a beolvasztás, megszüntetés, létszámcsökkentés, kiadáscsökkentés – pontosan miért is visznek minket közelebb az alkotmányos ésszerűséghez, a részrehajlás nélküli, gyorsabb, gördülékenyebb ügyintézéshez, a tervezetből nem hámozható ki.  

Ami viszont kihámozható, az a fűnyíróelv alkalmazása:

• Fogjunk különbözően működő (szükséges és nyilván sokszor tényleg szükségtelen) közigazgatási háttérintézményeket, és ezek „kerüljenek általános jelleggel megszüntetésre”.
• A hivatalok megszüntetése a tervezet szerint azért is jó, mert lehetőséget biztosít arra, hogy megvizsgálják, hogy egyáltalán szükség van-e a feladataikra (a logikus sorrend nyilván a megszüntetés előtti vizsgálódás lenne).
• És a legérdekesebb, hogy a vizsgálódás eredményét is lényegében rögzíti a tervezet, tehát már az ítélet is megvan: a megfogalmazás szerint „javasolt”, hogy az új feladatgazdák, tehát a minisztériumok és a kormányhivatalok a beolvasztás előtti létszám csupán 80 százalékát vegyék majd át.

Magyarul: szüntessünk meg mindent, majd nézzük meg, hogy egyáltalán fontos volt-e az elvégzett feladata vagy sem, és lehetőleg („javasolt” módon) jussunk olyan eredményre, hogy tízből két emberre a jövőben semmi szükség ne legyen. 

A tervezetben szó esik arról is, hogy az átalakítással nem érintett központi hivataloknál és minisztériumi háttérintézményeknél (ezeket külön is felsorolja a dokumentum) az idei dolgozóknak csak a 90 százaléka maradhatna státuszban 2017-ben.

Tehát lesz egy második, tízszázalékos leépítési hullám is jövőre.

Az általunk megismert anyag nem győz meg a terv kidolgozottságáról, a dokumentumban nincs szó olyan átfogó háttértanulmányról vagy bármilyen alapozó munkáról, aminek az állami feladatkörök pontos meghatározása, illetve az érintett intézményi kör ehhez való viszonya lett volna a témája.  

Egy névtelenséget kérő forrásunk mondta azt, hogy a végleges érveket most gyűjtik össze a Miniszterelnökségen, hogy végül mindent a miniszterelnöknek terjesszenek fel. A bürokráciacsökkentés elrendeléséhez pedig azért nem kellettek strukturális működést átvilágító tanulmányok vagy statisztikák, mert a miniszterelnöknek és környezetének az a szubjektív benyomása, hogy hiába adták a kormányalakítás idején a létszámcsökkentés jelszavát, az összlétszám az elmúlt években a háttérintézmények felduzzadása miatt inkább növekedett.

Csak vissza ne másszanak az ablakon

Lázárék a végkielégítés összegének akár 3-4-szeresét elérő egyszeri lelépti pénzzel díjaznák az önkéntes távozókat. De brit mintára csak akkor, ha a közszolgák aláírják, hogy mondjuk hat évig távol maradnak az állami/önkormányzati szférától, helyette a versenyszektorban helyezkednek el.

Ez utóbbit az NGM-mel együttműködve a Karrier Híd Programmal egészítené ki a Miniszterelnökség, ami adó- és járulékkedvezménnyel támogatná az exközszolgák alkalmazását, átképzési programokat finanszírozna, illetve állami kezességvállalással és hitellel olajozná a kilépők vállalkozóvá válását.  

A tervezet mellékletéből kiderül, hogy a minisztériumok alatt működő központi hivatalokban és költségvetési szerveknél – merthogy ezt a két intézményi formát érinti a nekibuzdulás – idén év elején összesen 250 248-an dolgoztak.

Ebből viszont a tervek szerint mindenképpen érintetlenül hagyott Klik, továbbá a rendvédelmi és nemzetbiztonsági feladatokat ellátó szervek dolgozóival nem kell számolni, ami nagyon sok embert jelent, így 36 245-re apad a potenciális érintettek köre. Illetve ennél még nagyjából ötezer fővel kevesebbre, ugyanis  az Államkincsárat, a Földalapkezelőt, a Mentőszolgálatot, a Kehit és a Veritas Történetkutatót érintetlenül hagynák.

Ha ebből a létszámból számoljuk az anyagban előirányzott 20 százalékos leépítést, az azt jelenti, hogy

Bízzuk inkább a piacra? Semmiképp!  

Lázár tizenhárom oldalas tervezetéből még kiderül, hogy az előterjesztést a Közigazgatási Államtitkári Értekezlet 2016. január 18-­án megtárgyalta, és több kifogás is volt. Részben a fentebb már kifogásolt fűnyíró beindítása nem tetszett az érintett területvezetőknek, illetve több terület kapcsán felmerült, hogy cégek vegyék át a megszűnő vagy beolvasztott funkciókat.

Utóbbit a Miniszterelnökség azért nem támogatta, mert jövőre egyébként is felülvizsgálják a minisztériumok gazdasági társaságait, és jó lenne megakadályozni, hogy a feladatköröket átmentsék a piaci szférába.

A kormány tehet spórolna a létszámon és béren is, de ez a kiadáscsökkentés a költségvetésbe még nincs bekalkulálva, ha sikerül elérni, az tiszta nyereség lesz. Tény azonban, hogy a 2016-ban még biztos nem tud keresni ezen a kormány a végkielégítések miatt, de 2017-ben már számítanak arra, hogy kevesebbet kell majd költeni a közszférára.