Külön szakasz foglalkozik a magyarországi korrupciós helyzettel az EU friss országjelentésében, ami szerint a helyzetünk elég nyugtalanító. Rögtön kezdésként a Világgazdasági Fórum mérésére hivatkoznak, ami szerint a versenyképességünk tekintetében
Megállapítják, hogy hiába van elvileg célzott Nemzeti Korrupcióellenes Programunk, sehol nem szerepel semmiféle "olyan változtatás, amely hatékonyabbá tenné a rendszert a közintézményeket sújtó korrupció megelőzése tekintetében".
Külön fájó, hogy a korábbi vállalásával szemben a kormány mégse vizsgálja felül a 2013-as bejelentővédelmi törvényt, szóval marad a jelenlegi szabályozás. Ezzel az a legfőbb baj, hogy az EU szerint elfelejtettek beletenni igazi védőintézkedéséket a korrupció bejelentőjét érő várható megtorlással szemben. Azaz leginkább a lényegét.
A már régóta szimplán nevetséges, semmire sem kötelező vagyonnyilatkozati rendszerünknél sem lesz érdemi változás, miközben a kormány tovább szűkítette tavaly törvényileg is a társadalom számára megismerhető információk körét.
Az Európai Tanács korrupció elleni GRECO nevű csoportja is tett nekünk ajánlásokat, amiket elvileg végrehajtunk idén szeptember végéig. Nekik például az tűnt fel, hogy a magas szinten elkövetett korrupciós ügyeknél milyen kevés esetben indul ténylegesen büntetőeljárás. Ha indul eljárás korrupció miatt, akkor pedig feltűnően sokáig tartanak ezek.
Egyébként pedig a 2011-13 közti adatok alapján az is nagyon furcsa, hogy a köztisztviselők korrupciós ügyeinél milyen sokszor ítélnek csak felfüggesztettet Magyarországon. Noha nem állami korrupciónál azonos kategóriájú ügyekben nem félnek inkább letöltendőket osztogatni a bírók.
Az üzleti élet szereplői szerint a korrupció még mindig mindent befon, noha kicsit jobbnak ítélték meg a helyzetet, mint tavaly előtt. Az EU felmérése alapján a magyarországi vállalkozások 81 százaléka szerint elterjedt nálunk a korrupció. Különösen a közbeszerzéseknél látnak lopásokat, 60 százalékuk szerint tapasztaltak eleve cégekre szabott ajánlati kiírásokat, 52 százalékuk szerint elterjedt, hogy az állami kiíró aktívan össze is játszik a későbbi nyertessel.
Az EU jelentése ki is emeli, hogy milyen alacsony a verseny nálunk a közbeszerzéseknél, és jelentős szerződések közvetlen odaítélése. Magyarországon több mint háromszor annyi hirdetmény nélküli, azaz meghívásos közbeszerzést gondoltunk jónak, mint az Európai Gazdasági Térség átlaga. Ez azt jelenti, hogy nagyjából minden nyolcadik pályázatunk meghívásos, míg az európai átlag minden huszonötödiket jelentené csak. Durvának számít az EU-ban még az is, hogy ha csak a nagy összegű szerződéseket nézzük, az így odaítélt szerződések több mint harmadánál végül csak egy ajánlattevő volt.