Az Egyesült Államokban már jó ideje legálisan lehet marihuánás termékeket venni néhány államban, és hamarosan akár tucatnyi másik állam is legalizálhatja a szert. Így egyre többet tudunk a legalizáció előnyeiről és hátrányairól, de úgy tűnik, hogy minden a végső szabályozás apró részletein múlik majd. Közben úgy tűnik, hogy a legalizációs mozgalom a rossz fiúk oldalára állt, és az állami szintű szabályok hiánya miatt például készpénzhalmokon ülnek a füves cégek, mert bankokban nem tarthatnak pénzt. És hogy olcsóbb lett-e a fű? A nagy legalizációs körképünkből az is kiderül.
Nemrég Kofi Annan volt ENSZ-főtitkár a német Spiegel online angol nyelvű kiadásában érvelt a drog világszintű legalizációja mellett. Az ENSZ közgyűlésében áprilisban lesz téma a globális drogpolitika, így aktualitása is van Annan cikkének, amelyben arról ír, hogy mára egyértelművé vált, hogy a drog elleni háború teljesen megbukott.
„A droggal kapcsolatos állami szakpolitikákat még mindig az ideológia hatja át, miközben a tapasztalatok azt mutatják, hogy a tiltás, és a börtönnel való fenyegetőzés nem fogja vissza igazán a fogyasztást és csak veszélyesebbé teszi, miközben a drogkereskedelem illegalitása a maffia malmára hajtja a vizet, ami erőszakkal és korrupcióval jár együtt” – írja Annan.
Becslések szerint a drog tiltásával együtt járó állami kiadások évente legalább 100 milliárd euróba kerülnek. Összehasonlításképpen: Magyarország teljes GDP-je 2014-ben 137 milliárd volt, miközben legalább 300 millió drogfogyasztó tart fenn egy 330 milliárd dollár összforgalmú piacot, ami így az egyik legnagyobb árupiac a világon.
Amikor az állam sikeresen felszámol egy droglabort valahol, máshol létrejön egy másik.
Ha felszámolnak egy kereskedelmi útvonalat, másfelé viszik az árut, és a fogyasztók új szereket kezdenek el használni. A tanulmányok rendre képtelenek kimutatni azt az összefüggést, hogy a szigorúbb törvények kevesebb drogfogyasztást eredményeznének.
A fogyasztók üldözése és büntetése és a túlzsúfolt börtönök annak a tünetei, hogy a drog elleni háború már valójában nagyrészt a drogfogyasztók elleni háborút jelenti
– írja Annan. Szerinte a drogozásra közegészségügyi problémaként kellene tekinteni, és oktatással kellene távol tartani az embereket a fogyasztástól, illetve ártalomcsökkentéssel kellene segíteni a függőket (például tűcsereprogramokkal).
„Azt gondolom, hogy a drogok sok ember életét tették tönkre, de a rossz törvények még több ember életét keserítették meg. Mindannyian meg akarjuk védeni a családtagjainkat a drogok káros hatásaitól. De ha a gyerekünk valamiért mégis függő lesz, azt szeretnénk, hogy kezeljék a betegségét, és nem azt, hogy bűnözőként tekintsenek rá” – írja a volt ENSZ-főtitkár.
És valójában már nem is annyira távoli az, amit ír, hiszen az utóbbi pár évben főleg az USA, de Nyugat-Európa egyes országai elindultak a legalizáció felé vezető úton.
Sőt, mára már ott tartunk, hogy
és a támogatók csoportján belül a Pew Research Center közvélemény-kutatása alapján 2015-ben a 34 évesnél fiatalabb, de 18 évnél idősebb korosztályban 68 százalék volt a legalizációpártiak aránya.
A Pew Reseach további kutatásai alapján
A marihuána legalizációja hosszú utat járt be, mióta Kalifornia állam 1996-ban törvényessé tette a fű orvosi célú használatát. Ahogy az a térképen is látszik, 22 amerikai állam követte Kaliforniát, de nemcsak az USA-ban, hanem például Latin-Amerikában (Uruguay, Costa Rica, Chile), Jamaicában és Európában is legalizálták, vagy legalizálni akarják az orvosi célú felhasználást, legutoljára pedig Ausztráliában jelentettek be hasonlót.
Közben viszont a rekreációs célú legalizáció is felgyorsult: 2014-ben Colorado és Washington állam is legalizálta a füvet hétköznapi fogyasztók számára is, októberben ezeket az államokat követte Oregon, és hamarosan Alaszkában is legális lesz a fű, miközben Vermontban is esélyes már a legalizáció.
Mindez viszont azért is érdekes, mert a legalizációs hullám egy új, legális piacot hoz létre, ami egyrészt üzleti lehetőséget jelent egy csomó cégnek, másrészt pedig a legalizáció valamivel pontosabb válaszokat adhatunk olyan kérdésekre, amiről a piac illegalitása miatt nincsenek megbízható információk, például, hogy:
Európán belül Hollandia már korábban legalizálta a marihuánát a coffeshopokban, de a fogyasztás egy ideje Spanyolországban is legális, Csehországban, Görögországban, Belgiumban és Németországban pedig dekriminalizálták, ami azt jelenti, hogy kisebb mennyiség birtoklásért legfeljebb figyelmeztetés jár, ha az illető nem okoz egyébként galibát a kábítószer hatására.
Így azért túlzás lenne azt mondani, hogy az emlegetett kérdések a közeljövőben Magyarországon is aktuálisak lehetnek majd, de a szabályozás enyhítésének nyomait már Európában is látjuk. Ráadásul az amerikai tapasztalok – bár még nem telt el elég idő ahhoz, hogy igazán egyértelmű hatásokat lehessen megállapítani – segítenek abban, hogy a tények, és ne a hiedelmek irányítsák a közbeszédet, ha drogpolitikáról van szó.
A piacon például egészen úgy tűnik, hogy hisznek abban, hogy a legalizáció továbbterjed: erre utal az ArcView Market Research piackutatása, ami arra jutott, hogy a legális fűeladások 17 százalékkal nőttek 2015-ben, idén pedig további 25 százalékkal nőhetnek, összesen 6,7 milliárd dolláros forgalmat generálva. A kutatás szerint viszont ez itt nem fog megállni, és 2020-ra a marihuánapiac elérheti 21,8 milliárd dolláros forgalmat, amivel például megelőzné az amerikaifoci-bajnokság tavalyi 12 milliárdos bevételét (amit 25 milliárdra akarnak feltornázni 2027-ig).
Az előrejelzés szerint a piac nagy részét a már most is létező orvosi célú fű teszi ki, viszont a legális és a potenciálisan legálissá váló rekreációs fogyasztás felfutása miatt 2020-ra a teljes forgalom 53 százalékát a felnőtt, rekreációs célú fogyasztók adják majd ki. A cég azért számít ekkora ugrásra a rekreációs célú fogyasztásban, mert ősszel csaknem féltucat államban szavaznak majd a legalizációról, és ha csak Kaliforniában átmegy a legalizáció, az már óriási ugrást jelentene a legális piac forgalmában.
A fellendülést erősítheti, hogy a befektetők egyre jobban bíznak abban, hogy ez a piac tényleg bővülni fog. „Üzleti körökben eddig sokan úgy voltak vele, hogy majd meglátják, hogy hogy alakul a marihuána-iparág, de egyelőre kivárásra játszottak” – mondta a Fortune-nek Troy Dayton, a kutatást készítő cég vezérigazgatója.
Dayton szerint viszont 2016-ban ennek vége lehet, és erre már vannak is jelek, például az, hogy a milliárdos befektető, Peter Thiel befektetési alapja, a Founders Fund 75 millió dollárt fektetett a fűvel foglalkozó Priveteer Holdingsba. A piacon ráadásul elérhető a fűnek egy csomó olyan formája, ami az illegális piacon nem volt annyira elterjedt, az ehető marihuánás termékek, mint például a füves süti. Ez is hozzájárul a legális piaci szárnyalásához.
A legalizáció ellenzői közül viszont sokakat nemcsak önmagában azért bosszantja a cégek optimizmusa, mert nem akarják, hogy törvényesen lehessen hozzáférni a marihuánás termékekhez. Az USA-ban eddig ugyanis az összes állam piaci alapú liberalizációt választott, amiben kiskereskedelmi forgalomba kerülnek a füves termékek, és 21 év felett mindenki hozzáférhet a droghoz.
Uruguayban viszont egy, az állam által sokkal szigorúbban felügyelt modell valósult meg: ott nincsenek füves boltok, viszont mindenkinek joga van a saját ingatlanjában, vagy a szomszédokkal közösen, szövetkezetben termeszteni, illetve a helyi gyógyszertárból venni. A gyógyszertárakat viszont csak 5-6 állami engedéllyel rendelkező cég láthatja el, és a marihuánás termékek reklámozása is tilos.
A legalizációs modell megválasztása azért is fontos, mert a marihuána a szabályozással foglalkozó közgazdasági irodalom alapján is kivételes termék. Olyan, mint a cigaretta, vagy az alkohol, amikről az utóbbi évek kutatásai azt mutatták ki, hogy az emberek szisztematikusan alábecsülik azt, hogy mennyire könnyű hozzászokni a fogyasztásukhoz.
Kőszegi Botond a Közép-Európai Egyetemről például azt mutatta meg egy kutatásában, hogy az emberek rendre alábecslik a rászokás okozta kár kockázatát, amikor rágyújtanak, ezért a kormányzatnak érdemes szigorúbban szabályozni az ilyen termékeket.
Ez azért is fontos lehet, mert több kutatás alapján is úgy tűnik, hogy a marihuánafogyasztás és az iskolaelhagyás, vagy a mentális betegségek kialakulása között korreláció van, de azt a tanulmányok nem tudják bizonyítani, hogy oksági viszony is lenne, tehát például lehet, hogy a gyerekek nem azért fogyasztanak több marihuánát, mert legális lett, hanem mondjuk azért, mert tananyagreform volt a suliban, és hirtelen minden sokkal unalmasabb lett az életben.
Ugyanez a helyzet azzal, hogy a marihuánafogyasztás növeli a közlekedési balesetek valószínűségét, és a túl sok fogyasztás pánikrohamokhoz is vezethet. A fűfogyasztás hasznos és káros egészségügyi hatásairól azért is tudunk keveset, mert a világban mindenhol szigorú drogügyi szabályozás nehezíti a tudományos kutatásokat.
A rendőrség adatai alapján például 2014-ben Colorado államban a 32 százalékkal nőtt az olyan halálos közúti balesetek száma, ahol a sofőr marihuána hatása alatt állt, és 38 százalékkal többen mentek kórházba az 2013-hoz képest azért, mert rosszul lettek a fűtől, és a pánikrohamos esetek száma is nőtt. A New England Journal of Medicine tanulmánya alapján a kórházban kikötők közül sok volt a turista, akik nem voltak hozzászokva ahhoz, hogy az ehető füves termékek később kezdenek hatni, mint amikor a marihuánát színak, és így túl nagy dózist fogyasztanak a szerből. A rendőrség arról is beszámolt, hogy az iskolákban egyre gyakoribb, hogy a diákok beszívva mennek órákra.
A Rand Corporation kutatása alapján az is csaknem biztosra mondható, hogy az USA-ban megvalósult piaci alapú liberalizáció növeli a fogyasztást és a függők számát is a felnőttek körében, míg a kiskorúak körében csak a függők száma nő. Egy másik kutatás viszont arra jutott, hogy a kiskorúak is többet fogyasztanak, ráadásul a felnőttek körében jellemzőbb lett a versenyivás (minél rövidebb idő alatt, minél jobban lerészegedés, angolul binge drinking). Ezek a tanulmányok ugyanakkor többnyire nem mutatnak ki oksági viszonyokat, csak korrelációt, ráadásul a korábbi irodalom sem erősíti meg ezeket a következtetéseket.
A legalizációnak viszont bőven vannak jó hatásai is: a Drug Policy Aliance a washingtoni legalizáció tapasztalatairól készített tanulmánya alapján:
A bűncselekmények csökkenése azért lehet óriási siker, mert az American Civil Liberties Union 2013-as tanulmány szerint évente több száz embert tartóztattak le marihuána birtoklása miatt. 2010-ben viszont a letartóztatottak közül viszont 3,7-szer több volt a fekete, mind a fehérbőrű amerikai, ami nyilvánvalóan azokhoz a feszültségekhez is hozzájárult, amik a Black Lives Matter mozgalom megerősödésében csúcsosodtak ki az elmúlt időszakban.
A másik ügy, amiben látszik az előrelépés, a maffia elleni harc: tanulmányok szerint (Mexican Institute of Competitiveness és Rand Corporation) a marihuánakereskedelem a drogkartelek bevételének nagyjából 20-30 százalékát adják ki a marihuánakereskedelemből származó bevételek, de ezek a jelek szerint már csökkennek, miközben a füves termékek ára is csökken. Ennek az az oka, hogy a versenytársaikat adott esetben kivégző maffia helyett legális termelők versenyeznek egymással egy többszereplős piacon.
Az árcsökkenés egyébként már a legális piacon is érezhető: 2015 nyarán Washington államban például átlagban 12 dollárba került egy gramm fű, miközben egy évvel korábban az átlagos ár még csaknem háromszor ennyibe került, az átlagár 30 dollár körül volt.
A sikerek ellenére viszont a legalizációs mozgalomnak nem minden tagja elégedett: Dan Riffle, a Marijuana Policy Project (MPP) nevű legalizációpárti szervezet igazgatója például azért hagyta ott az MPP-t, mert megelégelte azt, hogy szerinte a legalizációs mozgalom mostanra már gyakorlatilag egy iparági lobbiként viselkedik, aminek az is az oka, hogy a mozgalom vezetői közül egyre többen rendelkezek üzleti érdekeltségekkel is a fűbizniszben (ilyen például az említett Troy Dayton is).
Így lehetséges az, hogy azok, akik korábban azért harcoltak, hogy a marihuána szigorúbb keretek között legyen elérhető (tehát, hogy állami monopóliumokon, vagy nonprofit szövetkezeteken keresztül legyen elérhető), most már a lazább szabályok kiharcolásában váltak érdekeltté.
A mozgalom által pártok szigorúbb szabályok persze még nincsenek veszve, amíg a központi kormányzat nem kezd el szabályozni: jelenleg ugyanis a füves termékeket alig lehet reklámozni: tévében és a neten azért nem engedik, mert így más államokban is el lehetne érni a reklámokat, ahol a szer nem legális. Szintén emiatt nem tarthatják bankokban a pénzüket a füves cégek, és ezért van az is, hogy a kaliforniai Snoop Dogg nem lehet közvetlenül tulajdonosa a Coloradóban működő cégének, mivel a törvény szerint csak coloradói lakosnak lehet Coloradóban füves cége.
A központi szabályozástól eddig eléggé ódzkodó kormányzatnak viszont nemrég változott kicsit az álláspontja: Barack Obama tavaly tavasszal már arról beszélt, hogy ha több állam is legalizálni fogja a szert, akkor a Kongresszus lépéseket tehet a dekriminalizáció irányába, de legalizációval kapcsolatban még nem ígért semmit.
És ez jó eséllyel még így maradhat sokáig, tekintve, hogy az amerikai választási jelöltek közül két demokrata jelölt a leginkább liberalizációpárti, de az egyébként leginkább megengedő Bernie Sandersnél esélyesebb Hillary Clinton csak az orvosi felhasználást és a dekriminalizációt támogatja.
Az mindenesetre megfontolandó, hogy még a legalizáció mellett évek óta nyíltan kiálló brit gazdasági lap, az Economist is arra figyelmeztet, hogy ha az iparágnak túl nagy lobbiereje lesz, akkor olyanná válhat, mint az alkohol-, vagy a dohánylobbi, ezt pedig jó lenne még időben elfojtani megfelelő állami szabályozással.
(Címlakép illusztráció: szarvas / Index)