Még semmi sem biztos, de tisztán látszik, hogy az EU-tagságról szóló brit népszavazás és a kilépés lehetősége (Brexit), alaposan felforgatja az ország gazdaságát, vélik a Pioneer Investments elemzői.

A brit GDP az első negyedévben 0,4 százalékra lassult a megelőző évi 0,6 százalék után. A kiadási oldal eredményei még nem ismertek, de a termelési oldalon jól látszik, hogy kizárólag a szolgáltatások járultak hozzá a növekedéshez, az feldolgozóipari és az építőipari növekedés viszont csökkent. Ami a kiadási oldalt illeti, az üzleti indexek azt mutatják, hogy a beruházásokban további visszaesésé várható, a lakossági bizalmi indexek romlása pedig idővel csökkenő fogyasztásban manifesztálódik.

Ettől eltekintve brit gazdaság fundamentumai jók, és ha a bizonytalanság egy bent maradást eredményező szavazással zárul, akkor a gazdaság a második félévben egy felpattanással visszatérhet a normális kerékvágásba. A közvélemény-kutatások jelenleg szoros eredményt jeleznek előre, és 15-20 százalékos a bizonytalanok aránya is. Viszont a kilépést szorgalmazó szavazók a kutatások szerint sokkal motiváltabbak abban, hogy ténylegesen el is menjenek szavazni, mint a bentmaradás pártiak.

A Pioneer szakértői úgy vélik, hogy a britek végül a jól ismert rosszat választják, az ismeretlen rosszal szemben. Meggyőzi őket ugyanis, hogy a szavazásig hátralevő másfél hónapban további rossz gazdasági adatok látnak napvilágot, és a kilépés számos további negatív következménye is kikristályosodik, ahogy közeleg a június 23-i szavazás.

Ilyen következmény lehet, hogy Cameron biztosan nem élne túl miniszterelnökként egy kilépés párti eredményt, márpedig a mély válságban levő Munkáspárt mellett a konzervatívok meggyengülése határozottan rosszat tenne a politikai stabilitásnak. További fenyegetettséget jelent, hogy skótok egyértelműen bentmaradás pártiak, vagyis a Brexit azonnal magával hozna egy skót függetlenségi népszavazást is.

A bentmaradás mellett szól a szavazók pénztárcája is. A HM Treassury alaposan kimunkált jelentése szerint a brit háztartások évi 2600, 4300, illetve 5200 fontot buknának a kilépésen aszerint, hogy Nagy Britannia végül mennyire távolodik el az Uniótól, vagy milyen szabadkereskedelmi egyezményt kötnie az Unióval.

A tanulmány szerkesztői nem mellesleg arra hívják fel a figyelmet, hogy a legvalószínűbb, 4300 fontos veszteséget hozó forgatókönyv is azzal számol, hogy a szigetország a kilépés ellenére elfogadja a munkaerő szabad áramlásáról szóló EU-s szabályozást, és pénzügy értelemben továbbra is hozzájárul a közös ügyekhez.

A veszteségek minimalizálása érdekében Nagy Britannia feltehetőleg „épphogy csak kilép”, azaz olyasfajta státuszba kerül, mint Norvégia. Ez viszont azt jelenti, hogy a kilépés nem hozza meg azokat az előnyüket, amiket az erre szavazók várnak tőle, de még ez a megoldás is olyan együttműködést igényel a megmaradó tagállamoktól, ami felettébb valószínűtlen a jelenlegi környezetben.

Különösen igaz ez a szabadkereskedelmi egyezményekre, márpedig ennek hiánya alaposan visszavetheti a működőtőke beáramlást az országban. Végül, de nem utolsó sorban a kilépés azt is jelentené, hogy számos belső piaci szabályozást is meg kellene változtatni, azokat, amelyekre most a közöspiaci jog irányadó, ez pedig nagyon komoly jogalkotási kihívás elé állítja az angolokat.

Az biztos, hogy a Brexit lehetősége a következő másfél hónapban bizonytalanságban tartja a piacokat. Jól mutatja ezt a fontra kötött fedezeti ügyletek rekord magas költsége, ami egyúttal arra is rámutat, hogy bizonytalanság nemcsak a reálgazdaságra, de pénzügyi piacokra is rányomja a bélyegét.