A Monsanto uralja a világpiacot az eladott génmódosított vetőmagok és a cégek ellen szervezett tüntetések területén is, a cég termékei pedig már most is majdnem minden falat ételben ott vannak így vagy úgy. A Monsanto szimbóluma a génmódosított növényeket és az ezekre szánt vegyszereket áruló piacnak, amit 6 cég ural, és amik egymást bekebelezve lassan egy, az egész élelmiszerpiacot lefedő cégóriássá olvadhatnak össze.
A Bayerről mindenkinek az aszpirin jut az eszébe, vagy valami más, ami bevillan a legutóbbi gyógyszertári látogatásából. Az elmúlt hetekben viszont a cég egészen más miatt került be a világsajtóba, ugyanis meg akarja venni a világ legnagyobb, génmódosított vetőmagokat fejlesztő és gyártó cégét, a Monsantót.
Ha ismerős önnek ez a név, az nem olyan nagy csoda. Erről a cégről aligha túlzás azt állítani, hogy ez a világ leggyűlöltebb vállalata, aminek gyakorlatilag rosszabb pr-ja van, mint a cyberpunk irodalom főgonosz cégeinek együttvéve. Hogy mennyire utálják a világon ezt a céget? Azon a héten, amikor a Bayer bejelentette, hogy több mint 40 milliárd dollárt fizetne érte, világszerte 400 városban tüntettek egyszerre a cég ellen, mert, ahogy az egyik mexikói tüntető fogalmazott,
a Monsanto azt akarja elérni, hogy a világon minden kukoricaszemben benne legyenek a cég vegyszerei, hogy a Monsantótól kelljen engedélyt kérni és fizetni minden egyes alkalommal, amikor valaki aratni akar.
Hogy tényleg ez-e a célja, az eléggé kérdéses, de az biztos, hogy a Monsanto jelenleg a világ legnagyobb vetőmagokat értékesítő cége, ami a világon eladott vetőmagok 28 százalékáért felel, 4 másik óriáscéggel, köztük a Bayerrel együtt pedig a piac 61 százalékát fedik le.
A cég szimbólumává vált annak a folyamatnak, hogy a világ élelmiszer-termelése egyre inkább pár multinacionális megacég kezében van, amelyek keresztbe-kasul próbálják bekebelezni egymást, hogy aztán a végén egy cég legyen benne minden falatban, amit lenyelünk. Jobb tehát, ha megismerkedünk a Monsantóval és ezzel az iparággal
A Monsanto nem mindig foglalkozott vetőmagokkal, sőt, csak viszonylag későn kezdett el belemászni az emberek tányérjába. A céget 1901-ben alapította egy John Francis Queeny nevű, korábban a gyógyszeriparban dolgozó üzletember, aki feleségéről, Olga Mendez Monsantóról nevezte el cégét. A Monsanto, aminek a székhelye azóta is a Missouri államban lévő St. Louisban van, hagyományos vegyipari nagyvállalatként indult, az első nagy biznisze például az volt, hogy édesítőszert gyártott a Coca-Cola számára. Később gyártott aszpirint, különböző műanyagokat és a DDT nevű rovarirtó szert is, később pedig a PBC nevű vegyszer gyártásában találta meg a számítását. A PCB-t ipari hűtőanyagként és az Agent Orange nevű gyomirtó részeként használták, amit az amerikai hadsereg arra használt, hogy millió literszám a vietnami dzsungelre öntve megtalálja az ellenséget.
A Monsanto már ekkor is dolgozott gonosz vállalat imázsán, például évekig nem volt hajlandó elismerni, hogy az Agent Orange-tól lehettek rákosak azok a vietnami katonák, akik kaptak egy kicsit a szerből, 1992-ben pedig kiderült, hogy a Monsanto PCB-gyára egy egész várost mérgezett évtizedekig a szerrel Alabama államban, amiről a cég tudott, de nem tett ellene semmit.
A génmódosított vetőmagok és a gyomirtók mellett a Monsanto másik nagy agrárterméke az a növekedési hormon, amitől a tehenek több tejet adnak. Ez a hormon viszont tudományos vizsgálatok szerint egy sor rendellenességet okoznak a teheneknél, az immunrendszer gyengülésétől és a tőgyek folyamatos gyulladásán át a terméketlenségig. Az embereknél pedig nem kizárt, hogy akár rákos betegségek kialakulásához vezetnek ezek a hormonok.
A Monsantóról valószínűleg több fura, összeesküvés-gyanús blogbejegyzést és béna alámondásos Youtube-videót lehet találni, mint Soros Györgyről, így elég nehéz szűrni róla az információt, de két dolgot mindenképpen tudni lehet és kell erről a vállalatról:
A cég nagyjából 40 milliárd dollárt ér, és tényleg szinte az egész világon ott van, így Magyarországon is. Persze itthon nem árulhatják a génmódosított vetőmagjaikat, pedig van belőle nekik sokféle. A Monsanto árul Roundup-biztos szóját, kukoricát és repcét, bogárölő mérget termelő gyapotot és kukoricát, vírusbiztos tököt, és még pár olyan vetőmagot is, ami jobban bírja a szárazságot, mint a nem génmódosított társai.
És bár ez utóbbiak kétségkívül a génmódosítás kevésbé megkérdőjelezhető és jobban marketingelhető oldalát jelentik, a Monsanto fő terméke még mindig a saját vegyszerére való immunitás, ezt szinte mindegyik termékébe beülteti, a fent említett más hatások mellé.
Messze a legtöbb pénzt a kukoricán és a szóján keresi, ezek eladásából tavaly közel 6 és 2,3 milliárd dollár bevétele volt a cégnek. Ezek a növények tökéletes pénzcsinálók, mert hatalmas rájuk az igény:
Az Egyesült Államokban már a megtermelt kukorica 92, a szójának pedig 94 százaléka génmódosított - aminek nagy részét a Monsanto adta el -, ami bekerül a feldolgozott élelmiszerek 70-75 százalékába. Világszerte amúgy 2014-ben 28 országban 181,5 millió hektáron vetettek a gazdák GM növényeket.
Amellett pedig, hogy a vetőmagokból rengeteg pénzt keres, még a növényvédő, pontosabban nem kívánt növény- és rovarölő szerek eladásából is szép bevétele van. A Monsanto éves jelentésében „agrár-termelékenység” nevű üzletágnak nevezett szegmens 4,5 milliárd dollárt hozott tavaly.
A Monsanto és hasonló agrokémiai/vetőmagfejlesztő és árusító cégek üzleti modellje első ránézésre bombabiztos, és ez két zseniális dolognak köszönhető:
Az egyik ráadásul erősíti másikat, a vállalat szempontjából ideális esetben addig, amíg minden kukoricaföldön Monsanto-növények lengedeznek a szélben. Az ipari mezőgazdaságban mindenki arra hajt, hogy a lehető legnagyobb hasznot hozza ki a terményeiből, vagyis minél nagyobb legyen a termény hozama. A Monsanto pedig azt ígéri a termelőknek, hogy azzal, hogy a már amúgy is baromi népszerű gyomirtójához alakította génmódosítással a kukoricát vagy a szóját, azoknak még nagyobb lesz a hozama, ha lelocsolják Rounduppal, mint a normál növényeknek.
Ha pedig a hozama nem is biztos, hogy nagyobb lesz az ilyen ültetvényeknek, a gazdák elvben sok pénzt és energiát spórolhatnak így, mert ahelyett, hogy többféle gyomirtót kellene használni a különböző gyomokra, ki kellene szántani a vagy kézzel kellene kikapálni a gazt a kukoricaföldön, vagy azon kellene izgulni, hogy a gyomirtásba a kukorica egy része is belepusztul, elég az egész földet leszőnyegbombázni a glifozáttal, ami mindent kinyír, csak a GMO növényt nem. Ez elvileg a környezetnek is jobb, mert így kevesebb vegyszert kell kiszórni, ráadásul a glifozáttal sokkal mérgezőbb vegyszereket lehet így kiváltani. (Hogy mégis miért vezetett ez oda, hogy jóval több vegyszert permeteznek a földekre, mint korábban, arról a keretes részben olvashat).
A Monsanto génmódosított növényeinek az elterjedése egy ideig jó beruházásnak tűnt a gazdáknak abban a 28 országokban, ahol ilyet egyáltalán lehet növeszteni, egy idő után viszont érdekes mellékhatások ütötték fel a fejüket. Egyrészt bár az 1996-os első GM-vetés után pár évig kicsit csökkent a vegyszerek használata (ahogy azt a Monsanto ígérte), 2011-re mégis 11 százalékkal több vegyszert locsoltak a gazdák a földjeikre, mint korábban. A növekedést részben az is magyarázza, hogy a természetes szelekciónak hála kialakultak olyan gyomok, amik immúnisak a Monsanto csodaszerére, ezért a termelők először elkezdtek több Roundupot önteni a növényekre, majd más szerekkel is próbálkoztak, hátha az legyűri ezeket a "szupergazokat".
A Roundupról, vagyis a glifozátról pedig egyre több dolog derül ki, aminek a Monsanto annyira nem örül. A cég azzal hirdette a szert évekig, hogy az lebomlik a környezetben, viszont a francia legfelső bíróság 2009-es döntése szerint nem igaz, és meg is büntette a céget hamis reklámozás miatt. Ráadásul az ENSZ egészségügyi szervezete, a WHO tavalyi jelentése azt írja, hogy kutatások szerint nem kizárt, hogy a szer rákkeltő hatású.
Ezzel a Monsanto megoldotta, hogy ha az ember megveszi az egyik terméket (a magot vagy a vegyszert) a cégtől, akkor muszáj a másikat is megvennie, így a vállalat két terméket ad el egyszerre.
Ráadásul, mivel a Monsanto a génmódosított növényt és az azt létrehozó technológiát is levédeti, ezért onnantól maga a fajta és a módosított gén a cégé, amivel azt csinál, amit akar. A Monsanto pedig, mint minden cég, azt akarja, hogy sok pénzt keressen, a szellemi tulajdonjoggal pedig ki lehet játszani olyan profitcsökkentő folyamatokat, mint hogy a növények szaporodnak, a magjaikból pedig új növényeket lehet ültetni. A szellemi tulajdonjogra hivatkozva ugyanis
A Monsanto persze ezzel nem csinál a piacgazdaságtól nagyon idegen dolgot. Nagyjából úgy kezeli mondjuk a génmódosított szóját, mint az Apple az Iphone-t vagy a Warner Brothers valamelyik filmjét. Azzal, hogy egy gazda eltesz egy olyan vetőmagot, amelyik kinőtt a Monsantótól megvett vetőmagból kinőtt növényből, azzal a termelő egy másolatot készít a Monsanto tulajdonából, vagyis gyakorlatilag kalózkodik, főleg ha azt el is teszi vagy eladja másnak vetőmagként.
Ebben a logikában tehát maga a folyamat, hogy a növény szaporodik, a gazdálkodó pedig begyűjti azt a magot, olyan bűncselekmény, mint kamu iPhone-okat összerakni vagy másolt DVD-ket árulni a pult alól. Amivel csak az a baj, hogy míg az iPhone és a másolt kazi vagy torrentezett film egy viszonylag új dolog, addig az emberek azóta tesznek el vetőmagokat, amióta rájöttek, hogyan lehet rábírni a megehető növényeket, hogy kinőjenek a földből, vagyis több tízezer éve. Igaz, ahogy a 20. században egyre inkább iparosodott a mezőgazdaság, úgy a gazdák egyre kevésbé hagyatkoztak csak a saját elvetett vetőmagjaikra és egyre inkább újat vettek minden évben, de vetőmagokat levédetni csak az 1980-as évek óta lehet.
A Monsanto viszont – a többi nagy versenytársához hasonlóan – erről egy nyilatkozatot is aláírat a termelőkkel, azt pedig magánnyomozók kisebb hadseregével figyeltetik, hogy a gazdák betartják-e a megállapodást. Ezek az ügynökök megfigyelik a termelőket, sokszor valamelyik állami szerv ellenőrének adják ki magukat vagy nem létező állami hivatalok engedélyeit hazudják maguknak, hogy bejussanak a farmokra és ellenőrizhessék a termést, kérdezősködnek a szomszédok között.
Akinél pedig azt gyanítják, hogy sunyin vetőmagokat raktároz vagy engedély nélkül Monsanto-magokat ültet, azt megfenyegetik, hogy a Monsanto kipereli alóluk a földjüket, ha ezt nem hagyják abba nagyon gyorsan. Több száz esetben perre is mentek már a termelőkkel, egy 2013-as jelentés szerint 2005 és 2013 között a vállalat 23,5 millió dollárt perelt ki így a termelőkből, a peren kívüli egyezségekkel pedig valószínűleg még több százmillió dollárt szedett be a cég.
Mivel a Monsanto szabadalma magára a vetőmagra és a technológiára vonatkozik, vagyis maga a mag és a módosított gén a cég szellemi tulajdona, ezért a Monsanto akkor is perel, ha valaki nem közvetlenül tőle, vagy a tulajdonában lévő valamelyik vetőmag-kereskedő cégtől vásárolta meg a magot. Ezzel kapcsolatban maga az amerikai legfelsőbb bíróság döntött egy indianai szójatermesztő és a Monsanto perében. A gazdálkodó egy közvetítő cégtől vette a szójamagokat, amikre így véleménye szerint nem vonatkozott a Monsanto megállapodása. De vonatkozott, állapította meg a legfelsőbb bíróság.
Sőt, a vállalat több beszámoló szerint azért is perelt már be gazdákat, mert azoknak a szomszéd földről GM magokat fújt a földjére a szél, így az tudta nélkül Monsanto termékeket nevelgetett, bár ezt a cég vehemensen tagadja.
A Monsanto szempontjából persze érthető, hogy védeni akarja a termékeit, a cég állítása szerint ugyanis napi 2 millió dollárba kerül a GM-növények fejlesztése, valahogyan garantálnia kell, hogy megtérül a befektetése. Környezetvédők és a kistermelőket képviselő civil szervezetek szerint viszont problémás, hogy az élelmiszereket és vetőmagokat úgy kezeli a szellemi tulajdonjog, mint más technológiai innovációkat és termékeket.
Persze semmi sem tart örökké, a Monsanto szabadalmai is lejárnak egyszer, 2015 óta például már bárki ültethet meg raktározhat a cég első génmódosított szójafajtájából. Mire viszont ez a termék kicsúszott a Monsanto kezei közül (amit azért még mindig a cég gyomirtójával kell locsolni), addigra már rég kifejlesztett egy új verziót, aminek valamivel nagyobb a hozama, mint a régi, most már generikusan gyártható szójamagnak, ami a 2020-as évekig le van védve.
Így a gazdák most már hiába ültethetnék újra a Monsanto magjait, nem fogják, csak ha szépen lassan tönkre szeretnének menni, ehelyett inkább vesznek majd az új védett magokból.
Az, hogy a vetőmagok piacát eluralta a Monsanto és még 5 másik cég, egy egészen új jelenség. Ez a piac 20-30 évvel ez előtt még teljesen máshogy nézett ki. Az amerikai vetőmagpiac amolyan bukolikus kapitalista utópiaként működött, amelyben több ezer kis családi cég nemesítgette a kukoricát, búzát, ilyesmit, és árulták a környékbeli farmereknek.
Amelyik cég nem nemesített maga vetőmagokat, azok árulhatták az egyetemeken kikísérletezett magokat, amiket aztán bárki felhasználhatott, mivel ekkor még nem lehetett vetőmagokat és hasonlókat levédetni. Persze volt egyfajta természetes növekedés a piacon, ahogy a kis cégek felvásárolgatták egymást vagy összeálltak szövetkezetekké vagy nagyobb cégekké – sőt, egész nagy, több százmillió dolláros cégek is kialakultak, mint a Seminis –, de ezek még szigorúan csak vetőmag-nemesítő és kereskedő cégek voltak.
A Monsanto és pár másik cég, mint az amerikai Dow és Dupont, a német Bayer és BASF, valamint a svájci Syngenta a 80-as évek elején elkezdett a növények génmódosításával kísérletezni, 1987-ben pedig már a földeken kísérletezett a saját vegyszereire immúnis növényeivel. Amikor aztán a 90-es években piacra kerültek ezek a génmódosított vetőmagok, gyorsan népszerűek kezdtek lenni a gazdák között, az addig a vegyiparban utazó cégek pedig elkezdték bevásárolni magukat a vetőmag-piacra, sorban vásárolva föl a kisebb vetőmag-cégeket.
A Monsanto 1996 és 2008 között 50 vetőmagcéget vásárolt fel, a másik 5 vegyipari óriás pedig kicsivel lemaradva, de követte a példát. Hogy hogyan alakult a világ vetőmagpiaca ebben a 12 évben, azt nagyon látványosan mutatja meg ez az animáció, amin látszik, hogy a vegyipari cégeket jelképező nagy piros pöttyök hogyan vonzzák maguk köré a vetőmagcégeket jelző kis kék pöttyöket.
A legnagyobb piros pötty a Monsanto, utána méretben jön a Dupont, a Syngenta, a Bayer, a Dow, a legkisebb pedig a BASF. Ugyanez statikusan itt látható. Ma ez a hat cég, a Nagy Hatos fedi le a globális vetőmagpiac 63 és a globális agrokémiai szektor 75 százalékát.
Nemsokára pedig lehet, hogy már csak négy vagy három szereplő lesz ezen a piacon, a Nagy Hatost vezetők agytevékenységének ugyanis egy jelentős hányadát viszi el az, hogy kitalálják, hogyan vásárolják fel egymást. A világ agrokémia piacának elmúlt pár éve ezért nagyjából úgy néz ki, mint egy fordulatos szappanopera:
Ezek persze akkora felvásárlások és egyesülések, hogy nemcsak attól függ, hogy megvalósulnak-e, hogy a cégek tulajdonosai meg tudnak-e állapodni, a világ versenyjogi hatóságainak is bele kell egyeznie az üzletekbe. A Dow-Dupont és a Syngenta-Chemchina üzlet is egyelőre a hatóságok jóváhagyására vár, de mindkét esetben bizakodók a cégek vezetői, hogy össze fog jönni az óriásbiznisz.
Egyrészt az elmúlt években egyre csak estek az élelmiszerárak, ha pedig a gazdák kevesebbért tudják eladni az árut, akkor kevesebb új vetőmagot, rovarirtót, műtrágyát és traktort tudnak venni. A Monsanto bevétele például 5 százalékkal esett, amiért a szója és a kukorica ára folyamatosan csökken. Ezen kívül ezek a cégek már leginkább azzal tudnak versenyezni egymással, ha egyre nagyobb falatot harapnak le a piacból, azt pedig úgy lehet, ha egyesülnek a vetélytársakkal.
Máshol nagy verseny már nincs a cégek között, egyrészt mert mindegyik szereplőnek megvan a maga erőssége, egyik a vetőmageladásban jó, a másik a rovarirtókban, a harmadik a gyomirtókban, és így tovább. Ráadásul a Nagy Hatos között már annyi közös projekt, szabadalom-használati és technológiai tranfszfer-megállapodás, közös fejlesztés és hasonló együttműködés van, hogy az iparágat kritikusan figyelő ETC Group nevű civil szervezet szerint
Ez a szervezet szerint inkább hoz rosszat, mint jót, mert a gazdáknak egyre kevesebb lehetőségük lesz megválasztani, hogy milyen vetőmagot vetnek, és azt mivel kezelik, így egyre inkább ki lesznek szolgáltatva az óriáscégeknek. Ahogy egyre kevesebb szereplő van a piacon, úgy megy fel például a vetőmagok ára. Az EU-ban 2000 és 2008 között 30 százalékkal drágultak a vetőmagok, miközben az élelmiszerek ára messze nem nőtt ekkorát.
Ráadásul az, hogy ez a pár cég uralja a piacot, az innovációnak sem segít, mert a génmódosított élelmiszerekkel kapcsolatos kutatási energiákat és forrásokat a minél nagyobb profitot hozó és a vegyszerekkel összeköthető termékek kifejlesztése és a lejáró szabadalmak kis változtatgatása felé tereli az olyan kutatásokkal szemben, amik az éhezés vagy a klímaváltozás hatásait akarnák csökkenteni, de nem feltétlenül hoznak nagyobb profitot.
A University of California tudósai például kifejlesztettek egy génmódosított rizsfajtát, ami immunis az ázsiai rizstermést rendszeresen megtizedelő egyik bakteriális betegségre. A termék iránt eleinte a Monsanto és a Pioneer is érdeklődött (utóbbit azóta már felvásárolt a DuPont), de végül nem vásárolták meg a termék szabadalmát, így a rizs, ami milliókat etethetne a világon, nem került ki a piacra.
A konszolidáció pedig nemcsak a vetőmagok és a vegyszerek piacán zajlik: ugyanez megy a műtrágya és agrárgépek piacán, amik egyenként is úgy másfélszer akkora pénzt mozgatnak a világon, mint a vetőmagok és a gyomirtók piaca együttesen. A mezőgazdasági géppiac felét három cég fedi le, a műtrágyapiacon pedig 10 nagy cég amolyan kis kartelleket alakított ki a műtrágyák alapanyagai körül: egyikük a káliumkitermelést ellenőrzi, másikuk a nitrogénpiac felett őrködik, és így tovább.
Ha ez nem lenne elég, az egész mezőgazdaság egyre inkább az integráció felé halad, vagyis hogy ez a pár cég minél inkább dolgozzon össze. A legújabb őrület a "precíziós mezőgazdaság", ami a mezőgazdaság Big Data forradalma. Ez azt jelenti, hogy a cégek igyekeznek kidolgozni olyan rendszereket, amik begyűjtenek minden szükséges adatot a hőmérséklettől a talaj állapotán át addig, hogy milyen kártevők vannak az adott területen, és amiken keresztül minden mezőgazdasági inputot irányítani lehet.
Ehhez már meg is indult a mozgolódás, a Monsanto például már felvásárolt több olyan céget, ami ilyen adatok begyűjtésével és elemzésével foglalkozik, az olyan gépgyártó óriások, mint a John Deere vagy az AGCO pedig sorra kötik az együttműködési szerződéseket az agrokémiai és egyéb agrárcégekkel is.
Ez a folyamat pedig könnyen vezethet az együttműködés után az összeolvadás felé is, hiszen ez a fajta precíziós mezőgazdaság annyi különböző technológiai és piaci folyamatnak van kitéve, amit sokkal jobban lehetne menedzselni egy cégen belül, és így azt is jobban el lehetne dönteni, hogy ebben a borzasztó bonyolult és összefüggő rendszerben pontosan mit és merre kellene fejleszteni.
Az ETC szerint a felvásárlók leginkább a gépgyártók lehetnek, így nem kizárt, hogy pár év múlva már a világ mezőgazdaságát, a vetőmagoktól a rálocsolt szereken a traktorokig és az azokat irányító szoftvereik a John Deere, a CNH és az AGCO, vagyis három cég fogja uralni. vagy kettő. Vagy egy. Aki pedig az ételt uralja, az már majdnem a világ ura.