Csak baj van vele, ha az ember későn kelő típus: a munkanap egy részében zombiként tömi magába a kávét, ahelyett hogy dolgozna, ráadásul a statisztikák szerint emiatt nagyobb arányban lesz például elhízott vagy cukorbeteg. Pedig a tudomány az összes bagoly munkavállaló és elégedetlen főnök mögött ott áll képzeletben, és próbálja rávenni, hogy álljon át rugalmasabb munkaszervezésre, mert a dolgon mindenki csak nyerne. Összeszedtük, hogy miért ne érezze magát rosszul, ha sose csinált még semmi értelmeset délelőtt 11 előtt.
Az Index gazdaság rovat minden tagjának van minden héten egy hajnali ügyelete: ez reggel héttől kilencig tart, többnyire lapszemlézésből áll, és mindenki otthonról csinálja. Amikor a rovattal közösen egyeztettünk arról, hogy meddig kelljen beérni a szerkesztőségbe a maradék napi hat órát ledolgozni, a rovattársaim kórusban kezdtek röhögni, amikor elmondtam: azért érnék be minél később, mert kilenc és tíz között muszáj még egy órát aludnom, hogy a nap maradék részében ne zombiként bámuljam a monitort, miközben vér helyett kávé folyik az ereimben, hanem valami értelmes munkát is tudjak végezni.
A helyzet az, hogy évek óta képtelen vagyok éjfél előtt elaludni. Még akkor sem megy, ha másnap nagyon korán kell kelnem, és még attól sem tudok előbb elaludni, hogy tudom, az átlagnál rosszabbul bírom a kialvatlanságot, és ha nem alszom ki magam, egész nap szenvedni fogok. Mégsem idegesítem fel magam, ha kiröhögnek, amiért azt gondolják, hogy a munkát akarom szabotálni, amikor inkább elkések, csak hogy kialudjam magam, vagy a minél később kezdődő munkanap mellett lobbizok. Elcsendesítem az elmém, erősen fókuszálok, nem hagyom, hogy a negatív energiák átvegyék a hatalmat a pozitív energiák felett, és arra gondolok, hogy
Na jó, igazából elsőre nem is erre szoktam gondolni, hanem arra, hogy a biológián belül egy egész kutatási terület, a kronobiológia foglalkozik azzal, hogy a napszakok és az évszakok változása milyen hatással van az élő szervezetekre. Ráadásul az ilyen kutatások alapján már azt is lehet tudni, hogy nagyjából az emberek 40 százalékát röhöghetik ki nap mint nap hasonló dolgok miatt, ugyanis nagyjából ennyi embernek nem tizenegy és hét közé esik az az időszak, amit az alapvető élettani folyamatait (éhség, éberség, stb.) meghatározó cirkadián ritmusa kijelöl neki alvásra.
A cirkadián ritmusunkat pedig a génjeink határozzák meg. Ezért ellentmondásos az, hogy miközben a népi bölcsesség alapján "aki korán kel, aranyat lel", az is köztudott, hogy vannak "pacsirták", tehát akik könnyedén és szívesen kelnek korán, és vannak "baglyok", akik későig vannak fenn és későn is kelnek. A tudomány a két elmélet közül az utóbbit támasztja alá, illetve részben az elsőt is, amennyiben a koránkelőkről van szó, mert a többieknek a koránkelés nem aranylelést, hanem szenvedést és hosszabb távon akár betegségeket eredményez.
Azt tudjuk, hogy az emberek 30-50 százaléka tizenegy és hét között tud a legoptimálisabban aludni, de nagyjából az emberek negyven százalékának az alvásritmusa vagy későbbre, vagy korábbra esik. A maradék pár százalékban viszont olyan extrém esetek vannak, akiknek az életét nem csak megnehezíti, hanem adott esetben teljesen tönkreteszi, hogy a génjeik nem hagyják, hogy akkor aludjanak, amikor az emberek többsége aludni szeret. Az ilyesmit az orvostudomány már alvászavarként, konkrétan késleltetett vagy korai alvásfázis szindrómaként tartja számon. Az ilyen alvászavarral rendelkezők közül:
De nem csak a felnőttek közül érint sokakat a dolog: a tizenévesek is szenvednek amiatt, hogy korán kell kelniük, és ennek sem az az oka, hogy lusták lennének. Az emberi szervezetben ebben az időszakban ugyanis egy csomó hormonális változás megy végbe, ami miatt a tizenéveseknek sokszor még akkor is nehéz elaludniuk, ha kifejezetten fáradtnak érzik magukat. A korai iskolakezdés miatt pedig sok tini folyamatosan kialvatlanul kényszerül iskolába járni, aminek a következményei rosszabb jegyek és szélsőséges esetben akár lelki vagy fizikai betegségek formájában jelentkezhetnek.
Nem csak az ember, hanem az összes élőlény életritmusát meghatározza az, hogy a szervezetében milyen kémiai anyagok, tehát például hormonok, vagy az idegsejtek között információt közvetítő neurotranszmitterek a nap különféle részeiben mekkora mértékben vannak jelen a szervezetben. Ugyanez a mechanizmus felel például azért, hogy felkelés után nem sokkal a szervezet nagy mennyiségben kezd inzulint termelni. Enélkül a szervezet nem lenne képes felvenni a vérből a glükózt, és az inzulin egy csomó tápanyag, így szénhidrátok, zsírok és fehérjék anyagcseréjének szabályozásáért is felel.
De ugyanígy szabályozza a szervezet az alvást is: a testben lévő kémiai anyagok termelődése idézi elő azt, hogy alvás előtt a testhőmérséklet csökkenni, felkelés előtt pár órával pedig emelkedni kezd. A magasabb testhőmérséklet ugyanis hozzásegíti a szervezetet ahhoz, hogy az agy jobban tudjon különféle feladatokra fókuszálni. Ez magyarázza azt is, hogy miért van az, hogy kora délután sokan elálmosodnak: a test hőmérséklete ugyanis ebben az időszakban is csökken egy kicsit.
Emiatt nem kell késői alvásfázis szindrómásnak lenni ahhoz, hogy a nyolc vagy kilenc órás munkakezdés miatt valakinek gondot okozzon, hogy a munkaidő első pár órájában odafigyeljen arra, amit csinálnia kéne, hiszen a szervezete ezekben az órákban még inkább aludna vagy munkába készülődne otthon. Ehhez ugyanis pont elég az, hogy a szervezete ne tizenegytől hétig, hanem mondjuk fél egytől fél kilencig tartó alvásra legyen kitalálva.
A rosszabb munkahelyi teljesítményen kívül kutatások szerint a későn kelők nagyobb egészségügyi kockázatoknak vannak kitéve, mint azok, akiknek könnyen megy a koránkelés. A későn kelők ugyanis több kávét és energiaitalt fogyasztanak, hogy élénkítsék a magától nem annyira funkcionáló figyelmüket, illetve nagyobb arányban dohányoznak és fogyasztanak alkoholt, hogy így ellensúlyozzák a rossz közérzetüket. De nem csak a stressz következményeitől kevésbé egészségesek a későn kelők, már önmagában a stresszre is rámehet az ember egészsége. A későn kelők nagyobb eséllyel lesznek depressziósak, mint a korán kelők.
A cirkadián ritmus inzulintermeléssel kapcsolatos feladatait sem tudja optimálisan ellátni, ha nem a szervezet saját ritmusának megfelelően alszunk, ezért a későn kelők könnyebben híznak el, gyakrabban lesznek cukorbetegek, illetve érrendszeri betegségek is könnyebben alakulnak ki náluk az alváshiány miatt.
Elméletileg van lehetőség arra, hogy átállítsuk az alvásritmusunkat. Az egyik megoldás az, ha a testünket korán reggel fény éri, ez ugyanis valamelyest képes átállítani a bioritmusunkat. Szintén megoldást jelent, ha a szervezetünket melatoninhoz juttatjuk, ez a hormon szabályozza ugyanis azt, hogy mikor vagyunk álmosak és mikor éberek. A másik megoldást kronoterápiának hívják: itt a páciensnek két hét alatt fokozatosan egyre közelebb kell kerülnie ahhoz az időponthoz, amikor el akar aludni.
Ezekkel viszont az a baj, hogy mivel a cirkadián ritmusunk nagyon erősen szabályoz, nehéz neki ellenállni, így például a kronoterápia olyan szenvedés lehet, mint például leszokni a dohányzásról. A másik probléma az lehet, hogy már egy kis eltérés az új alvásbeosztástól is nagyon könnyen az eredeti állapotba való visszaesést eredményezheti. Ráadául kutatások alapján úgy tűnik, hogy a későnkelésnek lehet egy csomó előnye is.
Emiatt sokan úgy gondolják, hogy nem a baglyoknak kéne a társadalomhoz alkalmazkodnia, hanem inkább rugalmasabbá kellene tenni a munkaidőt, hogy mindenki akkor dolgozhasson, amikor a legnagyobb hatékonysággal képes erre. A későn kelők érdekeit még civil szervezet is képviseli: a Dániában alapított, de több országban is jelen lévő B-Society célja, hogy minél több munkahelyen és oktatási intézményben terjedjen el a rugalmas munkaidő, ami szerintük hatékonyabb és boldogabb munkavállakókat és diákokat eredményezne.
Az persze nem példa nélküli, hogy munkahelyek és iskolák a tudományos kutatás következtetéseit mérlegelve úgy döntenek, hogy később kezdik a munkanapot vagy a tanítást, de azért még közel sem annyira elterjedt a rugalmasabb munkaszervezés, mint amennyire azt a mellette szóló érvek indokolnák.
Arról nem sok hozzáférhető kutatás van, hogy Magyarországon mennyire elterjedt a rugalmas foglalkoztatás. Egy, az Mfor.hu által idézett, neten nem hozzáférhető és a magyar kkv-kat felmérő 2007-es kutatás szerint a cégek 61 százalékánál nem volt rugalmas komponense a munkarendnek, pedig a rugalmas munkaidőt alkalmazó cégek nagy része pozitívan értékelte ezt a fajta munkaszervezést.
A rugalmas munkaerő pedig nemcsak a már alkalmazásban állók számára jelenthet pluszt, hanem a munkakeresők meggyőzését is elősegítheti. Magyarországon jelenleg a legtöbb szektorban nagy munkaerőhiány van, egyes cégek pedig a bérek emelése mellett az ilyen extrákkal is próbálják becsábítani a potenciális dolgozókat. Ez azonban egyelőre csak egy elég szűk rétegre igaz. De egyszer azért talán az Index gazdaság rovata is eljut idáig.