Bár már egyre kevésbé vannak illúziói az embernek az európai uniós támogatások felhasználásával kapcsolatban, az azért mégis képes volt a meglepetés erejével hatni, amikor kiderült, hogy a fideszes Voldemort, azaz Mengyi Roland kormánypárti országgyűlési képviselő egy kamu pályázat támogatási összegének a 90 százalékát akarta visszakérni kenőpénzként.

Azonban a budapesti Korrupciókutató Központ matematikai elemzése (.pdf) szerint feltételezhető, hogy ez nem egy kirívó eset, és az EU által támogatott közbeszerzéseknél gyakran előfordulhat akár tízszeres túlárazás is.

A központ két munkatársa egy, a csalások felderítésében jól ismert módszerrel vizsgálta meg a hazai EU-támogatott közbeszerzések árazását: nem a konkrét árakat nézték, csak az első számjegyet. Míg ugyanis a konkrét árakból szinte nagyobb tételben szinte megoldhatatlan feladat egyesével kiolvasni, hogy csalás történt-e, és ha igen, mekkora, addig a számjegyek vizsgálata relatíve egyszerű módon ad megbízható képet arról, hogy mekkora visszaélések mehetnek.

Arról van ugyanis szó, hogy a "normális", természetes módon kialakult piaci árak matematikailag egy úgynevezett Benford-eloszlást követnek. Ezzel szemben a nem piaci körülmények között kialakult, elferdített árazás esetén a számjegyek nem természetes módon oszlanak el, hanem valamiféle defektet mutatnak. Ez árulkodik arról, hogy csalás van a dolog mögött.

A kutatók nem kevesebb mint 127 ezer szerződés árazását nézték meg a 2009 és 2015 közötti időszakból. Az elemzésből pedig kiderült, hogy az első számjegyek eloszlása nem természetes, hanem defektes: nagyon sok volt az 1-es és a 2-es számjegy, de nagyon kevés a 3, a 4, az 5, és a 6. Ez pedig csak úgy lehet, ha

• a piaci áron 30, 40, 50, 60 milliós projekteket 100-299 milliós árra árazták be és a közbeszerzések során így kötöttek szerződést,
• vagy az egyébként piaci áron 300, 400, 500, 600 milliós projektek 1,0-2,99 milliárdos árra lettek beárazva, stb.
• Ennek megfelelően, ha egy piaci áron 30 milliós projektet áraztak be 299 millióra, akkor közel tízszeres, ha egy 60 millióst 100 millióra, akkor 1,7-szeres túlárazásról van szó.

Tehát a matematikai kutatás szerint bőven fordultak elő akár tízszeres visszaélések is az uniós pénzek felhasználásában, Voldemort nagyúr lenyúlása pedig relatíve elterjedtnek számíthat Magyarországon.

Az ellentettje, a szisztematikus alulárazás életszerűtlen, de nem is lenne fenntartható, hogy mondjuk valójában 5-600 milliós munkákat rendre inkább 100-299 millióért csináljanak meg Magyarországon a folyton súlyosan félrekalkuláló vállalatok.