A világkereskedelem hanyatlóban van, a globalizáció aranykora már a múlté - állítja Justin Fox, a Harvard Business Review főszerkesztője Bloombergen megjelent véleménycikkében, amit a Portfolio.hu szemlézett.

Fox cikkének kiindulópontja, hogy 2016 második negyedévében – két év óta először – a világ vezető gazdasági hatalmait magában foglaló G20 csoport dollárban számolt külkereskedelmi forgalma kis mértékben ugyan, de növekedni tudott. Gyorsan hozzáteszi ugyanakkor, hogy ez elsősorban az olaj árfolyamának felpattanásából adódott, nem pedig abból, hogy újra kezd erőre kapni a világkereskedelem. Állítását az alábbi ábrával támasztja alá: 

A holland Gazdaságpolitikai Elemzési hivatal (Netherlands Bureau for Economic Policy Analysis) szakértői a világkereskedelem értékének változását korrigálják a különböző nyersanyag- és devizaárfolyamok változásával, így pontosabb képet kaphatunk a világkereskedelemben lezajló volumenváltozásokról. Megállapításuk szerint összességében 2016 második negyedévében 0,7%-kal csökkent a világkereskedelmi forgalom. Az ábrán jól látszik, hogy míg a 2000-es évek eleje a kereskedelem dinamikus bővülését hozta, amit bár a válság megtört, a növekedés egészen 2014 végéig folytatódni tudott, itt azonban megrekedt a folyamat.

A szektor szenvedését jól példázza az is, hogy az utóbbi időben egyre többet hallani a bajba jutott, tengeri szállítmányozási cégekről. A 15 legforgalmasabb tengeri szállítmányozási útvonalból, amelyek kilenc hónappal ezelőtt még aktívak voltak, mára már 4 megszűnt, vagy rövid időn belül meg fog szűnni.

Talán még szemléletesebben mutatja a mostani folyamatokat, ha a mindenkori globális GDP-vel vetjük össze a világkereskedelmi forgalom alakulását.

Egyből szembetűnő, hogy 1986-tól kezdve milyen őrült tempóban zajlott a globalizáció, ezzel párhuzamosan pedig a világkereskedelem aranykorát élte. Ezt gyakorlatilag derékba törte a 2008-2009-es válság: bár a gödörből sikerült kimászni, azóta ismét lefelé vette az irányt a GDP-arányos mutató.

A szerző több lehetséges magyarázatot is megemlít a jelenségre, amelyek nem szükségszerűen negatívak:

• A '80-as, '90-es, és 2000-es évek kimagasló kereskedelem-élénkülésében jelentős szerepe volt Kína felemelkedésének, most azonban, ahogy a gazdaság egy drasztikus szerkezetváltáson megy keresztül, nincs olyan ország, ami a "hátán vigye" a világot.
• Az automatizálás csökkenti az egyes országok bérszínvonalai közötti különbségek fontosságát, a gyártók ugyanis kezdenek ráébredni, hogy a technológiai fejlődésnek köszönhetően már nem kell feltétlenül kiszervezniük a termelési folyamatokat a világ másik végére, termékeiket a kereslethez közel is előállíthatják.
• Meg egyáltalán, valahol kell lennie egy határnak, amelynél "globalizáltabb" már nem lehet a világgazdaság, a GDP-arányos részesedés nem nőhet a végtelenségig.

Fox ugyanakkor egy közelmúltban készült tanulmányra hivatkozva kihangsúlyozza, hogy világszerte egyre nagyobb teret nyernek a különböző, szabad kereskedelmet korlátozó kormányzati intézkedések (a globalizációban csalódott réteg egyre szélesebb a fejlett országokban), amelyek szintén visszavethetik a forgalmat.

Bármi is legyen a magyarázat, új korszakhoz érkeztünk. Jobb lesz hozzászokni

– zárja sorait Fox.