Több európai politikus is azt nyilatkozta az elmúlt időben, hogy az EU és az Egyesült Államok között tárgyalt TTIP szabadkereskedelmi egyezmény gyakorlatilag halott. Tényleg az?

Egyáltalán nem halott. Most éppen az Európai Tanács pozsonyi tárgyalásáról jövök, ahol arról számoltam be a tagállamok minisztereinek, hogy bizonyos területeken jól haladnak a tárgyalások az amerikai féllel, bár vannak területek, ahol nem haladtunk annyit, mint szerettünk volna. Ez egy nehéz tárgyalás, tudtuk az elejétől, hogy az lesz, de egyáltalán nem halott. Egész nyáron találkoztam és tárgyaltam az amerikai kollégákkal, most pedig az október eleji, New Yorkban esedékes tárgyalási fordulóra készülünk.

Melyek azok a területek, ahol haladnak a tárgyalások, és melyek azok, ahol elakadt a folyamat?

Abban például egyelőre nincs jelentős előrelépés, hogy az európai és amerikai szolgáltatócégek hogyan léphetnek be a másik piacára, vagy hogy indulhatnak a másik fél közbeszerzésein. Abban sem sikerült még dűlőre jutnunk, hogy hogyan kezeljük az oltalom alatt álló földrajzi eredetmegnevezéseket (vagyis hogy csak Tokajban készült bort lehessen tokajinak vagy csak Parmából származó sajtot lehessen parmezánnak nevezni és így eladni – a szerk.).

Viszont sokat haladtuk a szabályozások összehangolásával kapcsolatban, hogy csökkenteni tudjuk a kereskedelem bürokratikus akadályait, anélkül hogy lazítanánk a szabályozásokon. Például hogy ne kelljen egy terméket az európai és amerikai hatóságoknak is tesztelni, mielőtt az piacra kerülhetne mindkét helyen. Ilyen kérdésekben sokat haladtunk. Az ezzel foglalkozó fejezeteket akár le is zárhatjuk karácsony előtt.

A szabályozások kérdésében inkább az európaiak közelednek az amerikai hozzáálláshoz, vagy fordítva? A májusban kiszivárogtatott amerikai belső dokumentumokból látszik, hogy az amerikai félnek elég más elképzelései vannak arról, hogy hogyan kellene szabályozni bizonyos dolgokat, mint ahogy az Európában működik. 

Olyan területeken haladtunk, ahol meg tudjuk találni az egyensúlyt, ahol az európai és amerikai szabályozás szerint gyakorlatilag ugyanazokat az ellenőrzéseket kell elvégezni. Nagyon hasonlóan ellenőrizzük a gyárakat, hasonlók az autók töréstesztjei, és ha el tudnánk fogadni, hogy az európai és amerikai ellenőrzések ugyanolyan alaposak, akkor lehet, hogy elég lenne egy terméket egyszer tesztelni, és utána piacra kerülhet az óceán mindkét oldalán. Ezzel nagyon sok pénzt lehetne megtakarítani, különösen a kisebb cégeknek. A kérdés nem az, hogy amerikai vagy európai módra szabályozunk-e valamit, hanem hogy elfogadjuk-e egymás ellenőrzéseit ezekben a nagyon konkrét ügyekben, és ebben haladtunk. 

A kiszivárogtatott amerikai dokumentumban viszont az látszott, hogy az amerikai fél szeretné, ha bizonyos termékek engedélyezése egész máshogy működne Európában, például hogy az EU adja fel az elővigyázatossági elvét, vagyis hogy addig ne engedélyezzen vegyszereket, élelmiszereket és hasonlókat, amíg nem bizonyított, hogy nem ártalmas.

Ezt nem az amerikai tárgyalók akarják, hanem bizonyos amerikai érdekkörök, de az Európai Unió nem enged az ilyesfajta nyomásnak. Az elővigyázatosság elvét védik az európai alapszerződések. A játékok, élelmiszerek és hasonlók szabályozása mindkét félnél alapos, vannak területek, ahol az amerikai szabályok szigorúbbak, vannak, ahol az európaiak. Az olyan területekről, ahol nagyon eltérő a szabályozás, nem is tárgyalunk, csak olyan, specifikus szabályokról, ahol ugyanolyan magas színvonalú. Teljesen világossá szeretném tenni, hogy sem a TTIP, sem más szabadkereskedelmi egyezmény hatására sem fogunk jogszabályokat megváltoztatni,

Az a kiszivárogtatott szövegből is kiderül, hogy az EU védi az érdekeit ezen a területen, és ez továbbra is így lesz. 

Miben lenne az EU kompromisszumot kötni az amerikai kormánnyal a TTIP-vel kapcsolatban?

Nézze, az Európai Bizottság mandátuma, ami azt rögzíti, hogy miről tárgyalhatunk, nyilvános. Mi ez alapján tárgyalunk és próbálunk minél többet átvinni a céljainkból a tárgyalásokon. A végső kompromisszumokat majd a tárgyalások végén kell kötni, de még messze nem tartunk ott. 

A brexit és az amerikai elnökválasztás hogyan befolyásolja a TTIP-tárgyalásokat?

Az amerikai választások már a nyakunkon vannak, már csak hetek vannak addig hátra. Mi addig tárgyalunk az amerikai kormánnyal, amíg csak lehet, ha viszont nem tudjuk lezárni a tárgyalásokat a jelenlegi kormány ciklusában, vagyis januárig – márpedig egyre inkább úgy néz ki, hogy nem tudjuk –, akkor szünetet kell tartanunk. Az pedig, hogy mikor és hogyan tudjuk folytatni a tárgyalásokat, attól is függ, hogy ki lesz az Egyesült Államok következő elnöke. 

Ami a brexitet illeti, jelen pillanatban az Egyesült Királyság még mindig az EU tagja, úgyhogy az ő nevükben is tárgyalunk. Azt egyelőre nem tudni, hogy a brit kormány mikor indítja el a kilépés 50. cikk szerinti hivatalos folyamatát, amíg pedig ezt nem tették meg, addig nem tudjuk, meddig lesznek uniós tagok. 

Bizonyos források korábban azt mondták, hogy a britek kilépéséig le is állhatnak a TTIP-tárgyalások. 

Ilyen nem merült föl az amerikai féllel való tárgyalásokban. Az amerikai kormány korábban már mondta, hogy Nagy-Britannia nagyon fontos partnere, de a szabadkereskedelmi egyezmény az EU-val a britek nélkül is megéri az Egyesült Államoknak, mert az EU még így is az amerikai termékek legfontosabb piaca. 

Az egyre inkább a TTIP ellen forduló európai közhangulat hogyan befolyásolja a tárgyalásokat?

A kereskedelmi egyezmény ellenzői leginkább pár tagállamban koncentrálódnak, a legtöbb tagállamban nincsenek TTIP-ellenes tüntetések. Persze azok az országok, ahol sokan ellenzik az egyezményt, nagyon fontos országok (például Németország és Franciaország – a szerk.). Mi megpróbáljuk a tárgyalásokat minél átláthatóbbá tenni, folyamatosan tárgyalunk különböző érintett csoportokkal, átalakítottuk azt, ahogy a befektetések védelmét garantáljuk, nagyon világossá tettük, hogy nem lazítunk semmilyen szabályozáson, nem lesznek kikényszerített privatizációk az egyezmény miatt, és megpróbáltuk az TTIP ellenzőinek legfontosabb kifogásait megjeleníteni a tárgyalásokon. 

De  a tagállamok vezetőinek is segíteniük kell. A tagállamok megkérték az Európai Bizottságot, hogy folytassa le a nevükben ezeket a tárgyalásokat. Most pedig mindegyik tagállamnak részt kell vennie a párbeszédben és meg kell próbálniuk elmagyarázni a polgáraiknak, hogy miért lesz nekik is jó az EU–USA-egyezmény. 

Ön szerint a közelgő francia és német választások befolyásolhatják azt, hogy mekkora politikai támogatottságuk van a tárgyalásoknak?

Ezt nehéz megmondani, találgatni pedig nem szeretnék. Ha nem zárjuk le a tárgyalásokat addig, amíg a következő amerikai kormány hatalomba nem lép, akkor mindenképpen le kell állítani őket egy időre, és lehet, hogy mire újra elkezdhetjük, már túl leszünk a francia és német választásokon. Úgyhogy akkor majd az új német és francia kormánnyal kell majd tárgyalnunk a TTIP-ről, de hogy ennek mi lesz a hatása a tárgyalásokra, azt nehéz megmondani. 

Van arra bármilyen becslése, hogy a TTIP-egyezményt mikor zárhatják le?

Nincs, és nem is szeretnék találgatni. Most a kanadai egyezmény aláírása a top prioritás, de ezen kívül az Európai Bizottság jelenleg húsz egyezményről tárgyal szerte a világon, Japántól Indonézián át Mexikóig, ezeket is sorban le akarjuk zárni. Ezek az egyezmények pedig mind nagyon fontosak ahhoz, hogy felpörgessük az európai gazdaságot. 

A pozsonyi tanácsi ülésen milyen volt a hangulat a Kanadával kötendő kereskedelmi egyezménnyel, a CETA-val kapcsolatban?

Nagyon konstruktív a hangulat, minden tagállam egyetért abban, hogy ez egy jó egyezmény, amire szükségünk van. A megállapodást október 27-én alá is írhatja majd az Európai Bizottság és a kanadai kormány, ami után először az Európai Parlamentnek, aztán a tagállamok törvényhozóinak kell ratifikálnia.

Még azon dolgozunk a kanadai kormánnyal, hogy pár felmerülő kérdést tisztázzunk egy közös, jogi hatállyal bíró nyilatkozatban, amit az egyezményhez tudunk csatolni, és majdnem minden uniós tagállam kész ratifikálni a CETA-t. Pár tagállamban még rendezni kell pár kérdést, és páran még várják, hogy mi is lesz ebben a közös nyilatkozatban, mielőtt eldöntik, hogy tudják-e támogatni az egyezményt, vagy sem. 

Melyik országok nem biztos, hogy ratifikálnák ezt az egyezményt?

Az osztrák kormánynak például még van pár problémája, emellett a lengyel és a belga kormány is azt kérte, hogy tisztázzunk pár kérdést, mielőtt a parlament elé terjesztenék az egyezmény ratifikálását. 

Ha a kanadai egyezményt aláírják, annak lesz valamilyen hatása az amerikai egyezményre? A TTIP ellenzői gyakran összekötik ezt a két szabadkereskedelmi megállapodást, mondván, hogy ha a CETA-t aláírják, akkor könnyebb lesz a TTIP-egyezményt is elfogadni. 

Szerintem külön kell kezelni ezt a két egyezményt. A CETA létezik, a tárgyalások lezárultak, az egyezmény szövege két éve elérhető online minden hivatalos európai nyelven. A TTIP ezzel szemben még nem létezik, csak tárgyalunk róla, de megállapodás még nincs.

A CETA nagyon magasra teszi a lécet a jövő kereskedelmi egyezményei számára, ilyen komoly elvárásokkal talán még sosem kötöttek ilyen egyezményt a világon, ezért ennek örülni kellene. A TTIP-vel majd akkor kell foglalkozni, ha lezárultak a tárgyalások.

Kanada egy nagyon európai ország, hasonlóak az értékeink, hasonló a szociális modellünk, nagyon demokratikus ország, az egyik legkevésbé korrupt ország a világon. Kanadát annak kellene kezelnünk, ami, és majd a TTIP-megállapodással külön foglalkozunk.

Amennyiben az Európai Bizottság és a kanadai kormány október 27-én  aláírja a CETA-t, mikor lépnek életbe a benne foglaltak?

Ha aláírjuk az egyezményt, akkor azt utána megküldjük az Európai Parlamentnek, amely szavaz róla, és ha elfogadják, akkor ideiglenesen életbe lép, valamikor 2017 elején. A befektetők védelmét ellátó különbíróságokról szóló rész ekkor még nem lép életbe, csak akkor, ha az összes tagállam parlamentje is ratifikálta az egyezményt, ez viszont évekig is eltarthat. Normális esetben úgy három évig tart, mire mind a 28 tagállam szavaz egy ilyen egyezményről.