Ha bármennyire is lehet hitelt adni Trump a kampányban elhangzott ígéreteinek, nagyszabású adócsökkentésre, az Obamacare felszámolására, és drasztikusan magasra emelt védővámokra kell számítani az új elnök adópolitikájától - írja az Ado.hu elemzésében. Közpolitikai terveivel összhangban áll Trump üzletemberi tevékenysége során tanúsított alacsony adófizetési hajlandósága.
Donald Trump adópolitikai szempontból részben Reagan örökösének láttatja magát, szerinte adócsökkentésre van szükség a jövedelem- és a cégadózásban, a külföldre kihelyezett gazdasági tevékenységet pedig vissza kell kényszeríteni az Egyesült Államokba. Elnöksége első döntéseként az Obamacare néven ismertté vált egészségbiztosítási reform eltörlését lengette be, ha ezt meglépi, gyakorlatilag megsemmisíti Obama legjelentősebb örökségét és 22 millió ember biztosítása kerül veszélybe.
Trump a mostaninál jóval protekcionistább gazdaságban látja a jövőt, ugyanakkor programjában bőven vannak neoliberális és merkantilista elemek is. Ígéretei szerint újratárgyalná az elmúlt 10 évben kötött nemzetközi kereskedelmi megállapodásokat, és védővámokat vezetne be a külföldi termékek ellen. Elképzelése szerint 35 százalékos adót vetnének ki az árukra minden egyes alkalommal, amikor azok átlépik a határt, ezzel is erősítve a belső munkaerőpiacot, megnehezítve a termelés külföldre áthelyezését.
Az új elnök a kampányban háromkulcsos (75 ezer dollárig 12 százalékos, 75-225 ezer dollárig 25 százalékos, 225 ezer dollár fölött 33 százalékos) jövedelemadót javasolt a jelenlegi rendszer helyett, amelyben 39,9 százalék a legmagasabb adókulcs. A tervek tervei szerint a gyereknevelés költségeit is le lehetne majd vonni az adóalapból.
Donald Trump nekiment a fedezeti alapoknak (hedge fundoknak), az alapok menedzsereinek magasabb adókat javasol, mivel ők jelenleg megtehetik, hogy tőkejövedelemként könyvelik jövedelmeiket, nem munkajövedelemként. A vállalati adókat viszont a jelenlegi 35 százalékról 15 százalékosra csökkentené, az örökösödési adót pedig eltörölné.
Arról Trump a kampányban nem beszélt, hogy a kieső adóbevételeket hogyan ellensúlyozná. Az a kijelentése, hogy a növekvő foglalkoztatás több jövedelmet jelentene, amit a jövedelemszerzők fogyasztásra fordítanának, szépen hangzik, csak sok ország (köztük az USA múltbeli) példája is mutatja, hogy ez a hatás önmagában nem elég.
Donald Trump indulása óta folyamatosan visszautasította, hogy nyilvánosságra hozza adóbevallásait, holott ez Richard Nixon 1972-es elnökjelöltsége óta íratlan szabály, és valamennyi elnökjelölt meg is tette. Sejteni lehetett, hogy erre jó oka van.
A New York Times által nyilvánosságra hozott dokumentumok szerint Trump 1995-ben 916 millió dolláros (jelenlegi árfolyamon több mint 250 milliárd forintos) veszteséget jelzett az adóhivatalnak, amikor bedöntött három Atlantic City-beli kaszinót, továbbá nagyot bukott egy légitársaság-befektetésén és egy hotelen. Ezek az akciói kisbefektetők tömegeit, és nagyjából egész Atlantic Cityt is a csőd szélére juttatták, ő maga pedig erre hivatkozva 18 éven keresztül nem fizetett (évente 50 millió dollárnyi) szövetségi jövedelemadót.
A Washington Postban Trumpnak egy másik szaftos adóügyét szellőztette meg. A lap kiderítette, hogy Trump jótékonysági alapítványához beérkezett összegekből finanszíroznak a Donald Trump üzleti tevékenységével összefüggő jogi pereket. Az alapítványnál egyéb hiányosságot is találtak, több államban „elfelejtette” magát regisztráltatni, illetve néhány éve 25 ezer dolláros adományt adott egy főállamügyésznek.
Trump az ügyekkel kapcsolatban leginkább azzal védekezett: pont az ő saját - egyébként részben biztosan jogszerű - adótrükközései bizonyítják, hogy a törvényeket meg kell változtatni.
Valamennyi, valaha indult elnökjelöltnél jobban ismerem összetett adótörvényeinket, s én vagyok az egyedüli, aki ezeket rendbe tudja tenni.