A Sriracha lényegében reklámköltések nélkül lett a világ egyik legnépszerűbb szósza. Szájról szájra terjedt ugyanis David Tran legendája, aki 1975-ben Vietnamban titkos recept alapján kezdte el gyártani az ételízesítőt, egyetlen tanyáról veszi a paprikát, nem akar a végtelenségig növekedni, és évtizedek óta nem emelt árat. A zöld kupakos öntet köré valóságos kultusz épült, rajongói dalok, filmek, szakácskönyvek, találkozók népszerűsítik.
Az Erős Pista hazájában sokak számára nehéz feldolgozni azt a mondatot, hogy „a Sriracha jó eséllyel a világ legnépszerűbb csípős szósza”. Nemcsak azért, mert a magyarok végtelenül büszkék a hazai csípős paprikára, hanem azért is, mert eredeti Sriracha szószt Magyarországon nem nagyon lehet kapni, ha kóstoltunk már ilyet itthon, nagy esély van rá, hogy valamilyen másolat volt.
Senki sem tudja, hogy ki csinált először Srirachát, abban azonban mindenki egyetért, hogy Thaiföldről ered. Egy thaiföldi szervezet szerint a szószt először Si Racha városában készítették el, és a mai napig gyártják is ott, Sriraja Panich néven. Az ételízesítő innen jutott el Vietnamba, ahol a thaiföldi konyhával ellentétben nem tengeri herkentyűkhöz, hanem leginkább a vietnamiak tésztás leveséhez, a phở-hoz használták. A világhírt végül Amerikában szerezte meg magának, miután a vietnami David Tran 1980-ban, a kommunista rezsim elől menekülve itt folytatta saját készítésű szószának árulását.
Tran 30 éves volt, amikor 1975-ben Saigon elestével lezárult a vietnami háború, a hadseregben őrnagyként szolgált, kénytelen volt elhagyni az országot. A Huey Fong nevű hajón, több száz másik menekülttel együtt indult útnak, de további egy hónap telt el, míg a brit hatóságok végül engedélyezték a partraszállást Hongkongban. A férfit ekkor sok másik társával együtt Amerikába helyezték át. Tran nincstelenül érkezett Los Angelesbe, de volt egy terve.
Rajta kívül rengeteg másik vietnami érkezett Los Angelesbe, akikben egy közös dolog mindenképpen volt: csípősen szerették a phở-jukat. Tran ott kezdte újra, ahol Vietnamban abbahagyta, és ismét nekiállt csípős szószt gyártani.
1980-ban új keverékkel állt elő, amit saját maga csomagolt és szállított le Chinatown minden szegletébe. Sokan szerették a szószt, mások azonban azt tanácsolták, legyen kevésbé csípős, mert úgy többet tud majd eladni. Tran akkor olyan választ adott, ami a mai napig meghatározza a Srirachát:
A csípős szósz legyen csípős.
A dolog végül bejött neki, hiszen a jalapeño paprikát, ecetet, sót, cukrot és fokhagymát tartalmazó szószt nemsokára már a ma is ismert műanyag flakonokba csomagolhatta, és jóval túlszárnyalta a férfi elvárásait.
Tran céget is alapított Huy Fong Foods Inc. néven. A név- és logóválasztás is beszédes, előbbi a Huey Fong nevű hajóra emlékezteti, amelyen elhagyta Vietnamot, az ikonikus kakas pedig egy vietnami művész rajza, és azt szimbolizálja, hogy Tran a kakas évében született.
A cég mára hatalmas bevételt hoz, évente több mint 20 millió üveg szószt adnak el, a százalékos növekedés pedig dupla számjegyű. Ez önmagában is szép teljesítmény, hát még ha hozzá vesszük, hogy Tran soha egy centet sem költött reklámra, elmondása szerint azért, mert a kereslet olyan ütemben növekedett az általuk gyártott háromféle szósz iránt, hogy egyszerűen nem volt rá idejük.
Ha Tran egy hagyományos értelemben vett vezérigazgató lenne, akkor valószínűleg minden tele lenne a Srirachával, egymást érnék a reklámok és minden második címlapról ő köszönne vissza, de úgy látszik nála egyáltalán nem vezetett szemléletváltáshoz az, hogy időközben milliomos lett belőle. 1980 óta nem emelte meg a Sriracha szósz nagykereskedelmi árát, sőt még azt sem tudja, hogy pontosan hol árulják vagy mi mindenre használják a szószt. Eladni sem akarja a céget, elmondása szerint rengetegen kopogtattak már nála ajánlatokkal, de soha nem állt kötélnek, mert úgy érezte, csak a pénz érdekli őket, nem a Sriracha.
A cég marketingje tehát gyakorlatilag csupán annyi, hogy annyira jó terméket gyártanak, hogy szájról szájra terjed a híre, ahogy azt 2013-ban a Sriracha című dokumentumfilmet (igen, ilyen is született) készítő Griffin Hammond is kifejtette. Ekkor azt is hozzátette, hogy mivel a Huy Fong egy kezdetleges weboldalon kívül sehol nem elérhető, sokan annak ellenére sem tudják, hogy a termék amerikai, hogy ez rá van írva a flakonra. Persze az évek során azért történtek változások, mostanra már egy mai szemmel nézve is elfogadható weboldal, Facebook-oldal és gyárlátogatások is szerepelnek a cég palettáján, így ha nem is költenek reklámra, a Sriracha legendájára azért igyekeznek építeni.
A készítmény óriási népszerűsége miatt a Huy Fong Foods hamar kinőtte a legelső telephelyét, majd néhány költözés után 2013-ban végül a kaliforniai Irwindale-ben kötöttek ki, egy több mint 60 ezer négyzetméteres üzemben. Itt egyébként a költözés után többen csípős gőzre panaszkodtak, Irwindale városa pedig be is perelte a Huy Fongot. Az ügynek végül hosszas huzavona után nem lett következménye, de – kis túlzással – akár a cég halálát is jelenthette volna.
A költözés önmagában nem tudta volna megoldani a növekvő kereslet problémáját, ugyanis a Sriracha egyik fontos jellemzője, hogy friss paprikából készül. Az évente feldolgozott paprika mennyisége egyike azoknak az adatoknak, amit a visszafogott vezérigazgató nyilvánosságra hoz, a szám pedig megdöbbentően nagy.
A Huy Fong évente 45 millió paprikát dolgoz fel a július közepétől októberig tartó szüret alatt, majd ebből gazdálkodnak egész évben. Tran erről azt mondta, annyit tudnak termelni, amennyi paprika terem. Ez a hozzáállás talán árt az üzletnek, de Tran hajthatatlan, ha friss csiliről van szó, ennek megtermelésére pedig már régen megtalálta a tökéletes partnert.
A Huy Fong a kezdetektől fogva kizárólag egyetlen partnerrel, Craig Underwooddal dolgozik együtt. Tran és Underwood az évek során üzlettársak mellett elválaszthatatlan barátok is lettek, pedig találkozásukat csak egy szerencsés telefonhívásnak köszönhetik. 1990-ben még csak 20 hektárról egyeztek meg, ami összesen 400 tonna paprikát jelentett. Mára a Huy Fong már évente 58 ezer tonna paprikát vesz az Underwood-tanyáról.
A szüretelés mára jórészt gépesített, ami az irwindale-i üzem közelségével együtt azt jelenti, hogy a paprika legfeljebb a leszedéstől számított három órán belül már a Huy Fongnál van, emellett pedig olyan korszerűvé tette az Underwood-farmot, hogy az képes Ázsiával és Mexikóval is versenybe szállni, ha paprikáról van szó.
De maga a szósz tényleg olyan jó, mint mondják? Annyi biztos, hogy rengeteg ember fogyasztja szinte bármivel, és óriási kultusz épült köré. Részben ez utóbbinak köszönheti a Huy Fong, hogy alig kell reklámra költenie, hiszen a rajongók nemcsak saját reklámokat forgattak a szószhoz, de vannak dalok a Sriracháról, készült róla dokumentumfilm, van Sriracha challenge (olyan is, ahol fürdeni kell benne), Sriracha szakácskönyv, sőt találkozók is, ahol emberek konkrétan beöltöznek Sriracha-flakonnak.
Ha valaki ezek után is kételkedik, akkor csak nézze meg, hogy hány külsőre hasonló (vagy tök ugyanolyan) másolata van a szósznak. Még kimondottan európai gyártmányú Sriracha is van, de sajnos állítólag egyáltalán nem hasonlít az íze az eredetihez, amihez viszont attól függően, hogy hol van az ember, elég nehéz és drága hozzájutni. Ahogy azt korábban is írtuk, Tran cége másik két szószt is gyárt, ezek azonban közel sem annyira népszerűek, mint a Sriracha.
Mindent összevetve a Sriracha egy igazi sikersztori, Underwood és Tran hozzáállása pedig fikarcnyit sem változott az évek alatt. Mindketten azt remélik, gyerekeik viszik majd tovább örökségüket, amire jelen állás szerint minden esély meg is van.
Források: A Farm to Table cikke, a Quartz írása, a Business Insider, a Huy Fong honlapja, a Sriracha című dokumentumfilm, az Underwood Ranches honlapja és a Wikipédia szócikke.